A feljegyzések szerint már maga Apáczai Csere János is szeretett volna egy botanikus kertet az általa megálmodott egyetem mellé, az első kolozsvári füvészkert Mikó Imrének köszönhető. Ő volt az, aki az Erdélyi Múzeum Egyesületnek adományozta kertjét.
„…Búcsút véve előzékeny vezetőinktől a lóvonaton ismét a városba siettünk, hogy még ebéd előtt az új egyetemi épületek azon részét is megtekinthessük, mely a gyönyörű Mikó-kertben pavillonszerűleg elhelyezve igazán meglepett bennünket. Mikó gróf fejedelmi ajándéka -ő hagyta t.i ily czélokra kertjét a rajt levő épületekkel együtt a kezdeményezésére alakult Múzeum-Egyletnek, -kinek a kertben elhelyezett szobra a város egyik ékességét képezi, tette lehetővé e hazánkban páratlanul álló szép és czélszerű egyetemi építkezést. A kert egyik része, a gyönyörű füvészkert, melybe a magyarstílű szép székely kapu vezet és ebben különösen a korán elhunyt híres tudós, Istvánfi tervei szerint készült imitált erdélyi havasok s ezek növényvilága érdekes látványt nyújtottak”- olvashatjuk az Állami Révai főreáliskola 1899-es keleti tanulmányútjának beszámolójában.
Gróf Mikó Imre erdélyi magyar államférfi, művelődés- és gazdaságpolitikus és történész volt. A 19. századi Erdély politikai életének meghatározó alakja, aki Erdély főkormányzója, emellett 1867 és 1870 között Magyarország közmunka- és közlekedésügyi minisztere is volt. Mindezek felett érdemeit mi sem mutatja jobban, mint a közművelődés és közélet terén végzett fáradhatatlan munkája, amivel meghatározó szerepet töltött be hazája gazdasági, kulturális és tudományos felemelkedésében.
Nem véletlen, hogy a történeti feljegyzésekben Erdély Széchenyije-ként is emlegetik.
Kitartásának köszönhetően sikerült megszereznie Bécs hozzájárulását, így 1859. november 23-ára összehívta az Erdélyi Múzeum Egyesület alapító közgyűlését, amit személyes adományával is támogatott: emeletes villáját és 10 holdas kertjét bocsátotta a megnyitandó múzeum rendelkezésére. Később döntő szerepe volt a Kolozsvári Tudományegyetem létrejöttében: az ő javaslatára engedte át az egyesület az egyetem használatába gyűjteményeit, így az sem meglepő, hogy Mikó Imre volt az, aki miniszteri biztosként feleskette az egyetemen elsőként kinevezett tanárokat. ”A négy kar tanárai 1872. október 19-én tették le az esküt gróf Mikó Imre miniszteri biztos kezébe s ezzel új korszak köszöntött be Erdély nemzeti közoktatásában és tudományos életében”-olvashatjuk a feljegyzésekben.
Az együttműködés fontos elemeként az Erdélyi Múzeum Egyesület 1872-ben tehát átengedte a füvészkertet is az akkor alakult egyetemnek azzal a feltétellel, hogy „az egyetem a kert parkszerűen mívelt részében jelenleg meglévő arborétumot és a fruticetumot, amely csaknem teljes számmal tartalmazza Erdély valamennyi élő fáit és cserjéit, elpusztulni nem hagyja". A kezdeti időszak azonban közel sem volt egyszerűnek mondható, ugyanis a sors pikantériája, hogy az egyetem összes tanszéke közül pont a Növénytani Intézet részesült a legkisebb pénzügyi támogatásban: a kert felszerelésére mindösszesen 5000 forintot kapott. A feljegyzések szerint egyedül az akkori intézetvezetőnek, Kánitz Ágostnak és főkertészének, Walz Lajosnak volt köszönhető, hogy a kert mégiscsak kiépülhetett és felvirágozhatott.
Akit részletesebben is érdekel a füvészkert kiépülésének története és a kezdeti időszak viszontagságai, annak jó szívvel ajánljuk Fekete Albert írását a Művelődés 2000. évi 53. évfolyam 4. számában, A kolozsvári botanikus kert kezdetei címmel.
1905-ben Richter Aladár került a füvészkert élére, akinek fő céljává vált a kert területének növelése. Kitartásának köszönhetően sikerült elérnie, hogy a magyar állam megvásárolja a botanikus kert jelenlegi területét. Ám elérkezett az első világháború, így az akkori kertvezetők a háború miatt nem tudták átköltöztetni a botanikus kertet az új helyre, ez csak az 1920-as években történhetett meg az első román igazgató, Alexandru Borza irányításával, ezért kapta a kert az ő nevét.
A jelenlegi kolozsvári botanikus kert (Grădina Botanică „Alexandru Borza”) 14 hektáros területén több mint tízezer növény található a Föld szinte minden szegletéről. A botanikus kert területén érhető el a Növénytani Intézet és a Növénytani Múzeum is, illetve az egyetem Növénytani Gyűjteménye, emellett számtalan más értékes gyűjtemény és látnivaló is.
A kolozsvári botanikus kert ráadásul 2025-ben ünnepelte 100. évfordulóját, ugyanis ünnepélyes megnyitójára 1925-ben került sor. Ekkorra lett ugyanis kész a ma is élő beosztás: a rendszertani részek, a tematikus gyűjtemények és a díszkert. A díszkertben a legkülönfélébb díszfákban és virágos növényekben gyönyörködhetünk, megcsodálhatjuk a rózsakertet és a mediterrán kertrészt is. A geobotanikai részen a fajok földrajzi elterjedés szerint kerültek elültetésre: megismerhetünk különlegességeket a Kárpátok, Erdély, a balkáni és a mediterrán régiók területeiről is. A haszonnövények területén számos ipari, mezőgazdasági vagy kereskedelmi célra termesztett növényfaj elérhető, még trópusi és mediterrán fajok is, amit tovább gazdagít a gyógynövények gyűjteménye.
A kertben helyet kapott egy üvegház‑komplexum is, az üvegházak összterülete körülbelül 3500 négyzetméter. A vízinövény‑házban olyan különlegességeket csodálhatunk meg, mint a hatalmas levelű Victoria amazonica, a Pálmaházban pedig több mint 80 pálmafajt fedezhetünk fel. A mediterrán növényházban fügék, citrusok, eukaliptuszok és szárazságtűrő fajok egész sora vár bennünket, de nem kell lemondanunk a broméliákról, orchideákról, páfrányokról sem.
A kolozsvári botanikus kert Japánkerttel is rendelkezik: a tradicionális japán stílusú tájrendezésnek megfelelően tó, kis sziget, ívelt híd, szent kapu és kövek is vannak a kertben. Végül a Római Kertet is érdemes megemlíteni, ahol régészeti emlékek érhetők el, valamint olyan növényfajok, amelyeket már a római korban is termesztettek.
A kolozsvári botanikus kert kétségkívül egy páratlanul gazdag és sokszínű látnivaló, aminek értékeit mindenképpen érdemes felfedezni, akár több napos túra keretein belül. A nyitvatartásról itt tájékozódhatunk.
A tűjég
Múlandó természeti szépségek
