Hogyan lehet egymástól távol élve kivitelezni, hogy érzelmileg ne kerüljenek egymástól hasonlóan távol? Van, aki szerint sehogy, az eltávolodás törvényszerű, a távkapcsolatok nem működhetnek, eleve szakításra vannak ítélve. Szerencsére vannak azért optimistábbak is, akik megoldandó feladatként tekintenek erre a helyzetre. Persze, nem mindegy, hogy mennyire időre rendezkedünk be erre a helyzetre, ahogy az sem, milyen típusú emberek vagyunk mi, és milyen a párunk.

A távkapcsolatok pszichológiája

A számok azt mutatják, hogy a távkapcsolatok – minden hátrányuk ellenére – egészen gyakoriak. Számtalan helyzet van, ami miatt előállhat ez a kapcsolati forma. Sok munkahelyen vannak hosszabb-rövidebb időre történő áthelyezések, vagy éppen utazások, de az is előfordul, hogy a pár két tagja nem talál állást azonos városba.

A leginkább érintett csoportnak a főiskolai hallgatók minősülnek, náluk az addigi lakóhelyen fenntartott párkapcsolat az egyetemi városokba való költözéssel távkapcsolattá alakulhat. Vannak kutatások, amelyekben a megkérdezett főiskolások 43,6 százaléka mondta magáról, hogy élt távkapcsolatban a tanulmányi ideje alatt.

Boldoggá tesz egy távkapcsolat?

Azt hihetjük, hogy akik távkapcsolatban vannak, kevésbé elégedettek a kapcsolatukkal, de úgy tűnik, a sok kutatás ezt nem erősíti meg. Ezek a párok, úgy tűnik, kreatívan megtalálhatják a módját annak, hogy a számukra legfontosabb párkapcsolati elemeket a távolság ellenére is beépítsék a mindennapjaikba. Sőt, vannak vizsgálatok, amelyek kifejezetten arra jutottak, hogy kisebb százalékban érnek véget szakítással az ilyen kapcsolatok az egymástól távol töltött idő alatt, mint azoknál, akik közel vagy együtt élnek.

A szakításban tehát vélhetően nem a távolság, hanem egyéb okok játszanak szerepet. Esettanulmányok szerint a szexualitás megélése az, amivel kapcsolatban korlátozottabbak a lehetőségek, azonban ebben főként a pár tagjainak ellenérzése játszik szerepet. A videóhívások akár meg is teremtenék az intimitás megélésének lehetőségét, de sokan számolnak be arról, hogy ez mégsem része távkapcsolatuknak, mert az internetet nem érzik elég biztonságosnak ehhez, és úgy éreznék, megfigyelik őket. Azok számára tehát, akiknek a szex a párkapcsolat kiemelten fontos része, nehezebb lehet a távkapcsolati státusz.

Valószínűleg

annak van a legnehezebb dolga egy távkapcsolatban, akinek az elsődleges szeretetnyelve a testi érintés.

 Az összes többi szeretetnyelvet beszélők kisebb-nagyobb kreativitással mind megtalálhatják a szeretet kifejezésének módját. A minőségi idő átkúszhat az online térbe, az ajándékozásban segíthetnek akár az adott hely csomagküldő szolgáltatásai, szívességeket szintén tehetünk valakinek, aki távol van. Az elismerő szavakat beszélők helyzete talán a legkönnyebb, hála a sok kapcsolattartási lehetőségnek, az ő lehetőségeik vannak a legkevésbé korlátozva.

Vannak persze más nehézségek, amelyek gyakoriak az ilyen fajta kapcsolatokban. Azáltal, hogy nem vagyunk fizikailag részei a másik mindennapjainak, sok a bizonytalansági faktor. Nem tudjuk olyan részletesen, mint ahogy egyébként tudhatnánk, hogy mit csinál a másik, mivel telik a napja – hacsak nem számol be mindenről üzenetben vagy hívásban – ez pedig szorongást okozhat. Sokszor lép fel ezek nyomán féltékenység is, amit csak táplál az, hogy tudjuk, másokkal vannak közös programjai, de mi most nem vagyunk ennek része. Ha megjelenik a féltékenység, érdemes beszélni róla, nyíltan és őszintén. Nem kell szégyellni, ketten együtt sokkal könnyebben kezelhetjük, mintha csak magunkban tartjuk és egyedül küzdünk vele.

