„Tízből hét bekerülő macskában van légpuskalövedék” – állatotthonban jártunk

Szocio

„Tízből hét bekerülő macskában van légpuskalövedék” – állatotthonban jártunk

Van két cicánk, akik az utolsó pillanatban kerültek egy macskamentő csapathoz, tőlük fogadtuk őket örökbe alig néhányhetes korukban. Mára már ivartalanított, oltásokkal ellátott, és remélem, boldog állatok. Mióta ők velünk vannak, méginkább zavar, hogy az emberi hanyagságnak, és néhány, évszázados tévhitnek köszönhetően macskák milliói élik betegségekkel teli rövid életüket Magyarországon. Pedig nagyon nem kellene ennek így lennie, és tehetünk is azért, hogy ne így legyen!

Világszerte gyakori az az elképzelés, hogy a macska egy olyan faj, ami nincs igazán háziasítva, vadállatok maradtak „a szívük mélyén”, és nem kötődnek az emberhez, csak enni járnak egy-egy helyre, sőt, egyenesen kihasználnak minket. Ennek a – kutyákéhoz képest – meglehetősen negatív renoménak kereshetjük az alapjait a korai kereszténység babonáiban, illetve a macskának abban a fizikai tulajdonságában, hogy sokkal több akadályon át tud jutni, mint a többi háziállat. De lenne abban igazság, hogy a cica nem igazi háziasított állat? Igaz lenne, hogy a bársonytalpúaknak nincs szüksége az emberre? A kérdések megfejtése végett ellátogattam a Noé Állatotthonba, hogy igazi szakértőtől tudjam meg a választ.

A főváros XVII. kerületében 30 éve működő állatotthon nem egy szokványos hely. 1300 állat, főként kutyák és macskák, de gazdasági, egzotikus, sőt vadászható állatok is helyet, meg inkább otthont kapnak itt. Ahogy a macskakifutó felé sétálunk a libák, őzek és kecskék kíséretében, Schneider Kinga, az állatotthon munkatársa elmeséli, van olyan disznójuk is, aki gyógyszerkísérlet után került ide. Ahogy mondja, csak az közös az itt élő állatokban, hogy az életük egy pontján valami miatt bajba jutottak, mentés útján kerültek hozzájuk.

 Fotó: Németh Zoltán

„Nálunk nincs altatás, gazdát próbálunk szerezni az állatoknak, és akinek nem találunk, az egész életében itt maradhat” – mondja. A Noé látogatható állatotthon, a környékbeli szülők és pedagógusok szívesen hozzák ide a gyerekeket, akik a nehézsorsú állatokat megismerve és megszeretve remélhetőleg felelős (állattartó) felnőttekké válnak. Ehhez azonban tudni kell, milyen állatot fogadnak örökbe – a macska kapcsán pedig meglepően sok tévhittel találkozhatunk. Ezeket vettük sorra Kingával. 

A macska nagyon is háziállat! Ráadásul már elég régóta…

Sokan amolyan félig házi, félig vad állatként tekintenek a macskára, úgy vélik, annak természetes életformája a kóborlás, nem is bírja, ha korlátozzák a mozgásszabadságát. Ebből következik, hogy ezek az emberek nem is feltétlen tekintenek rá olyan állatként, mint akiért felelősséggel tartoznak. 

„Értelmes, gondolkodó, állatszerető emberektől is rendszeresen hallom, hogy a macskát nem lehet bezárni, lakásban tartani, az állatkínzás lenne, mert a cica csak szabadon lehet boldog, főleg, hogy nem is kötődik az emberhez – pedig ez egyáltalán nem igaz. A házimacska nem vadállat, tehát nem optimális számára az embertől független élet” – szögezi le Kinga.  

A macska háziasítását mintegy tízezer évvel ezelőttre, tehát a kőkorra teszik a kutatók. A házimacska épp úgy távol áll genetikailag vadon élő rokonaitól, mint egy kutya a farkastól.

 Schneider Kinga 15 éve dolgozik Noé Állatotthonban. Fotó: Németh Zoltán

Lakásban tartani a macskát: állatkínzás?

A macskatartó, macskákat szerető emberek között is él még a tévhit, hogy a macska bent nem lehet boldog. Kinga azonban nem osztja ezt a véleményt. „Ez az elképzelés a mi lustaságunkból fakad. A macskát a legkisebb dolgokkal boldoggá lehet tenni: egy gumilabdával, vagy egy botra erősített madzaggal is éppolyan jól el tud játszani, mint a bolti eszközökkel.

Minimális időbeli és anyagi ráfordítással nagyon is boldog lehet a macskánk a lakásban!

Semmi baja nem lesz, ha nem mehet ki a kertbe. Ha pedig mindenképp ki akarjuk engedni, akkor biztosítani kell, hogy ne mehessen ki onnan” – hívja fel rá a figyelmet. – „Mi például a mostani házfelújításon fogunk macskakifutót létrehozni a kertben”.

Számadatok is alátámasztják, hogy miért érdemes bent tartani a macskát. Míg a biztonságban – tehát bent élő – macskák gyakran 18-20 évig élnek, a gazdás, ám kijárós állatok átlagéletkora mindössze 3-4 év. A nem várt almokból született kóborrá váló állatok pedig ennél is rosszabb életkilátásokkal számolhatnak.

Kolóniaproblémák

A kóbor macskák egy jelentős része kolóniákban él, vagyis egy kisebb-nagyobb területet birtokolnak, ahol szaporodnak, egymás közt akár súlyos betegségeket is terjeszthetnek – általában rövid és betegségekkel teli életük után autók alatt, kutyák szájában, mérgezéstől szenvedve végzik.

