Hosszas várakozás után a természet szerelmeseinek egyszerre dobban a szíve, ha megjelennek az első vadvirágok az erdők, mezők talaján, hiszen ezek már hamisítatlanul a tavasz hírnökei. Sokan látogatnak ilyenkor arborétumokba, botanikus kertekbe, hogy tavaszi virágmezőkben gyönyörködhessenek, de számos olyan helyünk van az országban, ahol mindezek a szabadban, ősi élőhelyükön fordulnak elő, melyek felfedezéséhez szuper gyalogtúrák párosulnak.
Ilyen különleges élményekből bőven jut a Mátraalján is, azon az egyedülálló vidéken, ahol a hegyek lankái finoman simulnak bele az Alföld végtelen síkságába. Ez a táj nemcsak földrajzi értelemben átmeneti zóna, hanem élővilágát tekintve is rendkívül gazdag: a napsütötte, gyakran fátlan domboldalak sziklagyepei és löszös rétjei már kora tavasszal életre kelnek. Március végétől kezdve egymást követve bontják szirmaikat a különféle vadvirágok, színes mozaikká varázsolva a tájat Pásztótól egészen Egerig. Aki végigutazik ezen a vidéken, szinte minden megállónál újabb és újabb virágzó élőhelyre bukkanhat, miközben a háttérben a Mátra vonulatai és az Alföld pereme kínál lélegzetelállító látványt.
A kirándulók számára számos jelzett túraútvonal biztosít könnyű megközelítést ezekhez a területekhez, ugyanakkor akadnak kevésbé ismert, eldugott részek is, ahol a természet felfedezése valódi kalanddá válik. A csendes dombhátakon sétálva nemcsak a vadvirágok sokszínűségében gyönyörködhetünk, hanem a táj nyugalmában és különleges hangulatában is elmerülhetünk. Cikkünkben abban segítünk, hogy eligazodj ezen a gazdag vidéken: megmutatjuk, mely fajokra érdemes figyelni a márciusi–áprilisi időszakban, és azt is, hogyan juthatsz el a legjobb megfigyelőhelyekhez – akár egy könnyed kirándulás, akár egy izgalmasabb felfedező túra keretében.
A vadvirágokról röviden
A kikeleti hóvirág elnyílása után sorra jelennek meg a szebbnél szebb vadvirágok a természetben. Elsőként a hérics és a kökörcsin, melyek napsárga és lila szirmaikat már bontogatják a napsütötte hegyoldalakon és sziklagyepeken. Sorra követi ezeket a sárga salátaboglárka, az illatos ibolya, a sárga tyúktaréj, a fehér és lila színekben pompázó odvas keltike, a fürtös gyöngyike és az igazán különleges kónya vicsorgó. Ezekkel párhuzamosan pattannak a gyümölcsfák rügyei: már virágzik a som és a mandula, hamarosan virágruhába bújik a vadkörte, a mirabella, a kökény és a vadmeggy. Nem sokkal később nyílik a törpe nőszirom, a nyugati kökörcsin, a törpemandula, a tavaszi kankalin, a szellőrózsa, a kutyatejek több fajtája, a boroszlán és a kosborok is, melyek mindegyike megtalálható a felsorolt helyszínek legtöbbjén.
