Belső utakon jutunk el az ünnephez: a jó advent jelentősége

IDEJE A BÖJTNEK

A Márton-napot (néhol pedig az András-napot, november 30-át) követő böjt ma már kevésbé szigorú, mint a Húsvétot megelőző 40 napos önmegtartóztatás. (Bár a bizánci hagyományokkal rendelkező vallások ma is szigorú böjtnek tartják.) A böjtölés nem csupán az élelmiszerektől és az élvezeti cikkektől való távolságtartás jelenti, hanem a szórakozástól, a hangoskodástól való tartózkodást is, és lelki megtisztulást.

Józan paraszti logika szerint is helyénvaló intézkedésnek bizonyult ez már a korai századokban, hiszen így nemcsak a fizikai környezetet készítették fel a karácsonyra, de a belső megtisztulásra, elcsendesedésre és bűnbánatra is elegendő időt szántak az ünnep előtt.

Praktikus okokból is komoly jelentősége volt az adventi böjtnek: a betakarított terményt és a levágásra szánt állatokat sem kezdték felélni karácsonyig.

Fotó: Unsplash

SZIMBÓLUMOK JELENTÉSSEL

Az advent legismertebb szimbólumát, az adventi koszorút többféle formában megtaláljuk már a családok asztalán és köztereken is. 1860-ból eredeztetik első megjelenését, amikor is egy hamburgi lelkész, Johann H. Wichern egy kocsikerékre 24 gyertyát erősített, az ünnep napjainak megfelelően: 20 kis piros gyertya a hétköznapokat szimbolizálta, a négy nagy fehér pedig a vasárnapokat. Ebből mára csupán 4 maradt, melyeket advent egy-egy vasárnapján gyújtunk meg. A német eredetű szokás osztrák közvetítéssel jutott el hozzánk, akárcsak a karácsonyfa-állítás hagyománya, és gyorsan el is terjedt, hiszen szimbolikus jelentése tökéletesen beleillett keresztény hagyományainkba. A gyertyák meggyújtásával növekvő fényben a készülődés is egyre meghittebbé válik.

A gyertyák színei és jelentésük valójában a karácsonyi történetet mesélik el. Az első a hit gyertyája, az Ádám és Éva számára tett isteni ígéretet jelképezi, melyben a Megváltó eljövetelét ígérte meg az első emberpárnak az Isten. A második gyertya a remény szimbóluma: az angyali üdvözletre emlékeztet, melyben Mária megkapja az örömhírt, hogy megszüli majd a Megváltót. A harmadik gyertya, amely a másik három lila között az egyedüli rózsaszín, az öröm gyertyája: Szűz Mária anyai örömét jelképezi fia születésekor. A negyedik pedig, ami már a karácsony eljövetelét jelzi, az öröm gyertyája és a betlehemi csillag fényét szimbolizálja, mely a napkeleti bölcseket is elvezette Betlehembe. Így jutunk el tehát a gyertyák által megvilágított úton az adventi készülődésben a karácsonyig. Mondhatnánk, hogy a gyertyagyújtás szertartása a belső út egy-egy mérföldköve az adventben.

Fotó: Unsplash

Ugyancsak 19. századi gyökerekhez nyúlik vissza a gyermekek egyik kedvenc játéka adventben: az adventi kalendárium szokása. A 24 napra elkészített, minden napra egy-egy apró kis titkot rejtő kalendárium 1850-ben jelent meg először, amikor egy anyuka a karácsonyt már nagyon váró kisfia számára kitalálta, hogy mindennap egy-egy apró meglepetéssel örvendezteti meg a türelmetlen gyereket. Könnyen „divatba jött” ez a kedves gesztus, és ma már a házi készítésűtől a kézműipar remekeiként kapható díszes kivitelű, kreatív kalendáriumokig sokféle adventi napszámolót találunk az otthonokban – a gyermekek legnagyobb örömére.

