„Sajnos nem tudjuk minden magyar gyermek kívánságát teljesíteni” – interjú A Kívánság projekt megálmodójával

Szocio

„Sajnos nem tudjuk minden magyar gyermek kívánságát teljesíteni” – interjú A Kívánság projekt megálmodójával

Két erős nő és egy bátor férfi nemrégiben elhatározta, hogy mindent, amit tud, megtesz azért, hogy Magyarországon minél több nehéz sorsú, mélyszegénységben élő vagy valamilyen betegséggel küzdő gyermek álmát megvalósítsa. Olyan álmokat, amik, ha ők nem lennének, minden bizonnyal továbbra is elérhetetlenek maradnának.

Az egykori miskolci Rádió Eper műsorvezetője, Zaveczki Tibor hivatásának köszönhetően számtalan jótékonysági akcióban és összefogásban vett részt. Ezek a megmozdulások azonban mindig csak egy-egy ünnephez kapcsolódtak, ő azonban már a kilencvenes évek végén azon gondolkodott, hogy miként lehetne az év minden szakaszában valami igazán szívet melengetőt tenni a szerényebb körülmények közé születettekért. Nem sokkal később A Kívánság project keretein belül elkezdte a közvetlen környezetében élő gyermekek álmait teljesíteni, amihez idővel két nagyon kedves barátja is csatlakozott.

Szűcs Vivien, azaz Vivi és Zima Nikoletta, vagyis Nikó és Tibi hisznek abban, hogy egyedül az élmények maradandóak. Ahhoz azonban, hogy ezeket az élményeket szerte az országban teljesíteni tudják, a legtöbb esetben a saját zsebükbe nyúlnak. Szabadidejüket és energiájukat nem sajnálva civilként dolgoznak azon, hogy minél több kisgyermek kívánsága teljesüljön.

Jobb adni, mint kapni – tartja a mondás. Gondolom, a kívánságok teljesítése közben, ezt ti is megtapasztaljátok.

Azt gondolom, a mondás igaz, a baj viszont ott kezdődik, hogy a mindennapokban nem mindig figyelünk oda egymásra eléggé. Biztos vagyok benne, vagy legalábbis remélem, hogy a hozzám vagy hozzánk hasonló módon gondolkodók, ha látnak egy otthontalan embert, aki egy üzlet előtt próbál meg nap mint nap némi ételre valót összeszedni, akkor segítenek rajta. És bízom abban is, hogy egyre többen segítenek a bajba jutott kóbor kiskutyáknak vagy kiscicáknak is. Úgy tapasztalom, ezeket az állatokat is mindig van, aki megeteti.


Tehát valahol mindenki tudja, hogy a segítségnyújtás része a társadalmi szerepvállalásnak. Álszentség lenne viszont mindig azt állítani, hogy adni jobb érzés, mert kapni is ugyanolyan jó! Mi rengeteget kapunk azáltal, hogy egy-egy kívánságot megvalósítunk. Jó szót, szeretetet, hálát, ami aztán reményt és hitet ad számunkra ahhoz, hogy újabb és újabb magyar családok és gyermekek életét tegyük élménydúsabbá. A legnagyobb visszajelzés arra vonatkozólag, hogy jó az, amit önkéntes alapon immár évek óta csinálunk, a tavalyi évben elnyert, Jószolgálat-díj volt. A szakmai zsűri által felterjesztett jelöltek közül a lakosság dönthette el, kik legyenek a közösségi kategória nyertesei. Így a tavaszi online voksolás keretében több mint 17 000 szavazat alapján került kiválasztásra az év önkéntes segítője és civil közössége. A Kívánság az Önkéntesen végzett szociális munka – közösségi kategóriájának első helyezettje lett.

Magánemberekként miből finanszírozzátok mindezt?

