Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy Peking keleti részén egy Terminus Group nevű csoport elkezdte egyesíteni a mesterséges intelligenciát a tárgyak internetével, vagyis az IoT-tal. Az IoT egy elég bonyolult fogalom, talán úgy fordíthatnánk le a legjobban, hogy azok az eszközök tartoznak ebbe a csoportba, amelyek más eszközzel vagy eszközökkel kétirányú kommunikációt folytathatnak. A működés közben keletkező adatokat, információkat képesek más berendezésekre eljuttatni, és valamilyen technológia segítségével, akár netes adatbázisok, felhőalapú rendszerek révén a világ bármely pontján képesek megosztani.
Van ez a Terminus Group nevezetű csoport, aminek tehát fő célja hogy okosabbá tegye az épületeket, közösségeket és városokat. Egészen felfoghatatlan projekteket alkottak meg, Sanghajban például intelligens hozzáférési terminálokkal és intelligens szoftverrendszerekkel segítettek biztosítani egy lakóövezetet, ezzel lehetővé téve az épületvezetés számára, hogy képi azonosítással valós időben lássák a lakók, a látogatók és a járművek mozgását a számítógép képernyőjén.
A cél világszerte egyértelmű
Szingapúr már 1992-ben javaslatot tett az „Intelligens sziget” néven ismert tervre, aminek keretein belül egy mesterséges intelligenciával és gépi tanulással működő országot kívántak létrehozni. Ezt követően a koreai kormány 2004-ben javasolta az „U-Korea” stratégiát, remélve, hogy az internet és a vezeték nélküli érzékelők segítségével Koreát intelligens társadalommá alakíthatja. 2008-ban az IBM először javasolta az „Intelligensebb bolygó” kezdeményezést, majd 2010-ben hivatalosan bevezette az „Okosabb városok” koncepcióját. 2013-ban a Ministry of Industry and Information Technology of China (Kínai Ipari és Informatikai Minisztérium) szorgalmazta és felügyelte a China Smart City Industry Alliance (Kína Okos Város Ipari Szövetség) létrehozását, az elkövetkező években 500 milliárd RMB befektetését tervezve az intelligens városok építésére.
2015-ben az amerikai kormány új intelligens város kezdeményezését javasolta az intelligens hálózatok, az intelligens közlekedés és a szélessáv aktiválása érdekében. Látható tehát, hogy a világ vezetői egyre inkább egy olyan dimenzió felé vezetnek bennünket, amelyekről egyelőre elképzeléseink sem lehetnek.
Vezetőink szerint a városok gyakorlatilag óriási gépek, amelyeknek a nap 24 órájában működniük kell. Az embereknek mindennap szükségük van erre a kiváló, működőképes gépre, az intelligens városok pedig arra törekszenek, hogy a városi élet minden részletét összekapcsolják az internettel és a felhővel, az IoT, az AI, az 5G, a big data és más új IKT-technológiák alkalmazásával optimalizálva. A bevezetőben említett Terminus Group ebben is valami egészen újat hozott: a legfontosabb újítása a mesterséges intelligencia infrastruktúrában betöltött szerepében rejlik, amely lehetővé teszi az eszközök önálló működését. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy biztosítja a város számára, hogy jobban kezelje embereit és erőforrásait, teljes felügyeletet és átláthatóságot nyerve felettük.
Az építés már elkezdődött
Chongqingben, a délnyugat-kínai metropoliszban épül fel az az elképzelhetetlen város, ahol a tűzoltóságtól a személyes komornyikig mindent a város maga üzemeltet és irányít. Az emberek olyan otthonokban fognak élni, amelyek automatikusan beállítják a napelemeket, és életük irányításához digitális asszisztenssel rendelkeznek. Az épületek energiaellátó rendszereit a Terminus Group szoftvere vezérli egy olyan felfoghatatlan életteret kialakítva, ahol a hálószoba ablakai úgy állítják be magukat, ahogy az a legoptimálisabb a ráeső napsugarak és a lakók komfortja szempontjából. A terek átrendezik önmagukat, a rendszer mindent lát, és minden történésre hatása van.
A technológiai vállalat szerint ilyen jövő vár ránk: miután a fény betöltötte a szobát, a Titan nevű, virtuális mesterséges házvezetőnőnk kiválasztja a reggelinket, összehangolja az öltözékünket az időjárással, és a napunk teljes menetrendjét bemutatja nekünk. Ezek után nincs más dolgunk, mint beülni teljesen automatizált autónkba, ami elvisz minket intelligens munkahelyünkre, ahol a mesterséges intelligencia által vezérelt környezetben – valljuk be – ki tudja, mit is fogunk csinálni.
Az úgynevezett TACOS rendszer gyűjti és terjeszti a rólunk rögzített adatokat, amelyeket a városvezetés rögzít és különböző szempontok szerint felhasznál. Olvastunk az iskolában Orwellt? Így utólag talán már nem is olyan szürreális, ugye?
A jövő városa érzékelni fogja a lakóit, az épületek már azelőtt felismernek minket, és kinyitják az ajtót előttünk, hogy odaérnénk. A jövő városa olyan lesz, mint egy nagy okostelefon, ami folyamatosan gyűjti az adatokat a lakóiról, és az így kapott információk alapján szoftveresen is frissíthető lesz. Ez pedig egy dologhoz vezet: a város valóban mindent tudni fog a lakóiról – nemcsak az arcukat ismeri fel, de gyakorlatilag reggeltől estig minden mozdulatukat figyeli. Orwellre visszautalva: szem kinyit, a nagytestvér megérkezett!
ITT találhattok képeket a jövő városáról.
Ajánljuk még: