Mint két tojás – megfejtették, miért hasonlítanak egymásra a szerelmespárok

A házastársak vagy élettársak közötti hasonlóság az átlagembert is foglalkoztatja: szeretünk rácsodálkozni, mennyire jól néznek ki együtt az olyan sztárpárok, akik egyértelműen hasonlítanak egymásra. Ez a jelenség annyira felkapottá vált, hogy a közösségi médiában rendkívüli népszerűségnek örvendenek azok a játékok, ahol a feltöltött fotókról kell megállapítani: testvérpár vagy egy szerelmes pár látható rajtuk. A Siblings or Dating (Testvérek vagy Randiznak) nevű oldal például 1,3 millió követővel rendelkezik az Instagramon.

Robert Zajonc szerint az együtt töltött idő okozza a hasonlóságot

Az amerikai szociálpszichológus, Zajonc szerint minél régebb óta tartozik össze egy pár, annál inkább hasonlítanak egymásra. Kutatásában olyan házastársak képeit hasonlította össze, akik friss házasok voltak, illetve akik legalább huszonöt éve keltek egybe. A képek elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy azok a párok, akiknek szoros a kapcsolatuk, az eltelt idő során egyre inkább elkezdtek hasonlítani egymásra.

Zajonc úgy véli, ennek oka, hogy a pár rengeteg dolgot tesz együtt. Ugyanabban a miliőben élik mindennapjaikat, azonos az életstílusuk, a táplálkozásuk, a szabadidős tevékenységük. Közös életük során hatással vannak egymás érzelmi állapotára. Mindezek miatt nem csupán egymás gesztikulációját veszik át a felek, de az arcszerkezetük, az arcizmok felépítése is hasonlóan alakul.

Ha például sokat nevetnek együtt, egy idő után mindkettőjüknél azonos mimikai ráncok alakulhatnak ki. 

Ez a logikusnak tűnő és sokáig elfogadott nézet most megdőlni látszik. Egy 2020-as kutatás vitatja Zajonc megfigyelésének eredményeit és az alkalmazott metódus megalapozottságát. Szerintük a felhasznált minta túlságosan szűk körű volt, mivel csupán tizenkét párt vizsgáltak, egyetlen alkalommal. A következtetések alátámasztása érdekében nem készült ismétlő kutatás, így megkérdőjelezhető az eredmények hitelessége. 

A hasonlóság már a párválasztás pillanatában fennáll

Egy 2020-as kutatás több, mint 500 pár fotóját elemezte, mindegyik párról két képet vetettek össze: az egyik a házasságuk kezdetén készült, a másik pedig jóval később, 20-69 év múlva. Az arcvonások hasonlóságát átlagemberek bevonásával mérték, és alkalmaztak modern arcfelismerő szoftvereket is. Összességében arra jutottak, hogy habár a párok tagjai valóban nagyobb mértékben hasonlítottak egymásra, mint idegenekre, ez a tendencia nem fokozódott az idő előrehaladtával, hanem már a kapcsolat kezdetén is fennállt.

Vagyis ahelyett, hogy a közös életút során idomulnának egymáshoz a felek, az bizonyosodott be: már eleve olyan partnert választunk, akiben kicsit magunkat is látjuk. Azt már korábban is hangoztatták a pszichológusok, hogy hajlamosak vagyunk olyan párt választani, akivel hasonló a gondolkozásunk, az IQ-nk, az alapértékeink. Preferáljuk azokat, akiknek háttere és világnézete nem tér el jelentősen a miénktől. Úgy tűnik, a hasonlóság tudattalan keresése a fizikai jellemzőkre is igaz, és vonzóbbnak találjuk azokat a lehetséges partnereket, akikben önmagunkat is felfedezzük.

Miért van ez a vonzódás?

Miért vagyunk sokkal jobban oda azokért, akik fizikailag is hasonlítanak ránk? Erre a kérdésre nem született egyértelmű magyarázat, de a pszichológusok több lehetséges okkal is előálltak. Az egyik ilyen lehet, hogy

az emberi agy az ismerős helyzeteket, behatásokat előnyben részesíti.

Ha például egy szituációval rendszeresen találkozunk, újra és újra belefutunk, tudattalanul egyre inkább kedvelni fogjuk azt, hiszen az agynak sokkal egyszerűbb feladata van, ha már ismert mechanizmusokkal kell szembenéznie, szemben a folyamatosan új helyzetekkel. Ugyanez a hatás érvényesülhet akkor is, amikor egy még idegen emberrel találkozunk. Ha az agyunk magunkhoz vagy akár családtagjainkhoz hasonlónak érzékeli, olyan ingereket fog küldeni számunkra, amitől vonzóbbnak találjuk a másikat, mint azokat, akikkel nincsenek közös vonásaink.

Ezt a hatást tudat alatt erősítheti a játékelmélet is. Vagyis szerepet játszhat a párválasztásban az is, hogy olyan partnert keresünk, akiről úgy gondoljuk, a legnagyobb lesz az esélyünk érzelmeink viszonzására.

Ha mindenki a legszebb nő vagy férfi kegyeiért küzdene, az emberiség nem tudott volna fennmaradni.

Tehát inkább olyan társat keresünk, aki magunkhoz mérten a legszebb. 

A felmenőinktől, különösen a szüleinktől hozott minta is egyértelműen hat a kapcsolatainkra. Ma már nem kérdéses, hogy a családi mintázatok öröklődnek, korábbi traumák lenyomata megjelenhet néhány generációval később is, és befolyásolhatja az életünket és érzelmeinket. A kutatók úgy vélik, hogy ugyanez az elv érvényesülhet a párválasztás során akkor is, amikor a kinézetről, a fizikai jellemzőkről van szó. Ezt szexuális bevésődésnek nevezik.

Eszerint már kisgyermekkorban kialakul bennünk, hogy milyen számunkra az ideális partner, hogyan néz ki, ehhez pedig mintaként egyértelműen az ellenkező nemű szülő szolgál: az emberek anélkül, hogy tudatában lennének, felnőttként is olyan társakat keresnek, akik emlékeztetik őket a szüleikre. A hasonlóság keresése nemcsak az arcvonások esetében érvényesül, hanem a teljes testfelépítésre is igaz: a házastársak esetében gyakori, hogy a felek testtömeg-indexe, súlya és magassága is azonos tendenciát mutat.