Az érem másik oldala

„A jó kapcsolat titka a külön hálószoba” – szokták mondani, de vajon ez tényleg így van? Mások szerint a távolság még jót is tehet, megélhetik egymás hiányát, ez pedig csak erősíti a köztük lévő kapcsot és elköteleződést. Megpróbálnak pozitívabb szemlélettel tekinteni a távkapcsolatra, esetleg arra gondolnak: „ha ezt kiállja, onnantól már nincs akadály, bármit kibírunk együtt”. Ez a fajta gondolkodásmód sokat segíthet abban, hogy könnyebben menedzseljék a mindennapokat. Ők lehetnek azok például, akik kihasználva a párjuk nélkül töltött időt, magukat helyezik előtérbe. Azokkal a dolgokkal foglalkoznak, amiket esetleg háttérbe szorítottak a párkapcsolatuk mellett, vagy megtalálják az énidő számukra legkellemesebb tevékenységeit, és azokat űzik. Tudatosan dolgoznak rajta, hogy a távollét ideje alatt is megőrizzék egyéni jóllétüket. Ebben persze fontos tényező például az, hogy mennyire kell hosszú távon berendezkedni erre az életmódra.

Az sem elhanyagolható, hogy egyébként mennyire ideje él párkapcsolatban egymással a pár két tagja akkor, amikor felmerül a távkapcsolat kérdése. Azoknál, akik eleve egy biztonságot jelentő, elkötelezett, hosszú távú kapcsolatban vannak, egy hosszabb-rövidebb, de mindenképpen átmeneti távolság nem feltétlenül jelent döccenőt. Számukra ez egy megoldandó feladat lehet, valamilyen párkapcsolati próbatétel.

Kinek (nem) való a távkapcsolat?

Az, hogy pontosan kinek való és nem való a távkapcsolat, nem írható le egyértelműen. Sok múlik azon, hogy frissen kialakított vagy hosszabb ideje fennálló a kapcsolat, ahogy azon is, hogy várhatóan mennyi ideig tartana a szeparáció. Nem mindegy az sem, hogy milyen típusú személyekről van szó. A határozottabb kiállású, magabiztos személyek számára lehet, hogy kisebb nehézségnek tűnik, míg azoknak, akik a mindennapokban jobban támaszkodnak párjukra, több és nagyobb kihívást jelent.

Amennyiben egy újonnan alakított kapcsolatról van szó, amelyben szinte azonnal távolságba kerül a két fél, a kezdeti érzelmek, a rózsaszín köd olyan erős lehet, hogy a felek különösebb nehézségek nélkül élhetik meg ezt a kapcsolati formát. Hosszú távú kapcsolatból, együttélésből távkapcsolatra váltani már egy nagyobb döccenő lehet, hiszen nehéz lehet megszokni, hogy a mindennapi életben hirtelen nem vesz részt a másik. A távkapcsolatról való döntés előtt fontos mérlegelni mindkét fél ezzel kapcsolatos gondolatait, és komolyan venni a félelmeket is.

Távkapcsolat könnyebben

Szerencsére ma már számtalan lehetőséget találhatunk, hogy áthidaljuk a párunk és köztünk lévő távolságot. Az applikációk és online platformok végtelen tárháza áll rendelkezésünkre, hogy élőben – még ha egy képernyőn keresztül is – lássuk egymást. Így szervezhetünk akár közös programokat is, például romantikus vacsorát, de mehetünk együtt kutyát sétáltatni vagy várost nézni is.

Fontos ez, mert a folyamatos kapcsolattartás nélkülözhetetlen a közelség megőrzésében. Nem elég, hogy mindennap váltunk üzenetet, pár óránként megosztva egymással valamit, fontos az is, hogy valós időben találkozzunk egymással.

Érdemes odafigyelni arra is, hogy tudjon a másik minden olyan jelentősebb velünk történt eseményről, amiről akkor is tudna, ha egy helyen lennénk. Hiába, most nem érinti – mert nem feltétlenül veszi észre, ha túlóráznunk kell, vagy ha az adott ország helyi ünnepsége miatt szabadnapunk van –, akkor is, meséljük el neki.

Figyeljük meg, miből érzi leginkább a másik, hogy fontos nekünk, és igyekezzünk minden nap tenni valami olyat.

Ezek apróságnak tűnhetnek, de mégis sokat adnak ahhoz, hogy könnyebben vegyünk a távkapcsolat akadályát. És persze, amikor csak arra lehetőségünk van, igyekezzünk személyes találkozókat is beiktatni, és azokat úgy eltölteni, ami mindkét fél számára a lehető legtöbbet adja. Mert ez a fajta „szeretet-tankolás” segíthet kitartani a következő találkozóig is!