Egyrészt önerőből, tehát a saját fizetésünkből tankoljuk meg az autót és fizetjük ki például a telefonszámláinkat, amelyek sokszor a szervezés és az egyeztetések miatt jóval többe kerülnek, mint amennyit alapjáraton fizetnénk értük. Másrészt pedig egyéni támogatókra támaszkodunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kívánság megvalósításával összhangban keressük fel az adott céget, vállalkozót, üzletembert vagy közszereplőt. Jó részük eddig általában elsőre igent mondott, azonban akadt köztük olyan is, aki különböző okok miatt nem akarta vagy tudta vállalni azt, hogy segít.

Hogyan működik a beérkező kívánságok szelektálása?

Ez az egyik legnehezebb feladat a számunkra. Általában az eszünkre hallgatunk, és azt nézzük, minek a megvalósítására van reális esély, de persze akadnak olyan pillanatok, amikor az adott levél elolvasása után egyértelműen a szívünk diktál. És bár a csapaton belül le van osztva, hogy ki mit mikor csinál, a beérkező kívánságok szelektálása mindig közösen történik. Nem titok, hogy Vivi és Nikó rendszeresen vissza kell, hogy rántsanak a Földre…

Többször diktál tehát a szív?

Igen, egyre több esetben hallgatunk rá. Azt hiszem egyébként, hogy ez azért van, mert egyre többször látjuk, hogy az általunk megvalósított kívánságok, ha mi nem lennénk, tényleg sok esetben csak álmok maradnának. Sőt, egyre inkább hiszünk abban is, hogy a megvalósult élmények nemcsak nekünk, de a gyerekeknek is olyan erőt és adrenalin löketet adnak, amellyel aztán könnyebb átvészelni azt a helyzetet, amiben jelenleg vannak. Az emlékek ugyanis olyan kézzel meg nem fogható ajándékok, amikhez vissza-vissza lehet nyúlni és még sokáig lehet belőlük táplálkozni. Be szeretnénk bizonyítani, hogy semmi sem lehetetlen.

 

Egyébként, mielőtt egy-egy kívánságot teljesítünk, mindig felmérjük a terepet, felvesszük a kapcsolatot a szülőkkel, nevelőszülőkkel, akiknek szintén csak annyit mondunk el, amennyit muszáj. A kívánságok teljesítését minden esetben videóra vesszük és vágott változatban feltöltjük a közösségi oldalunkra, ahol aztán bármikor, bárki vissza tudja nézni.

Megfordult már a fejetekben az, hogy mindezt főállásban egy szervezet vagy alapítvány
keretén belül végezzétek?

Nagyon sokan teszik fel ezt a kérdést nekünk, hiszen egy tucat kisebb és nagyobb kaliberű kívánság megvalósítása után talán már egyértelmű is lenne mindez. Mi azonban nem szeretnénk feladni a civil életünket és a saját malmunkra hajtva a vizet mindezzel pénzt keresni. Azért nem, mert azt gondoljuk, addig tudunk őszinte és szép pillanatokat okozni, amíg ezt nem kényszerből, különböző elvárásoknak megfelelően tesszük.

A tizenkét, eddig már megvalósított kívánság közül számodra melyek voltak a legmeghatározóbbak?

Ez egy nehéz kérdés, hiszen mindegyik a maga módján meghatározó és kedves a számomra. Ha ki kellene emelnem néhányat ezek közül, akkor az egyik mindenképp a Szeged közelében élő, szívbeteg kislány, Glória története lenne. Glóriát egy súlyos szívbetegség miatt háromszor kellett újraéleszteni, míg végül műszívet kapott, amivel azonban mindössze egy százalék túlélési esélyt jósoltak neki az orvosok. A kislánynak mindezek tudatában egyetlen egy vágya volt: szeretett volna találkozni és megismerkedi Bye Alexszel. Mi pedig meg tudtuk ezt valósítani. Alex majdnem egy egész délutánt a kislánnyal töltött. Az énekes ajándékot vitt neki, beszélgetett vele és persze fotózkodtak is. Glória pedig ezt követően egyenesen kivirult. Azóta egyébként már megműtötték és csodával határos módon egészségesen éli az életét.

