Pünkösdi királyság: a hagyományos játékoknak a mai otthonokban is helye lehet

Ünnep

Pünkösd

Pünkösdi királyság: a hagyományos játékoknak a mai otthonokban is helye lehet

„Rövid, mint a pünkösdi királyság” – tartja a mondás, az egy évre kikiáltott pünkösdi királynak azonban mégis igen sokan lettek volna a helyében! Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a kőkemény királycsináló próbák és virtuskodások mibenlétéről már a középkor óta igen részletesen írnak a források, fontos volt ez a közösség számára. És a játék ma is jó, erőt adó, fontos lehet, ha tudjuk, miért csináljuk!

A különféle ügyességi és erőpróbák révén megválasztott királynak igencsak jó dolga volt, rövid uralkodása idején számos kiváltságnak örvendhetett. A korcsmában rovására került összeget például egy éven keresztül a község (azaz a falu apraja-nagyja) fizette, bárki lakodalmára hívatlanul betoppanhatott, lovait, marháit társai voltak kötelesek őrizni, de még a kisebb vétségek miatt járó büntetések alól is felmentették! Nem utolsósorban pedig (természetesen) a falu leánysága is kiemelt figyelmet fordított a hétpróbás királyra.

A királypróbák alapját sok esetben lovas viadalok jelentették: betyáros vidékeken kijelölt útvonalakat kellett minél hamarabb meglovagolni, vagy éppen az ősi keleti örökségként máig ismert lovas birkózás során volt szükség a társak nyeregből földre súvasztására. A lovas próbák mellett számos egyéb ügyességi próba is volt, melyek közül némelyik népi játék formájában máig ismeretes.

Az egyik ilyen a mára már erősen megszelídült kakas-hajítás. Az eredeti próba során egy kakast egy csorba csupor alá tettek, aminek likján a kakasnak csak a feje fért ki. A próbát vállaló legényeknek nagy távolságból kellett egy botot úgy elhajítaniuk, hogy az a kakast a túlvilágra kólintsa… A távolság és az eszköz maradt, a kakas helyébe viszont ma már egy talpára állított kisebb fatuskó került, azt kell a legényeknek az elhajított bottal felborítaniuk.

A karikásostor máig élő használatáról a Gömörben élő Kopecsni Gábor írt igen komoly könyvet. Az elmúlt években végzett gyűjtőmunka során számos esetben bebizonyosodott, hogy a virtuskodásnak az ostor is eszköze volt! A pünkösdi próbatételre jelentkezőknek bizony nem árt(ott) érteni a hétköznapokban pásztoreszközként használt ostor használatához: a célok pontos lecsapása éppúgy a próbák részét képezte, mint a kitartott nádszál ostorral való felszeletelése, vagy éppen a szájban tartott cigaretta végének ledurrantása!

A próbák sorának számos játékos erőpróba is részét jelentette, amik közül néhány ma is jól játszható!

A tuskóhajítás, vagy a petrencerúd minél hosszabb ideig történő kitartása látszólag könnyed feladat, a királyjelöltek számára mégis igazi erőpróba!

A májusfamászás ma már sajnos nagyon kevés helyen része az ünnepkörnek, holott szigetközi vidékeken még Nagyanyóm életében is megjegyezték a nevét annak, aki a falu fáját tetejéig megmászta! Az ágaitól és kérgétől megfosztott, szalagokkal feldíszített fa megmászására nemcsak különösen ügyes technikára, de igen jó erőnlétre is szükség volt!

A legények mellett a pünkösd a leányok számára is számos különlegességgel szolgált! A pünkösdi királynéjárás igazi termékenységvarázslás volt, minek során a falu leányai megválasztották maguk közül a királynét. Az énekekkel, mondókákkal, csak ekkor járt táncokkal átszőtt szokásrend méltó párja a legények megmérettetésének.

A királynak s királynénak választott párost a pünkösdi ünnepkörben megkülönböztetett tisztelet övezte, erejük, rátermettségük az egész közösség számára példát jelentett. Nagy öröm, hogy a pünkösdi szokásrend elemeiben ugyan, de számos helyen a mai napig élő hagyomány!

Nyitókép: Fortepan / Fodor István

 A cikket a Turisztikai Marketing Ügynökség támogatta

Ajánljuk még:

 
X
Már követem az oldalt