A vadvirágok védelme fontos és nélkülözhetetlen: a természetben megtalálhatók közönséges és védett növények is, utóbbiak közül egyes fajok eszmei értéke a több tízezer forintos természetvédelmi értéket is eléri. Fontos, hogy a természetben járva – legyen szó akár egyszerű vadvirágokról, akár védett növényekről – ne tegyünk kárt környezetünkben, óvjuk és védjük a természetet túráink során. Nemcsak azért, hogy az utánunk érkezők is gyönyörködhessenek a tavasz szépségeiben, hanem főként azért is, hogy a lehető legháborítatlanabb módon megőrizzük a természet precíz körforgását, az ökoszisztéma nélkülözhetetlen rendszerének zavartalan működését
Muzslaalja, Pásztó – Szurdokpüspöki
A Muzsla monumentális tömbje nyugaton zárja le a Mátra vonulatát, a Zagyva völgyéből hirtelen, 700-800 méter magas csúcsokkal az ég felé törve. Pásztó – Hasznos és Szurdokpüspöki települések között északon a Nyikom, középen a Muzsla-csúcs, délen pedig a Koncsúrok ikonikus csúcsai uralják a tájak. Ezek nyugati lejtőin, 200-400 méter magasságban, Muzslapusztán és környékén gyakran találkozhatunk régi legelőkkel, erdőkkel ölelt rétekkel és sziklagyepekkel, melyek kiváló élőhelyet biztosítanak a tavaszi vadvirágok számára. Nyugati fekvésükből adódóan napos területek, melyet a legtöbb tavaszi virág kedvel, magasságukból adódóan pedig kiváló panorámát biztosítanak a hegyoldalak a Zagyva-völgye, a Cserhát, az Alföld és a Gödöllői-dombvidék irányába. Pásztóról a zöld +, valamint a piros háromszög jelzések vezetnek a hegyek aljára (és a csúcsokra is), Szurdokpüspökiből pedig a piros sáv, a Mátrabérc túrajelzés és a Diósi Tanösvény kínál hosszabb-rövidebb túralehetőségeket.
Apci-Somlyó – Apc
Még mindig a Zagyva völgyében, ám már a Mátra fő tömegétől délebbre, Apcon járunk, a Somlyó-hegy lábánál. A település az egyre népszerűbb Apci tengerszemről (Széleskő-tóról) ismert, ám a falucska fölött magasodó Somlyó-hegyet sem érdemes kihagyni, ha erre járunk. A 387 méter magas, többnyire gyeptársulásokkal és cserjékkel borított kúp fontos történelmi és gazdasági szerepet töltött be Apc életében az évszázadok során, mára azonban a Natura 2000 hálózat része lett, mint fontos természeti érték.
A vulkanikus eredetű Mátra délnyugati bástyájaként számon tartott Somlyó déli oldalát árvalányhajas lejtősztyepp és hajdani szőlők mozaikja, északi oldalát tölgyerdő borítja, mindkét élőhely kedvez a tavaszi vadvirágtársulásoknak – jegyzi a Bükki Nemzeti Park tanösvénytára. Megfigyelhetjük itt a zárt és nyílt andezit sziklagyepek, a lejtősztyeppek, a felhagyott szőlők, gyümölcsösök és a tölgyerdő szegélyek gazdag növény- és állatvilágát. A hegyről eddig több mint húsz védett növényfaj vált ismertté. A hegytetőről, a késő bronzkori eredetű földvár sáncairól szép körpanoráma tárul elénk.
A Somlyó csúcsa megközelíthető a Széles-kő, Apc és Rózsaszentmárton felől is, jelzett, valamint jelzetlen, de jól járható ösvényeken egyaránt.
Kecske-kő, Gyöngyöspata
Utunk a Mátra déli alján kelet felé fordul, és a „Patai-Mátra” aljára érünk. A város két oldalán két kisebb tömb, a Patai Várhegy (Hétsoros pincefalu) és a Kecske-kő emelkednek. Ez utóbbi a Nyugati-Mátra tagjaként jegyzett Nagy-hársas csúcs lefutó gerincének déli „záróköve”. Oldalában egykor szőlőskerteket, gyümölcsösöket műveltek, melyek közül már csak néhány áll gondozás alatt, területének jelentős részét visszahódította a természet. Déli és nyugati lejtőit májusban ezres nagyságrendben borítják a virágzó árvalányhajtövek, ezt megelőzően pedig a legtöbb tavaszi vadvirág megfigyelhető a területen. Jelentős kökény-és galagonyaállománya miatt áprilistól az egész hegy olyan, mint egy menyegzőre készülő csodás menyasszony. 325 méter magas csúcsára jelzett ösvény nem vezet, de a város felől kitaposott ösvényeken, valamint Szűcsi felől használaton kívüli aszfaltúton is megközelíthető. Tetejéről csodás kilátás nyílik az Alföld felé, valamint a Mátra közeli csúcsira, de távolban még a Kékes is felbukkan.
