A kolostor nevét egyik alapító szerzetesétől, Arkadiosztól származtatják, azonban olyan véleményeket is találunk, amelyek szerint a kolostor egy ősi város, Arcadia helyére épült, és innen ered neve is. A források szerint azonban utóbbi elképzelést régészek is megcáfolták, így Kréta szigetén általánosan elterjedt történet, hogy a híres kolostor Arkadioszról kapta nevét.
Főtemploma velencei stílusban épült, és felépítése több mint 20 évbe került. Ebben az időszakban a kolostor a kéziratmásolás központjává vált a szigeten, mígnem a 17. században újra kibővítették: könyvtárat, ebédlőtermet és istállókat építettek a meglévő épületek köré. Az 1645-ös évtől meg kellett küzdenie a betörő törökökkel, akik három éven belül szinte az egész szigetet elfoglalták, a kolostort viszont nem. Bár az utolsók között került török kézre nem sikerült megóvni az oszmán uralomtól: Husszein pasa, a török hadsereg frissen megválasztott vezetője bevette falait, de a hűségeskü után megengedte, hogy a szerzetesek visszatérjenek a kolostorba, és megkezdhessék annak helyreállítását.
Amikor az 1800-as évekbeli lázadások hatására a szultán kötelezővé tette a muzulmán hitre való áttérést, a sziget lakói megpróbálták meggyőzni a szultánt, ő viszont hajthatatlan volt: azzal fenyegette a lakosságot, hogy ha nem engedelmeskednek, elpusztítja a kolostort és annak környékét is. A legendák szerint a krétaiak a kolostor puskaportárolójában rejtőztek el a törökök elől, és amikor az ellenség már dörömbölt az ajtón, az egyik krétai belelőtt egy puskaporos hordóba, így az egész hely felrobbant, benne a közel 800 fős lakossággal. Az azóta helyreállított puskaportárolón emléktábla emlékezik meg az 1866-ban életüket áldozó hazafiakról: „E kriptában meggyújtott láng egész Krétát megvilágította, Isten tüze volt, olyan tűzáldozat, amelyben a krétaiak a szabadságért haltak meg.”
Utánajártunk mi is a történetnek, és a felkutatható forrásokban ezt találtuk: „Az Arkadi kolostor légberöpítéséről szóló regényes történet pusztán költemény. Igaz az egészben az, hogy az arkadi erőd ostromoltatott, és hogy ostrom alatt egy akna felrobbantatott, mely egy török zászlóaljat eltemetett”, de szó sincs tömeges áldozatról vagy a legendákban kiszínesített mozzanatokról. Egy 1866-os feljegyzés szerint Arkadi romjai közé 600 halottat temettek el „kik közt papok és nők számosan vannak”, de nem azért, mert tudatos áldozatot hoztak volna a kolostorért, hanem mert ide menekültek a lejjebb fekvő, támadásoknak jobban kitett területekről. A leghitelesebb beszámolót a Pesti Napló adta: „Konstantinápoly, dec. 8. Kandiából hivatalosan jelentik, hogy ott 14 nap előtt a szerzetesek által Arkadi zárda légberöpíttetett, mely alkalommal néhány száz felkelő vesztette életét, a törökök pedig 58 halottat és 150 sebesültet vesztetek”.
Tény tehát, hogy Arkadi kolostora híres emléke a török-krétai ütközeteknek, és tény az is, hogy a kolostor védelme és a sziget ellenállása áldozatok százait követelte, ahogyan az sem vonható kétségbe, hogy a kolostor szerzetesei a végsőkig védték otthonukat. Az azonban máig sem bizonyos, hogy mik voltak a robbantás valós körülményei, mennyire tekinthető tudatos önfeláldozásnak, vagy éppen a véletlen művének.
A kolostor helyreállítása a robbanás után 4 évvel kezdődött meg, és ennek köszönhetően a templom ma is látogatható, sokak szerint ráadásul Kréta egyik legszebb épülete lett belőle. Egy múzeum is található itt, ami az 1866-os történéseket eleveníti fel: a puskaporos szoba is megtekinthető, és az áldozatok emlékére a kolostorban örökmécsest is gyújtottak, az önfeláldozást ábrázoló festmény közelében. Az udvaron egy kiszáradt ciprusfát találunk, amelynek törzsében még mindig látható egy török lövedék.
És bár az Arkadi‑kolostor nem egy klasszikus kert- inkább egy udvar egy kisebb kertrésszel- az őt körbe ölelő természeti környezet mégis beemeli a történelmi kertek sorába. A kolostor udvarában és közvetlen környezetében virágzó növények, mediterrán fajok és fásszárú növények tucatjai élnek, amelyek sikerrel teremtik meg a klasszikus kolostori kert hangulatát. Az udvaron található pergolák és árnyékoló növények pedig csak ráerősítenek a mediterrán életérzésre.
Egy tipikus krétai vidéket fedezhetünk fel itt: koros olívafákat, mediterrán cserjéket, őshonos fajokat és változatos dísznövényeket, amelyek egyszerre elevenítik fel a történelmet és a természetkapcsolatokat. A környék igen termékeny: olívafákkal, szőlőskertekkel, erdőkkel és mediterrán vegetációval gazdagon borított, a környező dombokon elterülő fenyves‑, tölgy‑ és cipruserdők felejthetetlen élményt nyújtanak. A kolostor és környéke ráadásul már régóta mezőgazdasági, bor‑ és olívatermesztő vidék, így kóstolási lehetőségekben sincs hiány. Mindenképpen jó választás azoknak, akik szeretnek elmerülni a csendben, a békében és a természetben.
Történelmi kertek sorozatunk további cikkeit itt olvashatják.
Fotó: Roggs Fényképészet
100 éves a kolozsvári botanikus kert
Gróf Mikó Imre fejedelmi ajándéka