Az első nyomtatott adventi naptár 1904-ban készült, annak a müncheni kereskedőnek, Gerhard Langnak a tervei alapján, akit gyermekkorában édesanyja az adventi kalendárium – akkor kartondarabkákra varrt –süteményekből, wibelékből álló változatával ajándékozott meg.

A várakozással töltött előkészületek közé tartozik az ajándékok elkészítés vagy beszerzése is, amit hagyományosan az adventi vagy karácsonyi vásárok hivatottak megkönnyíteni. Ma már nemzetközi szinten is számontartják a legdíszesebb és leghíresebb karácsonyi vásárokat, és ezzel mi is az európai élvonalba tartozunk. A Vörösmarty téren megrendezett budapesti karácsonyi vásár ugyanis évek óta turistalátványosságként is híres, nemcsak a hazai közönség köreiben népszerű. Minden nemzetnek megvannak a specialitásai adventben, amelyeket jól lehet látni a karácsonyi vásárokban is. Krakkóban például az adventi vásár mellett minden évben megrendezik a hagyományos betlehemkészítő versenyt is és a belvárosi nagyvásár melletti múzeumban kiállított híres, háromszintes lengyel betlehemeket (sopka) meg is tekintheti az arra látogató közönség. Bécsben, a városháza előtti téren berendezett vásár jellegzetessége, hogy a gyermekek számára külön programokat, kézműves foglalkozásokat is tartogat, a városháza aulájában megszervezett Karácsonyi Műhely. Valóságos karácsonyivásár-turizmus alakult ki Európában az egyes országok híres adventi vásáraihoz kapcsolódóan.

Népszokásaink közül ma már jórészt kikopott, de a 20. század elejétől a század második feléig a magyar nyelvterület több vidékén is gyakorolták az adventi szentcsalád-járást. A katolikus eredetű szokás keretében a hívek egy csoportja, pontosabban 9 család összefogott, és mindennap más házhoz vitték el a Szent Család képét, amit énekekkel és imákkal fogadtak a ház lakói. A képet az erre a célra előkészített házioltárra vagy szent sarokba tették, úgy imádkoztak előtte. A szálláskeresés motívumát feldolgozó szokást december 15-től karácsony estéig naponta gyakorolták: a 9 nap a várandósság 9 hónapját jelképezte. A kilencnapos ájtatosság után a képet vagy a templomba vitték vissza vagy valamelyik hívő őrizte otthonában a következő adventig. A szentcsalád-járás „forgatókönyve” és „szövegkönyve” ma már egyik legkedvesebb adventi folklór-emlékünk, érdemes felidéznünk karácsonyra készülődve, hiszen ilyenkor valóban „Szállást keres a Szent Család…”.

Fotó: Pexels

A GASZTRONÓMIA JELENTŐSÉGE

Az ajándékozás, de főként az ajándékok elkészítése vagy beszerzése mellett ilyenkor, adventben már a karácsonyi aprósütemények és a jellegzetes kalácsfélék is elkészülnek: a karácsonyi mézeskalács az első a sorban, hiszen ez sokáig eláll és puhulnia is kell az ünnepre.

Utána a mazsolás kalács, a gyümölcskenyér, a pozsonyi kifli és a bejglifélék következnek, már közel a negyedik gyertyagyújtáshoz.

Olyan régi karácsonyi recepteket is ismerünk, mint  a római korra visszavezethető gyümölcskenyeret, vagy a karácsonyi kalácsét, amelyet a feljegyzések szerint már 1329 karácsonyán egy püspök adott saját híveinek. Ezek különböző variációit találjuk meg ma is a különböző nemzetek ünnepi gasztronómiájában: a bécsi stollen, az olasz panforte és panettone, a sziléziai eredetű bejgli, ami nélkül idehaza szinte elképzelhetetlen volna a karácsony – mind-mind ünnepi csemegéink. A hagyományos fogásokat minden családban saját szokásrendszer és a felnövekvő generációk által meghonosított újdonságok árnyalják egyedivé. Így lesz végül a karácsonyi menüsorban is valami régi és valami új által, a közös előkészületek révén meghitt és örömteli az ünnep.

A cikk megjelenését a METRO támogatja