De egy autista kisfiú kívánságának teljesítése is hasonlóan fontos volt a számomra. Máté nehéz körülmények között él édesanyjával, aki nemcsak őt ápolja, hanem anyósát is. Anita mindezek mellett nap mint nap keményen dolgozik azért, hogy jusson kenyér az asztalra, de maradjon pénz a kezelésekre és az orvosi vizsgálatokra is, ahova egyébként évekig kölcsönautókkal jártak. Egészen addig, amíg mi meg nem leptük őket egy használt, ám igen jó állapotban lévő kocsival.


 

Természetesen az ajándék átadását sok kis meglepetés előzte meg. Anitát és a fiát először is elvittük egy Wellness Központba, ahol mindenki a lehető legnagyobb szeretettel fogadta őket. Itt azonban nemcsak csodálatos ellátásban, hanem hatalmas élményben is részesültek: a kisfiú kedvenc filmje a Meseautó, a csapat pedig ennek tudatában összehozott a Meseautó című remake egyik főszereplőjével, Stohl Andrással egy találkozót. De még ezt is tudtuk tetézni: hab volt a tortán amikor a színész-műsorvezető elvitte az autista srácot egy körre, azzal a bizonyos filmben szereplő járgánnyal. Ehhez előbb fel kellett kutatnunk a tulajdonost, akihez a forgatás után került a kocsi. András ezt követően az édesanyát is beültette egy autóba, mégpedig abba, amiről akkor még nem is sejtette, hogy percekkel később az övék lesz.

Látom, hogy még tudnád folytatni a sort...

Igen, és egyszerűen nem hagyhatom ki Tibike és Marika néni történetét. Az idős asszony egyedül neveli unokáit Villmányban. Tibikének a legnagyobb álma az volt, hogy el tudjon menni egyszer egy strandra és egy állatkertbe, így hát elvittük őket a Fővárosi Állat- és Növénykertbe és a Balatonra, mindeközben pedig felújítottuk az otthonukat is. A magyar tenger mellett eltöltött napok ideje alatt a háttérben folyamatosan azon ügyködtünk, hogy mire hazavisszük a családot Villmányba, a fejük felett roskadó ház egy lakható, biztonságos hely legyen. A sok, kedves kisvállalkozónak hála, ez sikerült is. Sőt, ebben a jótett-sorozatban még az egyik legismertebb magyar rapper, Curtis is felbukkant. A zenész a médiában szerzett tudomást Tibikéről, testvéreiéről és a nagymamájukról, aki a korára való tekintettel elég nehezen mozgott. A rapper ezért úgy döntött, hogy megajándékozza az asszonyt egy kerekesszékkel. Így a közösség erejének hála, az elképzeléseinken felül tudtuk teljesíteni az adott kívánságot.

Ha nektek lehetne egy kívánságotok, mi lenne az?

Egyértelműen az, hogy mielőbb érjen véget a pandémia és a vele járó rendkívüli helyzet, hogy tudjunk újra kívánságokat teljesíteni.

Ajánljuk még:

Színes rajzból nyaklánc készül: jótékonysági árverést tartanak autista fiatalok művészeti alkotásaiból
A civil szervezetek a COVID-19 világjárvány kitörésekor az eddiginél is nehezebb helyzetbe kerültek, ugyanakkor az Autistic Art Alapítvány kreatív, sokoldalú, elhivatott munkája révén idén jelentős összeggel tudta támogatni az autista lakóotthonokat, az ott dolgozók munkáját és a lakók életkörülményeit. Kovács Henrietta, az Alapítvány ügyvezetője mesélt nekünk tevékenységükről, a nehézségekről és a sikerekről, valamint a decemberben újrainduló online aukció részleteiről. Kovács Henriettával, az Autistic Art Alapítvány ügyvezetőjével beszélgettünk.