Legyen júliusban is karácsony!

Szocio

Legyen júliusban is karácsony!

Strényi Veráról sokat lehetett olvasni és hallani az elmúlt 8 évben. A 36 éves, Nagykanizsáról származó talpraesett marketinges, rendezvényszervező lány 2012-ben, egy céges önkéntes nap után gondolt egyet, és létrehozta egy barátjával a Kuckó Önkéntes Programot. Az évek során számos, gyermekotthonokat támogató kezdeményezést bonyolított le ezernyi ismerőse, kapcsolatai révén.

Vera két éve anyuka, így már állandó munkája és a gyereknevelés mellett húzza, tolja a Kuckó nem mindig könnyen guruló szekerét. Néhány éve létrehozott szervezetük célja minél több nehéz sorsú gyereket felkarolni, élményt adni nekik. Programjaik között az egyszeri segítségnyújtástól a rendszeres képzésekig minden megtalálható: igyekeznek a lehető legtöbb gyereknek a lehető legtöbbet megadni.

Beszélgetésünk során egyértelművé válik: Vera nem kíméli magát, és nem is merül el sajnálkozásban, vagy önsajnálatban, ha valami nem sikerül. Talán ez a legfőbb különbség közötte és azok között, akik idegenkednek az ő „folyton másokon segítő”, a valósággal farkasszemet néző világától.

Ő nem vasárnapi önkéntes, hanem majdnem egy évtizede folyamatosan az. „Látom milyen értékesek és ártatlanok ezek a gyerekek, ők nem tehetnek róla, hogy ez jutott nekik” – magyarázza sok-sok empátiával a hangjában. Érezni és látni rajta, hogy nem csak közhelyeket puffogtat, mikor a közismert kisherceges idézettel érvel: „te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” Vera mindig felelőséggel tartozik ezer befejezésre váró dologért: sport- és szabadidős programokkal, karácsonyi ajándékokkal, hivatalos és személyes beszélgetésekkel, látogatásokkal, ebédeltetésekkel. Mint mondja, ebben a munkában is, mint mindegyikben, vannak „szeretem” és „nem szeretem” feladatok – mindet meg kell csinálni valakinek.

 
Kuckó - Facebook
 

 Mikor arról beszélgetünk, hogy mikor jut mindemellett arra is ideje, hogy a gyerekekkel találkozzon, vagy beszélgessen egy jót, azt válaszolja, „meg kell elégedni egy-egy félórával is”. Ebben a mondatban, érezhetően leülepedtek már az utóbbi idők tapasztalatai, ugyanis az elmúlt években sokkal célirányosabb, tudatosabb lett a Kuckó. „Már csak olyat csinálunk, amire tényleg szükség van, például takarítunk, ruhákat szelektálunk, élményeket szervezünk a gyerekeknek. Főzött már nekik Sárközy Ákos chef, jártak már a Kisbíró étteremben, támogatta őket a raqpart, a Pontoon, a DiVin Porcello, vagy a MOM Leroy, de többek között voltak a gyerekek kutyaterápiás foglalkozáson, hangszerkészítős programon, korcsolyázni, moziban, Tropicariumban, és létezik már Kuckó Önkéntes Fodrász csapat is, akik a gyerekek frizurájáért felelnek” – sorolja mosolyogva.

Aktuális terveik között szerepel, hogy az adományként beérkezett pénzösszegből három, kiemelten a sportra fókuszáló programot szerveznek a srácoknak: gyerekjógát, illetve foci-és bokszedzést. Mint Vera kiemeli, ezek nem csupán egyszeri élmények lesznek, hanem folyamatos együttműködések; edzések, motiváló és inspiráló foglalkozások, amikre stabilan számíthatnak a fiatalok. Hozzáteszi:

„a traumatizált gyerekek számára a sport jó feszültséglevezetés”.

