Láthatatlan hazugság – nem mindig van jele, ha megcsalnak

Ezek az állítások túlságosan általánosítók és egyben negatívan minősítők is – a párkapcsolatok nem egyformák. Hogyan is lehetnének? Más és más személyiségtípusú emberek fűzik össze a sorsukat, ami igaz az egyik párnál, nem igaz a másiknál. Ráadásul kapcsolatok dinamikája is változik és igen, olyan is van, hogy nem tud éppen minden erővel figyelni az egyik a másikra, mert az élet éppen csapásokkal sorozza, vagy csak energiát és időt követel a gyerek, a munkahely, netán a tanulás. Jöhet egy sor olyan esemény, ami elnyomja a nyilvánvaló jeleket is. S olyan is van, hogy valaki 

rajongásig szereti a párját, hiába lopja máshova is az érzései egy részét, a házasságon belül is hagy belőlük.

Sokat is, hogy nem tűnik fel a tolvajlás, a sunyi kikacsintás. Így járt olvasónk, Emma is, aki nekünk mesélte el történetét.

„43 éves vagyok, lassan húszéves házasságban élek... Még házasságban, mert nem adtam be a válókeresetet: van három gyerekünk. Én nagyon szerelmes voltam a férjembe, nem túlzok, nem nagyítom fel az érzelmeimet, imádtam. Annyi év után is elpirultam, ha megláttam, hogy közeledik felém. Nálunk nem fáradt el a kapcsolat, nem hűlt ki az ágy, nem voltak nagy veszekedések. Tavaly nyáron mégis összetört az életem, és visszamenőleg is meg kellett kérdőjeleznem minden történést a házasságomban” – kezdi a történetet.

„Nagyon fáj beszélnem erről, de a szokásos eset. Megcsalt. A gyerek egyik osztálytársa látta meg, egy kávéház előtt csókolózott a szerelmével – mint kiderült, ez a kapcsolat komolyabbra fordult, ebbe a nőbe lehet, bele is szeretett... De ahogy elindult a lavina, sorra jöttek elő az ismerősök a történetekkel. Nem is egy nővel bújt ágyba a hátam mögött. Itt is látták, ott is látták. Kibérelhető lakásoknál, szállodában futottak össze vele meg az aktuális barátnővel, volt ő sok nővel, sok helyen.”

Próbálta megfejteni, hogyan nem vette észre a jeleket. „Ezek szerint teljesen vak voltam. Vagy csak megbíztam benne, mert abban a tudatban léteztem, hogy ugyanúgy szeret engem, ahogy én őt. Most úgy érzem, nem is ismerem. Szerelmes abba a nőbe? Mindezek alapján azt se tudom, képes-e igazi szerelemre, intimitásra, elköteleződésre. Bár a magam részéről nem kívánok nekik semmit. Se jót, se rosszat már. Megtartani se akarom a férjem, hatalmas a vívódás bennem a gyerekek miatt azzal kapcsolatban, hogy elküldjem-e.”

S hogy mi van a férjjel?

Pont úgy viselkedik, mint a csalás lelepleződése előtt.

„Kedves velem, figyelmes, ágyba kapom a kávét. továbbra is hazajön időben. Ó, ő mindig időben jött haza régen is, sose volt túlórája, ügyesebb volt ő ennél, munkaidőben intézte a szerelmi ügyeit. Kapóra jött ehhez a rugalmas munkabeosztása, meg a vezető pozíció. Senki se kérte számon rajta, hova megy, kivel mit csinál.

Mit kellett volna észrevennem, ha nálunk nem voltak jelek? Nem voltak szüneteink, rendszeres és jó volt a szex, nem fordult el tőlem, itthon evett, itthon aludt, játszott a gyerekekkel, sokat beszélgettünk. Meghallgattam, meghallgatott. Látszólag minden rendben volt. Sőt azt mondhatom, mások kapcsolatához képest igazán szép, kiegyensúlyozott volt a házasságunk.

Csak éppen volt, van egy másik élete is, ahol más nőknek hazudik.

A hazugsága felém sokáig láthatatlan maradt. Néha azt kívánom, bár ma is így lenne, máskor meg olyan erős bennem a menekülés vágya, a szégyen érzése, a csalódás fájdalma, hogy a világ végére szaladnék. Nem tudom, jobban meg tudnék-e birkózni az árulással, ha fel tudtam volna készülni, ha esetleg lettek volna jelek. De az árulás az árulás, akár látható, akár láthatatlan.”