Tettek már fel neked a fentiekhez hasonló kérdést akár baráti körben, akár partnerkapcsolat elején, során? Őszintén válaszolnál, ha valaki feltenne egy ilyen kérdést?
Ha igen, miért nem?
Most kínosan érzed magad? Elpirultál és úgy érzed, átléptünk egy határt?
Miért ennyire kínos a gyönyörről, a magunknak okozott örömökről megnyilvánulni, amikor érezni azt a bizonyos gyönyört nagyon is jó dolog?
Számos előnye van az önkielégítésnek. Például:
- Segít megismerni saját testünket, és szexuális igényeinket.
- Fokozza a reakciókészséget, növeli az önbizalmat és szexuális magabiztosságot ad.
- Ha tudjuk, mi a jó nekünk, azt el tudjuk mondani vagy meg tudjuk mutatni a partnerünknek.
- Oldja a stresszt, elűzi a feszültséget.
- Segíti a nemi szervek vérellátását, így életben tartja, sőt erősíti a libidót.
- A menopauza során is segít, ugyanis az intim területek vérellátásának biztosításával megakadályozza a hüvely beszűkülését, a hüvelyszárazság enyhébb tünetekkel jelentkezik.
Ha ennyi jótékony hatása van – a puszta örömérzet megszerzése mellett –, akkor miért érzi még mindig olyan sok ember, olyan sok nő, tinédzsertől százéves korig szinte mindenki, hogy erről nem illik szót váltani? Talán azért, mert az önkielégítés tabu, még akkor is, ha a mellnagyobbítás, meg a vaginaplasztika már nem igazán számít annak. Nem beszélünk arról, hogy van vibrátorunk, de az is elképzelhető, hogy magunk elől is elrejtjük – valamifajta szégyen tapad hozzá.
Nagyon is erős marker a szégyenérzet, de az is erős jelzés, hogy nem kommunikálunk a témáról, mert az azt jelentheti, hogy a nők jelentős része szégyenérzet mellett él szexuális életet. Ha valaki a vibrátort, vagy az önkielégítés egyéb módszereit se meri felvállalni, akkor félő, hogy nem tud nyíltan kommunikálni a szexuális élete más részeiről sem, így alárendelődhet a kapcsolatban, esetleg bevállalhat olyasmit is, amit igazából nem szeretne, vagy fordítva, a saját igényeit szorítja háttérbe a partner javára. Ez pedig igenis baj.
A sajtóban időről időre találni ilyen-olyan minőségű cikkeket az önkielégítés témájában, de a tabu még áll. Ami pedig nagyobb gond, hogy nemcsak közösségi színtereken, de baráti körben sem jellemző, hogy a nők felvállalnák, hogy az önkielégítés oké, és esetleg szexuális segédeszközökkel is találkoztak már.
Félreértés ne essék, nem hiszem, hogy az lenne az ideális, ha tabuk nélküli világban élnénk. Értem, hogy miért rejtjük az intimitáshoz kapcsolódó részleteket, és nem is hiszem, hogy minden függönyt fel kell libbenteni. De kiegyensúlyozottabb (szexuális) életet élhetünk, ha tudnunk magunkkal őszintének lenni, kell tudnunk gondolkodni, véleményt formálni a saját örömünkről, ha nem tagadjuk el vágyainkat. Amikor pedig igazán közel állunk valakihez, legyen az a férjünk, barátunk vagy éppen a legjobb barátnőnk,
miért ne oszthatnánk meg a magunk vérmérsékletéhez mérten, ha gondunk vagy kérdésünk akad e téren?
Miért ne lenne rendben, hogy nyíltan kommunikálnak a vibrátorról, vagy más szexjátékról, esetleg a saját maguknak szerzett gyönyörről a felek, pláne, ha mindezt annak érdekében teszik, hogy jobb legyen az együttlét, tisztább és erősebb legyen a kapcsolat?
Amíg tabu a tabu, addig az nehezen fog megvalósulni. De csak rajtunk áll, hogy számot vessünk magunkkal: van miért szégyenkeznünk? Tényleg az önkielégítés az, ami miatt rosszul szeretnénk érezni magunkat? Ha nemmel felelünk erre a kérdésre, és szívesen beszélgetnénk a témáról – mert igenis lehetne kérdéseink a barátaink felé, vagy igényünk, amit megfogalmazhatunk a párunknak –
miért ne tennénk?
Ajánljuk még:
Láthatatlan hazugság – nem mindig van jele, ha megcsalnak
Ők ügyelnek arra, hogy az amerikai filmek szexjelenetei simán menjenek
Ami fontos, az tabu, a pornót meg szabad: a női test kettős mércéje a neten