A legközelebbi jövőben is számos program készül, ugyanis december az adakozás, segítés főszezonja. Közeleg a karácsony, ami összes melegségével együtt a frászt is hozza az önkéntes csapatra, mert tudják, hogy a gyermekotthonok addig viszonylag kiegyensúlyozott élete, az amúgy is kimerült nevelők és bármelyik segítő is nélkülözni fogja az alvást jó pár hétig. Az év legbensőségesebb ünnepén, sok cégben feltámad az adakozási szellem, így a Kuckónál is alig győzik fogadni a rengeteg felajánlást, érdeklődést.

 

 
Kuckó - Facebook

 „Fontos megjegyezni, hogy az állami gondozottak nem árvák, van családjuk, csak a körülményeik hányattatottak és nehezebbek”- magyarázza Vera határozottan. Ezért karácsonykor a Kuckó adventi csomagokat készít olyan gyerekeknek, akik az ünnepeket bár családban, de szerény körülmények között töltik, míg az otthonban karácsonyozóknak, - és sajnos ők vannak többségben-, kreatív eszközökre gyűjtenek, amivel a két ünnep között a gyerekek el tudják foglalni magukat. Az emberfeletti munkát végző nevelőkről és gyerekfelügyelőkről sem feledkeznek meg, nekik több hétre elegendő kávéval és teával kedveskednek. 

„Nagyon értékes és nagyon tanulságos időszak ez minden évben. Én személy szerint örülnék, ha az év többi részére is jutna az adományokból. Lehetne például, hogy a cégek ne karácsonykor, hanem helyette júliusban gyűjtsenek a gyerekeknek, esetleg áprilisban szervezzenek nekik egy színházi napot vagy közös kirándulást. Vegyék fel velünk a kapcsolatot és kérdezzenek minket nyugodtan. Nagy szükség lenne a karácsonyon kívüli időszakokra is, de természetesen örülünk, hogy évről évre többen segítenek az év legszebb és egyben legérzékenyebb időszakában” –  összegzi. Ahogy kiemeli, felfokozott időszak ez azon gyerekek életében is, akik december 24-e után a nagy kavalkádból a szinte egy éven át tartó üres csendbe érkeznek, és sokszor nem értik miért.

A karácsony után az önkéntesek utánpótlására terelődik a szó, Vera pedig rögtön leszögezi, hogy ő „ebben nem jó”. Elmondása szerint nincs elég ideje és türelme arra, hogy embereket toborozzon, találkozzon és beszélgessen a jelentkezőkkel. Mint sok helyen, úgy itt is a gyakorlatban dőlnek el a dolgok.

Aki érdeklődik az önkéntesség iránt, annak azt szokta javasolni, hogy vegyen részt egy programjukon, aztán a nap végére úgyis kiderül, hogy lesz-e folytatása a segíteni akarásának. „Nem sok az olyan ember, aki hosszú távon elkötelezett és kitartó ebben. Én megértem, hogy kevés az ideje mindenkinek, viszont a győzködésnek szerintem semmi értelme” – magyarázza hozzáállását. Vera szerint elkötelezetten is sok hibát vét az ember, ő maga is ezer dolgot ront el, mégis, jelenleg az a célja, hogy a Kuckót minél jobban csinálja, munkájának haszna legyen. „Ha az első alkalommal egy idősek otthonába mentem volna, valószínűleg most nekik csomagolnám a karácsonyi dobozokat” – teszi hozzá nevetve.

***

A Kuckó karácsonyi gyűjtése már elindult, ide kattintva megtalálsz minden információt.

Ajánljuk még:

Nem mindig szükséges, olykor csak jólesik, avagy miért lop, aki lop?

Vajon mi mozdítja egy ember kezét a lopásra? Ezen gondolkodtam, miután megnéztem a Csecsebecsék című, Netflixen látható sorozatot. Aztán kutatást végeztem ismeretségi körömben és úgy tűnik: semmiféle trauma, sem különösebb elhajlottság nem kell ehhez. Mintha átlagos lenne, mennyien, mennyi mindent lopnak.

 
X
Már követem az oldalt