Sok állatvédő egy-egy ilyen kolóniát megpróbál felszámolni, úgy például, hogy menhelyekre vinné az összes ott élő egyedet. Mások jóindulatból, az állatok szeretetéből adódóan rendszeresen etetik a kolónia tagjait. Kinga szerint ezek nem a legoptimálisabb megoldások. „Ha felszámolunk egy kolóniát, két héten belül új kerül a helyére, újabb ivaros állatokkal.

Az etetés pedig önmagában, tudatosság nélkül csak olaj a tűzre.

Minél jobban etetve van egy kolónia, annál jobban duzzad. Folyamatos kezelésre (féreghajtás, egészségi állapotuk megfigyelése, stb.), az egyedek élvefogó csapdával történő befogására, ivartalanítására és visszahelyezésére, illetve kulturált, szervezett
etetésre van szükség ezekben az esetekben – ehhez anyagi háttér is szükséges, de szervezett tudatos kolóniakezelés még inkább!” 

A viszonyítás kedvéért: egy kisebb, hasmenéses probléma miatt vittük nemrég állatorvoshoz az egyik macskánkat, 40 ezer forint feletti költség volt: el lehet képzelni ez alapján, hogy egy betegségektől sújtott, ivaros, oltatlan állatokból álló nagyszámú kolónia rendszeres gondozása milyen összeg!

 Fotó: Németh Zoltán

Rossz a macskának, és rossz az egész ökoszisztémának!

Ahogy Kingától megtudom, számadatok egyáltalán nincsenek arról, hány kóbormacska él Magyarországon. Egy biztos: több millió! „Nincs pontos számadatunk, egyrészt azért, mert sok macska a szabadban rejtőzködik, másrészt pedig a folyamatosan születő újabb almok miatt. Túlszaporodás van, ezért is nagyon fontos az ivartalanítás. Mi a Noé Állatotthonban az elmúlt 4 évben több mint 1000 macskát ivartalanítottunk” – mondja.

A túlszaporodás nem csak a macskák rossz életfeltételei szempontjából problémás. Egyre nagyobb veszélyben van az őshonos vadmacskaállomány, melyet az elvaduló nem őshonos házimacskák élettér-kiszorítással és hibridizációval fenyegetnek. Mivel a macska passzióvadász, számára a vadászat örömforrás (gondoljunk csak az otthoni, macskajátékokra vadászó házikedvencünkre!), vagyis egy cica nem csak éhségből öl. Ha szabadon él, a madarak, gyíkok, különböző, olykor ritka hüllők is veszélyben vannak.

Schneider Kinga hangsúlyozza, mindezek miatt a macskatartás éppen akkora felelősség, mint egy kutya gondozása. „Elbagatellizáljuk az életük értékét. Ha valaki elüt egy macskát, az csak egy döccenés, sok autós nem foglalkozik vele – és sokszor a tulajdonos sem. Utóbbiak egy nagy része azt gondolja, a macskák néha úgy döntenek, máshova költöznek, azért nem mennek egy idő után haza. A valóságban azért nem megy haza a macska, mert elütötte egy autó, kutya tépte szét, vagy megmérgezte, lelőtte valaki. Hihetetlen, de itt, a főváros szélén is 10 bekerülő macskából 7-ben van légpuskalövedék!” – mondja. Hozzáteszi: „a faj háziasításával felelősséget is vállaltak az emberek. Felelősséggel tartozunk hát ma is, főként ha egy macskát a sajátunknak tudunk!”

Túl nagy a teher az állatvédőkön, de segíthetünk mi is!

Az Állatotthon munkatársa hangsúlyozza, hogy hiába akarnak ők – és országszerte a hasonló szervezetek – minden állatot megmenteni, ez egy ponton túl fizikai képtelenség. Anyagi forrásaik és szabad helyeik is végesek, így fájó szívvel, de olykor nemet kell mondani a megkeresésre. Azonban aki tényleg szereti az állatokat, rengeteg módon tud segíteni. Az első és legfontosabb, hogy a saját állatainkat ivartalaníttassuk! Ez egy macska esetében ráadásul egyáltalán nem egy nagy tétel!

  Fotó: Németh Zoltán

Ha pedig kifejezetten egy állatvédő szervezetnek akarunk segíteni, akkor is nagyon változatos lehetőségeink vannak. Kinga szerint mind nekik, mind a többi, hasonló elven működő helynek jól jön az önkéntes munka (macskák esetén például egy-egy fuvar vállalása, ha egy állatot be kell vinni), az anyagi és a tárgyi felajánlások, illetve az élelmiszeradomány is.

Ajánljuk még:

Egy héten át mindennap lefutnak egy maratont, hogy beteg gyerekek gyógyulását segítsék: elindult a 4en a Kéken

Dr. Vizi András gyermeksebész Szegedről, Kovács Tibor Orosházáról, Lengyel Róbert Érdről és Milutinovity Adrián ugyancsak Szegedről: ők a 4en a Kéken csapata, akik péntek reggel 6.00-kor Írott-kőről indulva hétnapos kihívást vállaltak a balesetet szenvedett gyermekek gyógyulásáért. A rendkívüli teljesítménnyel nem egyszerűen a sport fontosságára, az egészség védelmére és Magyarország világhírű Kéktúra útvonalára hívják fel a figyelmet, ennél sokkal fontosabb missziójuk van. Az orvoslás „szürke zónájában” kapcsolják fel a villanyt, hogy észrevegyük: a gyermek-traumatológiai ellátás fejlesztése életeket menthet.

 

Már követem az oldalt

X