Hosszú-hegy – Gyöngyöstarján
A gyöngyöstarjáni Hosszú-hegy listánk talán legkevésbé ismert, legeldugottabb, mégis legszebb eleme. Központi helyen van, még sincs szem előtt. Ha Gyöngyös – Gyöngyöspata között autózunk a 2402-es számú főútvonalon, szinte fel sem tűnik, ugyanis déli oldalán ültetett fenyves terül el, Gyöngyöstarjánból pedig elhelyezkedése miatt szinte nem is látható.
Jelzett túraút nem halad át rajta, természetvédelmi oltalom alatt nem áll, mégis a Mátra egyik legszebb helye.
Más terepidomokkal ellentétben kelet – nyugat irányú, tehát a legtöbb gerincre merőleges, további különlegessége, hogy északi és északnyugati oldalai a nyitottak, ennek következtében itt található a legtöbb vadvirág. Kopár oldalaiban leánykökörcsin, tavaszi hérics, apró nőszirom, tavaszi kankalin, megannyi ibolya, salátaboglárka, fürtös gyöngyike látható, melyeket a Mátra vonulatának páratlan látképe tesz még látványosabbá.
Vérszilvák – Gyöngyöstarján
Amennyiben a Hosszú-hegyre tervezünk tavaszi vadvirágtúrát, úgy érdemes összeegyeztetni a vérszilva virágzással, ugyanis a gyöngyöstarjáni bekötőút mentén, közel egy kilométer hosszan található hazánk egyik legszebb és legtöbbet fotózott vérszilva fasora, melyet a háttérben emelkedő Világosvárral a „hazai Fuji” -ként is emlegetnek. A virágzás várható ideje minden évben március végén – április elején esedékes.
Sár-hegy, a Mátra virágoskertje – Gyöngyös
A gyöngyösi Sár-hegy a Mátra előszobája, mikroklímája igazán különleges. Egyfajta vízválasztó az Alföld végtelen tengere és a Mátra hirtelen emelkedő bércei között. Élővilága rendkívül gazdag, a Mátra virágoskertjeként is emlegetik, ugyanis kora tavasztól késő őszig folyamatosan virágzik valamely növénykultúra. Rendkívül bőséges növényvilágát Szerencsés Imre botanikus éveken át tanulmányozta. A Sár-hegy felső öve természetvédelmi terület, mely egyedülálló, növénytani ritkaságokban bővelkedő növényzete és lepkefaunája miatt kiemelkedő természeti érték.
A Bükki Nemzeti Park tanösvénytárában jegyzik, hogy a hegység tömbjéből délre előrenyúló vulkáni alapkőzetű hegy biogeográfiai jelentősége abban áll, hogy az Alföld felől nyitott, így a hegylábperemi elemek könnyen keveredhettek az elsősorban kontinentális elterjedésű pusztai elemekkel. A hegy legértékesebb élőhelyeit az egykori szőlőterületeken differenciálódott árvalányhajas erdőssztyepprétek, törpemandulás cserjések, magyar perjés sziklagyepek jelentik.
Az Észak-magyarországi-középhegység ezen részén különleges, szubmediterrán rokonságú növények is előfordulnak, például az ezüstös útifű és a sápadt lednek. Tavasszal a sziklás felszíneken a cseh tyúktaréj, a sztyeppréteken pedig a leánykökörcsin és a tavaszi hérics színesíti a tájat, míg a régi kőgarádicsokon helyenként tömeges a törpemandula. Kora nyáron az árvalányhajfajok szinte világosra festik a domboldalakat, ekkor virágzik többek között a macskahere, a nagyezerjófű, a selymes peremizs és a tarka nőszirom is. A gyepekhez gyakran molyhos-tölgyes bokorerdők kapcsolódnak, míg az északi lejtőkön félszáraz irtásrétek alakulnak ki, ahol több orchideafaj is megjelenik. A terület növényzete az Alfölddel is rokonságot mutat, amit a sztyeppréteken előforduló sziki kocsord jelenléte is jelez.
