„Minden egyes felajánlásnál elsírtuk magunkat” – Példátlan összefogással segítenek a jégverte Sellyén

A Ludvig család otthon volt péntek délután. Amikor meglátták a felhőket, arra gondoltak, hogy lesz egy kis eső. Aztán egyre sötétebb, riasztóbb lett az ég alja, akkor már megijedtek, és elkezdték letakarni az autókat, hogy ha véletlenül jönne a jégeső – hiszen mostanában többször előfordult a környéken –, ne legyen nagy a kár.

„Amikor már mellettünk estek a hatalmas jégdarabok, gyorsan beszaladtunk a házba. Megmondom őszintén, először az autónkat féltettem, de aztán rájöttem, hogy maga a ház is veszélybe került. Felmentem a ház felső szintjére, nagyjából ekkor morajlás jött az égből és hallottam, ahogy szétdurrantak a tetőn a palatéglák, aztán a padláson csattantak az óriási jégdarabok. Aztán anyukám elkeseredett arcát néztem, aki azt mondta, nem marad tető. A konyhában a mennyezet teljesen leázott, a lámpából folyt a víz, ilyet életemben nem láttam. A testvérem zokogva hívott a másik utcából, hogy kiverte az autó szélvédőjét a jég. Ahogy a vihar csendesedett, a párom és a fiútestvérem kimentek a házból. Csak annyit hallottam, hogy »Atyaúristen«. A vihar teljesen szétverte az autókat, első-hátsó szélvédő betörve, tele horpadásokkal. Egyszerűen sokkot kaptunk.”

A család először a tűzoltókat hívta, majd a rokonokat, ismerősöket. Fóliát kértek, és a közösségi médiában is megírták, hogy szükségük lenne segítségre. Rengeteg felajánlás érkezett, több ezer tetőcserepet kaptak munkatársaktól, barátoktól, rokonoktól, de vadidegenektől is. Kaptak kölcsönbe autót, és pénzbeli segítséget, hogy legyen miből megtankolni azt az autót, amivel az adományokat hazahozzák. „Minden egyes felajánlásnál elsírtuk magunkat, ilyet még soha nem tapasztaltunk. Hihetetlen jó érzés, hogy ennyi jólelkű ember van. Most, hogy van tetőcserép, már nem tűnik annyira kilátástalannak, ami előttünk áll. Még szükségünk lenne tetőlécre és ha végre lesz tetőnk, akkor jöhet a villanyszerelő.”

 

Sellyén nagyjából 2800-an élnek, 1000 lakóépület található, ezeknek körülbelül 40 százalékában, vagyis 400 házban okozott kárt a jég, és legalább 500 házban keletkeztek kisebb károk. Több mint kétszáz otthon tetője teljes cserére szorul. Lényegében minden tönkrement. A szárazon jött jég tönkretette a tetőket, az utána jövő eső pedig eláztatta a fedetlenül maradt részt, a szigetelés tönkrement, lehullott a vakolat. Az autók jó része károsodott, és a nagy számban termesztett dinnyét is elverte a jég – most lenne a szezonja.  

Nagy Attila, Sellye polgármestere arról mesélt, hogy a segítség szinte azonnal megérkezett. Mint mondja, a katasztrófavédők pillanatok alatt reagáltak, hihetetlenül hatékonyan. „Siklós, Mohács, Szigetvár, Sásd tűzoltóit is kivezényelték és még aznap este megkezdték a tetők bontását, fólia, szög beszerzését, a helyi tüzépes kinyitott és mindent odaadott. Így nekiálltunk a helyreállításnak. A következő nap, szombaton országos vezényléssel valamennyi megyéből megjöttek a tűzoltók, több mint 250-en, nagyon hálásak vagyunk nekik. Megindító, megható és felemelő volt látni ezeket az autókat. Emellett láttuk a tévében, hogy elindultak a felajánlások. Rengetegen kérdezték, hogy miben tudnak segíteni. A közösségi médiában megadtam a telefonszámomat, és gyakorlatilag reggel 6-tól délután 5-ig le sem tudtam tenni, láncban jöttek a hívások, e-mailek, sms-ek. Siklósról és Pécsről tetőtakaró fóliát kaptunk, 1 mázsa szöget, építőanyagot, és anyagi felajánlás is érkezett, de komolyabb megoldásban gondolkodunk, hiszen ha csak az épületek felénél kell teljes tetőcsere, az is több száz millió forintba kerül.”

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyetlen házból sem kellett kiköltözni a lakóknak, mert további eső nem esett, és a katasztrófavédők mindenütt megoldották a fóliázást. A református egyház és az ápolási intézet is felajánlotta, hogy szükség esetén el tudja helyezni a lakókat.

 

 

A pusztító vihar tragikus, és egyben tanulságos volt: egyrészt megmutatta, mit tett az ember a természettel és ezért mekkora árat fizethet, ugyanakkor arra is rávilágított, hogy össze tudunk fogni, amikor igazán nagy a baj. „Az emberek az utóbbi 30 év alatt teljesen leszoktak a kalákáról, arról, hogy összeállnak a barátok és együtt építsenek házakat, s mindezt egy nap alatt újratanulták.

Pénteken megtörtént a tragédia, és szombaton a legtermészetesebben onnan folytatódott a segítségnyújtás, ahol három évtizede abbamaradt.

Szomszédok, rokonok, barátok álltak össze és tették a dolgukat, utánfutón hozták-vitték a cserepet, fóliát. Nagyon megható volt az összefogás.”

A vihar óta alig egy hét telt el. Azóta a legtöbb ház le van fóliázva, megtörténtek az apróbb javítások a felajánlott anyagokból. Jelenleg a kárfelmérések folynak, várják a biztosítótársaságok szakembereit, megrendelték a szükséges anyagokat – erre is számos felajánlás érkezett, jutányos áron kaphatnak tetőfedő anyagot.

A segítők reggeltől estig jelen vannak, igyekeznek mindenben szolgálni ahol tudnak, van, hogy még éjfélkor is fogadják az adományokat. Hullámpalára lenne nagy szükség, hiszen a melléképületek teteje szinte teljesen megsemmisült, emellett tetőlécből és fóliából is rengeteg fogy. És a segítő kezeket is szívesen fogadják, nagyon hálásak érte. A felajánlások bár folyamatosan érkeznek, az biztos, hogy hónapokba telik, mire a település újra a régi arcát mutatja.

Cikkfotók: Ludvig család