A különféle ügyességi és erőpróbák révén megválasztott királynak igencsak jó dolga volt, rövid uralkodása idején számos kiváltságnak örvendhetett. A korcsmában rovására került összeget például egy éven keresztül a község (azaz a falu apraja-nagyja) fizette, bárki lakodalmára hívatlanul betoppanhatott, lovait, marháit társai voltak kötelesek őrizni, de még a kisebb vétségek miatt járó büntetések alól is felmentették! Nem utolsósorban pedig (természetesen) a falu leánysága is kiemelt figyelmet fordított a hétpróbás királyra.
A királypróbák alapját sok esetben lovas viadalok jelentették: betyáros vidékeken kijelölt útvonalakat kellett minél hamarabb meglovagolni, vagy éppen az ősi keleti örökségként máig ismert lovas birkózás során volt szükség a társak nyeregből földre súvasztására. A lovas próbák mellett számos egyéb ügyességi próba is volt, melyek közül némelyik népi játék formájában máig ismeretes.
Az egyik ilyen a mára már erősen megszelídült kakas-hajítás. Az eredeti próba során egy kakast egy csorba csupor alá tettek, aminek likján a kakasnak csak a feje fért ki. A próbát vállaló legényeknek nagy távolságból kellett egy botot úgy elhajítaniuk, hogy az a kakast a túlvilágra kólintsa… A távolság és az eszköz maradt, a kakas helyébe viszont ma már egy talpára állított kisebb fatuskó került, azt kell a legényeknek az elhajított bottal felborítaniuk.
A karikásostor máig élő használatáról a Gömörben élő Kopecsni Gábor írt igen komoly könyvet. Az elmúlt években végzett gyűjtőmunka során számos esetben bebizonyosodott, hogy a virtuskodásnak az ostor is eszköze volt! A pünkösdi próbatételre jelentkezőknek bizony nem árt(ott) érteni a hétköznapokban pásztoreszközként használt ostor használatához: a célok pontos lecsapása éppúgy a próbák részét képezte, mint a kitartott nádszál ostorral való felszeletelése, vagy éppen a szájban tartott cigaretta végének ledurrantása!
A próbák sorának számos játékos erőpróba is részét jelentette, amik közül néhány ma is jól játszható!
A tuskóhajítás, vagy a petrencerúd minél hosszabb ideig történő kitartása látszólag könnyed feladat, a királyjelöltek számára mégis igazi erőpróba!
A májusfamászás ma már sajnos nagyon kevés helyen része az ünnepkörnek, holott szigetközi vidékeken még Nagyanyóm életében is megjegyezték a nevét annak, aki a falu fáját tetejéig megmászta! Az ágaitól és kérgétől megfosztott, szalagokkal feldíszített fa megmászására nemcsak különösen ügyes technikára, de igen jó erőnlétre is szükség volt!
A legények mellett a pünkösd a leányok számára is számos különlegességgel szolgált! A pünkösdi királynéjárás igazi termékenységvarázslás volt, minek során a falu leányai megválasztották maguk közül a királynét. Az énekekkel, mondókákkal, csak ekkor járt táncokkal átszőtt szokásrend méltó párja a legények megmérettetésének.
A királynak s királynénak választott párost a pünkösdi ünnepkörben megkülönböztetett tisztelet övezte, erejük, rátermettségük az egész közösség számára példát jelentett. Nagy öröm, hogy a pünkösdi szokásrend elemeiben ugyan, de számos helyen a mai napig élő hagyomány!
Nyitókép: Fortepan / Fodor István
A cikket a Turisztikai Marketing Ügynökség támogatta
Ajánljuk még:
Magyarország András-naptól vízkeresztig is nagyon finom – Borbás Marcsival új könyvéről beszélgettünk
„A tárgyak élnek, könnyük van, emberkéz formálta őket, visszanéznek ránk” – az abroszok története
A töklámpás – egy ezeréves magyar hagyomány nyomában
