A világgazdaság mindig is egy nagyon keskeny mezsgyén egyensúlyozott, és ingatagságával időről-időre szembe kell néznünk. Abban már most majd’ minden szakértő egyetért, hogy a világjárvány hatással lesz a gazdaságra, ám egyelőre nem beláthatók a lehetséges következményei. Az egyik felmerülő probléma az időleges pénzhiány lehet, és számunkra talán ez a legfájdalmasabb, leginkább kézzelfogható változás. Mi történik hosszútávon, ha van munkaerő, de nincs munka, ha van termelés, de nincs fogyasztás, ha van sikeres pályázat, de nincs kifizetés, ha tele vannak a boltok polcai, de üresek a pénztárcák?
Nem ragozom tovább: válság lesz… hacsak, nem találunk ki valamit.
Például a helyi pénzt. Amit igazából nem is kell kitalálni, elég rátalálni.
Az ausztriai Wörgl polgármestere Unterguggenberger 1932-ben, Silvio Gesell elméletéből kiindulva helyi pénzt vezetett be városában. A válság hatására ekkor az árak rohamosan csökkentek, ez azonban az embereket nem pénzük elköltésére, hanem megtakarításra inspirálta, ami csökkentette a termelést és növelte a munkanélküliséget. A polgármester abban látta a problémák gyökerét, hogy a pénz körforgása túlságosan lelassult, ezért azt a megoldást választották, hogy helyi pénzt hoznak létre.
Olyan utalványt bocsátottak ki, amelyet havonta érvényesíteni kellett, azaz a névérték 1 százalékáért bélyeget kellett ragasztani rá. A pénznek ez a fajta „romlása” arra késztette az embereket, hogy minél előbb elköltsék utalványaikat. Az utalványt névleg csak a helyi közmunkákon résztvevő emberek fizetésére bocsátották ki, és csak a helyi takarékszövetkezet garantálta a visszaváltását (a város a kibocsátott összegnek megfelelő Schillinget helyezett el a takarékszövetkezetben), illetve az önkormányzat is elfogadta befizetések (pl. helyi adók) teljesítésére.
Az eredmény magáért beszélt: a munkanélküliség egy év alatt 25 százalékkal csökkent, megszépültek a parkok, közterek.
Nem ez volt az egyetlen ilyen jellegű kezdeményezés a nagy gazdasági világválság alatt. Ez idő tájt az USA-ban például spontán módon alakultak ki helyi pénzzel működő rendszerek. A helyi pénzek, utalványok illetve különféle barter rendszerek száma 1933. év közepére az USA-ban elérte a 300-at, a rendszerekben részt vevő tagok száma pedig közel 1 millió volt. A önkormányzatok által kibocsátott helyi pénzek mellett volt néhány ipari konszernek által indított kezdeményezés is.
Mi tehát ez a csodafegyver: mi a helyi pénz?
Olyan helyi kibocsátású gazdaságszabályozó funkciókkal bíró eszköz, mely mögött 100 százalékos anyagi fedezet áll (nem kamatozó hitelpénz), és képes a pénz technikai funkcióinak ellátására (forgalmi eszköz, fizetési eszköz, általános értékmérő, felhalmozási eszköz,) annyi különbséggel, hogy a fölhalmozás lehetősége használójának érdekeivel ellentétes folyamat. Egy zárt térségre vonatkoztatva kijelenthető, hogy az állami valuta mellett másodlagos forgalmi, fizetési eszköz és általános értékmérő a térségbéli elfogadottságának mértékében.
Az 1980-as évektől a helyi pénzrendszerek újra virágzásnak indultak. Elsősorban a közép- és alacsony jövedelmű közösségek körében váltak népszerűvé azok a helyi pénzek, melyek a közösségi hálózat erősítésére, az alapvető szolgáltatások mindenki számára való elérhetővé tételére, illetve a pénz helyben tartására jöttek létre. A legtöbb helyipénz-alapú rendszer az USA-ban, Kanadában, Dél-Amerikában, Nagy-Britanniában és Németországban van.
Magyarországon is voltak/vannak forgalomban helyi pénzek.
Első és legismertebb a Soproni Kékfrank, melyet 2010-től bocsátottak ki. De ismert a Balatoni Korona, Bocskai Korona és pár más típusú pénzhelyettesítő rendszer is. Céljuk ugyanaz: a helyi termékeket helyi közösség számára értékesíteni, vagyis lokálisan visszaforgatni a pénzt. Ideális esetben például az adott térségben élők utalvány formájában kaphatnának juttatásként a helyi valutából, amit kijelölt termelőknél, boltokban beválthatnának.
A Magyar Nemzeti Bank nem igazán állt idáig az efféle kezdeményezések mellé, nem is ellenezte őket, de nem is túlságosan támogatja a kezdeményezést, ami a lakosság helyi pénzekbe vetett bizalmának nem tesz jót. Márpedig az efféle rendszerek sikeres működéséhez is
szükség van egy „kritikus tömegre”, hiszen csak így beszélhetünk valóban helyi gazdasági rendszerről.
A jövőben van rá esély, hogy mind a pénzintézetek, mind a felhasználók hozzáállása változzon, például ha valóban olyan pénzügyi válságba csöppenünk, mint amelyeket a kevésbé optimista szakértők vizionálnak. A helyi pénz számomra azt mutatja, hogy vannak eszközök a kezünkben, van lehetőségünk kiállni önmagunkért és környezetünkért. Igazából nem csak lehetőség ez, közös felelősségünk is.
Globál vs lokál: Miért megyünk a világ végére azért, ami az orrunk előtt van?
Drága és körülményes a hazai? NEM! – Tévhitek és cáfolatok a lokálfogyasztásról
Úgy döntöttem, hogy Deák után szabadon passzív ellenállásba kezdek a környezetet és a hétköznapi kisembert felélő vásárlási szokások ellen – elkezdtem csupa hazai terméket venni. Egy picit macerás, igen, de közel sem olyan drága vagy fárasztó a magyar ipart támogatni, mint gondoltam.
