A várakozás kellékei – Mennyire ismered az adventet?

Ünnep

A várakozás kellékei – Mennyire ismered az adventet?

Három lila, egy rózsaszín, körbe vagy egymás mellé. Gyertya, éneklés, meghittség. Négy vasárnap, mely bekeretezi várakozásunkat, és nyugalmat ad a készülődés káoszában mindannyiunknak. De mire is várunk adventben? Ha nemcsak arra, hogy vége legyen, és megpihenhessünk, akkor érdemes azzal foglalkoznunk, hogy a keresztény-katolikus kultúrkörben mi jellemzi ezt az időszakot, és hogyan tehetjük mindezt sajátunkká, hogy valóban öröm legyen bennünk, mire a jászol és a karácsonyfa mellé megérkezünk.

 

Azt tudjuk, hogy várakozunk, de kit vagy mit várunk? Advent a karácsony előtti várakozási időszakot jelzi, mely az „adventus Domini”, azaz „az Úr eljövetele” latin kifejezésből származik.  Általánosan köztudott, hogy karácsonykor Jézust várjuk, ilyenkor a keresztények Isten fia Földre lépésének napját ünnepelik, ami a hagyomány szerint december 25-e. Azért a „hagyomány szerint”, mert Jézus születésének pontos időpontjáról már az első századokban vita folyt. Az Egyház felülemelkedett ezen – nem a pontos dátum a fontos, hanem az Üdvözítő eljövetele, és annak történelmi jelentősége. Az ünnepet így a téli napfordulóval kötötték össze, mely a fény, a világosság eljövetelének megünneplése is egyben.  

  • Tehát mi is az advent?

Az advent Jézus eljövetelét, a karácsonyt, vagyis december 25-ét megelőző negyedik vasárnapon – a görögkatolikusoknál, egy régebbi hagyományt követve negyven nappal karácsony előtt – kezdődik és a december 24-i éjféli misével zárul.

Hagyományosan ugyanolyan böjti időszak, mint a nagyböjt, de ez mára már veszített jelentőségéből. Jellemzi ugyanakkor a visszafogottság, az elmélyülés és a csend. Az egyházi liturgia, azaz az istentiszteletek rendje is visszatükrözi mindezt: a szentmisék csendesebbek, az orgona ritkábban szólal meg, és az oltár is szinte dísztelen.

  • Honnan jön az adventi koszorú?

Az adventi koszorú ősét állítólag 1839-ben készítette Johann H. Wichern németalföldi evangélikus lelkész: egy örökzölddel díszített szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek.

Az adventi koszorún elhelyezett gyertyák és szalagok színe ma már lakásunk színeit és az aktuális trendeket követi, de jó, ha tudjuk: a színeknek jelentése van. A hagyományos lila és rózsaszín az egyház liturgiájának színeit jelképezik. A lila az egyházban a bűnbánat színe, és a böjti időszakra utal. A rózsaszín a harmadik – és nem a negyedik (!) – vasárnap színe, az öröm napjáé, amikor Krisztus első eljövetele napjának közelségét ünnepeljük.

Sokan már december elején piros-zöldre, esetleg aranyra és ezüstre dekorálják otthonukat, de érdemes tudni, ilyenkor a tengerentúli angolszász kultúrát követik. Az Egyesült Államokban jóval december 24-e előtt felállítják a karácsonyfát, amire folyamatosan kerülnek fel a díszek, ezért ott ez határozza meg az otthon hangulatát már december elejétől. Ott nem a Kis Jézus, hanem Santa Claus, vagyis a Mikulás hozza el az ajándékokat. Ezért raknak a gyermekek sütit és a tejet a kandallón kiaggatott zoknik mellé. Európában csak szenteste napján váltunk piros, azaz ünnepi színbe.

  • Mi az a rorate, és miért szereti sok katolikus?

Talán az egyetlen lehetőségünk advent idején a teljes elcsendesedésre, ha ellátogatunk a hajnali szentmisékre. A szentmisék advent idején minden hétköznap hajnalban – általában hat órakor – Szűz Mária tiszteletére szólnak, hiszen ő hordja szíve alatt a Megváltót.

Szívet melengető élmény, hogy mikor bemegyünk a templomba, még sötét és hideg van, de a szertartás végére felkel a nap, és megérkezik a fény.

Érdemes megtanulnunk egy mondatot latinul: „Rorate caeli desuper et nubes pluant iustum” azaz „Harmatozzatok magasságos egek, s a felhők hozzák az Igazat”. Ezek a rorate szentmise kezdő énekének első szavai. Innen tehát az elnevezés, mely egy Isten felé forduló, bűnbánati és a Megváltó eljövetelét kérő ének, melynek a végén ott a remény, maga az életünkbe belépő Krisztus.

  • Miért állítunk betlehemi jászolt?

Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik az első betlehemi jászol felállítása az olaszországi Greccióban 1223-ban. A karácsonyi jászolban megelevenedik a betlehemi történet: Szent József óvó, biztonságot jelentő ottléte mellett Szűz Mária által egy istállóban születik meg a Megváltó, akihez bölcsek jönnek hódolni Keletről.

A betlehemi jászol már az adventi időszak kezdetén kikerül a közterekre, a templomokba, és jó, ha otthon is van sajátunk. De kevesen tudják, hogy a kisded helyét karácsonyig üresen kell hagyni, hiszen őt várjuk.

Adjuk meg magunknak a várakozás örömét, ne siessünk előre!

Összességében elmondható, hogy az adventi időszakban sokfelé helyt kell állnunk: a személyes kötelezettségeinken túl a munkahelyünkön ott az év végi zárás és a karácsonyi partik, a közlekedhetetlen utak és az ezzel járó fokozódó kimerültség. Nem tudunk ezen változtatni, ne is kárhoztassuk magunkat, hogy megint így alakul az év vége. De egy valamit tehetünk. Nem engedjük, hogy csak ez töltse ki a napjainkat! Egy meghitt gyertyagyújtás otthon a családdal, egy fél óra a templomban reggel, amikor még nem indul be a napi hajtás, visszabillenthet bennünket a lelki egyensúlyunkba, segít elmélyülni, mérlegelni, hogy mi a fontos. Szerintem megéri.

 

Ajánljuk még:

Amilyen az ember, olyan a zene – Interjú Heinczinger Mikával, a Misztrál együttes alapítójával

Az Erdélyi Szigethegység kanyargós útjain araszolva lassan fogynak a kilométerek. Heinczinger Miklóssal, Mikával nyolcadik napja járjuk Erdély tündérföldjét, hallgatásra és beszélgetésre ugyanúgy bőven jut idő. Már hazafelé haladunk, mögöttünk számtalan találkozás, kézfogás és ölelés. Emberek, sorsok, érzések, lélekkel teli találkozások. Jó volt, s jó lenne ebből valamit másokkal is megosztani. Egy rövid időre bekapcsolom telefonom hangrögzítőjét.

 

Már követem az oldalt

X