Tech

A lánclevél visszatért, és veszélyesebb, mint valaha

A kétezres évek egyik legmeghatározóbb internetélményei voltak a „Re: Re: Re: Re: Re: ...” tárggyal ellátott emailek, amik esetenként a napi levélforgalmunk nagyjáért felelősek voltak. Sokan (főleg a fiatalabbak közül) talán már nem is emlékeznek rájuk, most azonban úgy néz ki, ők is kaphatnak belőlük egy adagot, a lánclevél ugyanis visszatért – és ebben az időszakban még veszélyesebb is, mint korábban bármikor.

A lánclevelek feltámadása nagyjából egybeesett a koronavírus első hullámával és a karantén bevezetésével. A magányukban, home office-ban aszalódó embertársaink szerettek volna legalább az interneten keresztül kapcsolatba lépni barátaikkal, rokonaikkal, sokuk pedig olyan módon, hogy imákat, jókívánságokat, recepteket, és még sok minden mást küldözgettek körbe, majd a címzetteket is megkérték, hogy tegyenek hasonlóképp.

Scott Campbell, a Michigani Egyetem kommunikációprofesszora szerint azonban nem ez volt az egyetlen indíték: a lánclevéllel a küldők a kapcsolatépítés mellett valahogyan arra is kísérletet tettek, hogy ha már megszokott életük felett elvesztették a kontrollt, valahogyan mégis befolyásolni tudják környezetüket. „Ezzel a módszerrel az emberek a kapcsolatteremtés egy új szintjére próbáltak meg eljutni – magyarázta Campbell a CNN-nek, majd így folytatta – Azonban van a jelenségnek egy másik oldala is: megpróbálták valahogy visszaszerezni az irányítást a dolgok felett azzal, hogy rávettek másokat: tegyenek meg valamit, amit kértek tőlük.” 

És ezzel persze nincs nagy gond, többnyire csak annyira befolyásolja a mindennapjainkat, hogy néha fárasztó (sőt: tovább nem küldés esetén kicsit a lelkiismeretünket is birizgáló) tevékenység a „küldd ezt tovább, különben 2021 neked ugyanolyan szerencsétlen év lesz, mint 2020”-típusú levelek fölött merengeni a reggeli kávé mellett.

Ugyanakkor komoly gond is akadhat ezzel hosszú távon, nem is kevés. Főleg ezekben az időkben. Ugyanis ezek

a lánclevelek hipersebességgel képesek hamis információkat elterjeszteni,

rossz esetben pedig ezek az információk termékeny táptalajra találnak a címzett elméjében. Még rosszabb esetben (elég kevés) megfontolás után a címzettünk tovább is küldi ezeket a fals információkat, részévé válva így egy olyan hoaxláncnak, ami akár emberéletek veszélyeztetéséhez is vastagon hozzájárulhat. Fél évvel ezelőtt, a koronavírus első hullámának európai kezdetekor a sajtóban láthattunk (sőt, akár személyesen kaphattunk is) olyan lánclevelet, amiben gyógyszerészek állítottak olyasmiket a vírusról, aminek semmi tudományos alapja nem volt, például azt, hogy elég védekezésként sok meleg teát innunk vagy kimennünk a napfényre.

Most, amikor úgy néz ki, egy súlyos második hullám előtt állunk (benne vagyunk?), elég nagy annak az esélye, hogy ismét megtalálnak minket az ilyen „jótanácsok” – és ha nem nézünk utána a valóságtartalmuknak, de követjük a bennük leírtakat, akkor veszélyeztethetjük a saját, és/vagy környezetünkben élők egészségét.

Miképp ellenőrizhetjük, hogy mi az igazság?

Először is figyeljünk oda, mit ígér nekünk, mit kér tőlünk a küldő. Gyanúsak a helyesírási hibák, a csupa nagybetűből álló mondatok is, de ha a forma látszólag rendben is van, a tartalom akkor is megér egy Google-keresést, hiszen lehet, hogy több híroldalon már fel is hívták rá a figyelmet: kamuüzenetről van szó.

Természetesen 2020-ban ilyen információkat nemcsak „old school” módon, lánclevelekben, hanem Facebookon és Instagramon is kaphatunk – igaz, az utóbbi időben ezeken a felületeken igyekeznek lecsapni a nyilvánvalóan hamis információkra, de azt (szerencsére) mégsem ellenőrizhetik, mit osztunk meg másokkal a privát üzeneteinkben. Emailrendőrség pedig végképp nem létezik, ami egyrészt szintén jó hír, másrészt viszont ránk ruházza azt a feladatot, hogy a lánclevelek reneszánszában ne áldozatként, hanem felelős emberként vegyünk részt. Akkor nem történhet rosszabb, mint hogy gazdagabbak leszünk néhány jó recepttel és szerencsehozó imával...