Területét megannyi dűlőút és ösvény szeli át, legfontosabb jelzése a sárga sáv és a Mária-út kettőse, mely Gyöngyösről erős, Mátrafüred / Pipis-hegy felől valamivel szelídebb kaptatót jegyez. Sokan másszák meg Abasár felől is, mely esetben az ösvény a csodás Szent Anna-kápolna és a Szent Anna-tó érintésével kanyarog a hegyoldalakon.
Verpeléti Várhegy – Tarnaszentmária
Immár a Mátra keleti oldalán, Verpeléthez közel, de közigazgatásilag Tarnaszentmárián barangolunk. A Verpeléti Várhegy vulkáni kúpja Magyarországon kivételes természeti értékként kezelendő. Növényzete és állatvilága is különleges, egyedi.
A Mátra egyik legkülönlegesebb földtani értéke ez a várhegy. A hajdani erőd, amelyről a nevét kapta, mára teljesen eltűnt és körülbelül 200 méteres tengerszint feletti magasságot elérő hegy belső részét is jelentősen letermelték bányászati munkák során. A kőfejtések alkalmával azonban egyedülálló természeti érték került napvilágra: Magyarország egyetlen, csaknem eredeti állapotában fennmaradt vulkáni kúpja. Kiválóan szemrevételezhetők rajta a vulkán keletkezésének szakaszai és a lávadugó kialakulásának kísérőfolyamatai. A kúp 30 hektáros területe 1975 óta védett. Földtani értéke mellett botanikailag is jelentős, hiszen a hegyoldal lankáin több védett növényfaj is otthonra lel.
Verpelét és Tarnaszentmária felől is könnyedén megközelíthető, aljában parkoló található. Bár a környezetéből hirtelen kiemelkedő területet kisebb kaptatóval lehet megközelíteni, mindenképpen érdemes körbejárni, hiszen a természeti értékein túl a panoráma is gyönyörű minden oldaláról.
Kis-Eged – Eger
Mátrát magunk mögött hagyva, a Bükk előszobájába érkezünk, a Mátra és a Bükk csodás völgyébe, Egerbe. Itt magasodik a Kis-Eged a Nagy-Eged oldalában, mely geológiailag és biológiailag is kifejezetten fontos, értékes lelőhely. A hegy elsősorban triász kori mészkőből épül fel, amely meghatározza felszínének formáit és élővilágát is. Meredek, déli lejtői napsütöttek és szárazak, így kiváló feltételeket biztosítanak a melegkedvelő növényfajok számára. A terület egyik legjellegzetesebb élőhelytípusa a sziklagyep, ahol számos ritka és védett növényfaj található meg. Tavasszal és kora nyáron különösen látványos a virágzás, ilyenkor többek között kökörcsinek, héricsek, sombokrok, tüdőfüvek és különféle orchideák is megjelennek.
A hegy nemcsak természeti, hanem tájképi szempontból is kiemelkedő, hiszen tetejéről páratlan kilátás nyílik Eger városára és a környező hegyvidékre. A szőlőtermesztés hagyománya szintén meghatározza a tájat, hiszen a lejtők egy részén ma is szőlőültetvények találhatók, tetején pedig öreg mandulás virágzik minden tavasszal. Ezek a kultúrtájak és a természetes élőhelyek mozaikszerűen kapcsolódnak egymáshoz. A Kis-Eged ezért nemcsak a kirándulók, hanem a természetkutatók számára is kiemelten fontos terület. Jelentősége abban rejlik, hogy viszonylag kis területen belül is rendkívül változatos élőhelyeket és fajgazdagságot vonultat fel. Ez a különleges adottságú hegyoldal így nemcsak természeti értékei miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert harmonikusan egyesíti a táj szépségét, gazdagságát és az ember és természet évszázados együttélésének lenyomatait.
Fotók: Demecs Norbert
Böjti szelek
Tavaszi szél vizet áraszt
