Kertészkedésért jár szabadnap heti egyszer Srí Lankán – de jó ez?

Szocio

Kertészkedésért jár szabadnap heti egyszer Srí Lankán – de jó ez?

„A kertek művelői könnyen vészelik át a nehéz időket, mert más módon se pénz, se posztó. Előrelátó, ki kamrát tölt” – mondták a régi tudó öregek. Mondták, de kit érdekel, ha minden ott van a boltban… Lenne kedved a terasz mellett szépen nyírt gyep egy részét feltörni, hogy krumplit bakhátazz a helyén? Tartanál baromfit a grillezőteraszon? Nem? És ha heti egy szabadnap is járna érte? Na így már nem is olyan egyszerű a válasz…

A különös kérdések nem annyira szürreálisak, mint amilyennek elsőre tűnnek. Az Indiától alig valamivel délre található, 22 milliós összlakossággal rendelkező Srí Lanka szakértők szerint az elmúlt 70 év legnagyobb gazdasági válságával áll szemben, aminek hatására a szigetország kormányzata szokatlan lépésre szánta el magát. Mivel az országban elfogyasztott alapvető élelmiszerek jelentős része importként érkezik hozzájuk, azok extrém drágulása felmérhetetlen társadalmi és humanitárius problémákat vetít előre.

A helyi kormányzat első lépésként az importfüggőség csökkentését célozta meg, aminek keretében az egyre csak dráguló beszállítás helyett az élelmiszerek helyben történő megtermelését támogatnák. A program első lépéseként az összesen közel 1 millió állami alkalmazott számára azt ajánlották fel, hogy

amennyiben tevékenyen részt vállalnak családjuk élelmiszer-szükségletének előállításában, úgy a pénteki napot a munkahelyük helyett saját kertjeik művelésével tölthetik.

Ha pedig egy lépéssel távolabbról nézzük ezt a bejelentést, máris nem tűnik olyan távolinak és idegennek: nemcsak magukat, de a Földet is védenék, amin mind osztozunk.

Meglehetősen furcsa időket élünk, amikor az egyre nyilvánvalóbb klímaváltozás, a gazdasági válságok és a háborúk árnyékában recsegve-ropogva kezd összedőlni jól ismert globalizált világunk. Megszoktuk, hogy tele vannak az áruházak polcai, a jól fűtött üvegházak télen is ontják az epret, az üzletek pedig évente négy alkalommal is egyre-másra kínálják az új évszaknak megfelelő trendi ruhakollekciókat, és még akkor is autóba pattanunk, ha a sarki boltba kell leugrani egy apróságért.

Az elmúlt évtizedekben (évszázadokban) a világban uralkodó folyamatok egyre inkább elszakadtak a józan valóságtól, a helyben megtermelt és felhasznált erőforrások helyét globális láncok és trendek váltották fel. Olyan folyamatok váltak abszolút hétköznapivá, melyek korábban teljességgel elképzelhetetlenek lettek volna. Elég, ha csak körbenézünk a legközelebbi kisboltban, hogy honnan érkeztek oda a különféle termékek.

Igencsak meglepődnénk, ha egyik napról a másikra csak a helyben termelt áruk maradhatnának a polcokon…

Nagyon kevésen múlik azonban, hogy mindez működik. Gondoljunk csak bele, hogy akár csak egy egyórás áramszünet is mekkora felfordulást tud jelenteni az emberek életében, nem beszélve arról, ha ez napokig, hetekig eltart!

„Az állat legjobban saját bőrében tartható el!” – szól a népi bölcsesség, és valóban, miközben nincs az a mélyhűtő, amiben áram híján rövid idő alatt ne olvadnának fel a hibernált húsok, a félrideg szárnyasok konnektor nélkül is bármeddig boldogan kapirgálnak.

Itt a Kárpát-haza bőséggel megáldott vidékén nehéz elképzelni, hogy a világnak bizony vannak olyan részei, ahol a globális piacgazdaság átalakulása a lakosságnak már most is napi szintű megélhetési problémákat jelent. Fogjuk a fejünket az üzemanyagárak láttán, miközben máshol egy éven belül közel 60 százalékkal drágultak az alapvető élelmiszerek… 

Azonban ezek a kirívó esetek – éppen a világ globalizáltsága okán – nem maradnak elszigeteltek. A világ minden részén, a mi életünkben is érezzük majd hatásukat. 

Azonban az is biztos, hogy az emberek a globális szállítórendszerek és kereskedelem kialakulását megelőzően is boldogultak – úgy, hogy kizárólag saját életterük erőforrásait használták. Azt, hogy a Sri Lanka-i kezdeményezés hogyan sikerül, még nem tudhatjuk. 

Abban azonban egészen biztosan lehetünk, hogy az Anyaföld most is mindannyiunk számára felkínálja megtartó kincset, melyeket ha alázattal és mértéktartó módon használunk, a jövő sokféle sötét gondját átvészelhetjük. Talán mégis érdemes volna az öregek szavát megfontolni…

Ajánljuk még: