Gasztroutazással, tánccal és tornával „élik túl” a karantént a sérült fiatalok

Szocio

Gasztroutazással, tánccal és tornával „élik túl” a karantént a sérült fiatalok

A Kaláka Felkészítő Otthon Alapítvány két rehabilitációs célú lakóotthont működtet, az egymás szomszédságában található Sóskút és Pusztazámor településeken. Az intézményekben enyhén értelmi fogyatékos felnőttek felkészítése zajlik – a cél a nyílt társadalomba való beilleszkedés.

Kassai Erika szociálpedagógussal, a Kaláka Felkészítő Lakóotthon intézményvezetőjével beszélgettünk a mindennapjaikról, valamint arról, hogy milyen változásokat hozott számukra a járványhelyzet.

„Intézményünk huszonhetedik éve azoknak az értelmi sérült felnőtteknek biztosít hosszú távú (praktikusan akár élethosszig tartó) lakhatást, illetve egyénenként igényelt mértékű és formájú személyes segítséget, akik intézményes segítség nélkül nem volnának képesek önfenntartó és önellátó életet élni. Ám ennek birtokában relatíve önálló, illetve életkoruknak megfelelően felnőtt életet élhetnek. Ezekben a kor- és sorsközösségekben élő fiatalok is elnyerhetik, birtokba vehetik kompetenciáikat, oly módon, hogy az állapotuk szerint indokolt „védelem" biztosított marad számukra.

Ha hétköznapi nyelvre szeretném lefordítani, azt mondanám, hogy ebbe a munkába a vajas kenyér megkenésétől kezdve, a pénzzel való bánásmódon át, a személyes vagy környezeti higiéniás szokások elsajátításán keresztül, az életvezetés, munkavállalás segítése, szociális készségfejlesztést sem mellőzve minden beletartozik. Ha nem is vagyunk jelen a nap 24 órájában, de egy számukra (is) biztonságos és nyomon követhető rendszer alapján reggel 8 és 17 óra között napi jelenléttel támogatjuk életüket. A szociális segítő, a szociális munkás az, aki figyel, támogat, meghallgat, tanácsot ad, esetet kezel, és fejlesztő minőségben segíti a mindennapi tevékenységekben őket.”

Hogyan kerülnek be hozzátok a fiatalok?

Klienseink jellemzően az állami gondoskodás keretei közül érkeznek hozzánk, esetleg családból, de akad lakóink között olyan fiatal is, aki szó szerint az utcáról került hozzánk. Ő egy hajléktalanszállón dolgozó szociális munkás segítségével vette fel a kapcsolatot az alapítványunkkal.

A kapcsolatfelvételt követően – a jogszabály szerint elvárt előgondozást követően – a leendő kliens alaposabb megismerése céljából, javasolni szoktuk, hogy fokozatosan ismerkedjen meg otthonaink életével, az itt élőkkel, itt dolgozókkal. Ha szimpatikusnak találja a nálunk folyó munkát, ha pozitív jövőképet lát a közös munkára, ha mi is alkalmasnak látjuk őt beilleszteni a lakóotthonba, illetve a szakértői vizsgálatok is ezt támasztják alá, valamint szabad férőhely is rendelkezésre áll, akkor felvételt nyerhet.

A kölcsönös megismerés szempontjából sokszor kérjük, hogy a leendő lakótársak töltsenek minél több időt együtt, (akár hétvégékre is fogadjuk) hiszen a későbbiekben ők fognak egy lakásban, akár egy szobában éveket együtt élni.

A bekerülés feltételei közül fontos megemlítenem, hogy a hozzánk jelentkező fiatal felnőttnek alkalmasnak kell lennie a munkavállalásra, s ehhez pozitívan kell hozzáállnia. Ez alap a közös munkához, bármennyi időt is tölt nálunk a későbbiekben. Alapvetően a jogszabályok 3+2 évet biztosítanak számunkra, klienseink állapotuktól függően ettől több évet is itt élhetnek.

Lakóink alapvetően nagyon befogadóak, soha nem fordult még elő, hogy ellenszenvvel vagy elutasítással fogadtak volna bárkit – ez jelentősen megkönnyítette a felvételt minden esetben.

Úgy tudom, teljeskörű, felnőtt szabadságot élveznek itt a fiatalok.

Igen, számunkra és számukra is ez a természetes. Intézményünk alapesetben (járványmentes időszakban) támogató-segítő szolgáltatást és otthont nyújt számukra. Rendelkezünk házirenddel is, de nagyon szélesek a keretek. Szabad döntéseket hozhatnak életük számos területén – dolgoznak, utaznak, látogatják családtagjaikat vagy látogatókat fogadhatnak, az intézmény területét engedély nélkül elhagyhatják. Nekünk egy elvárásunk van: informáljanak minket hollétükről, hol, kinél, meddig maradnak. Ez a típusú nyomonkövetés a biztonságukat szolgálja, hiszen befolyásolhatóbbak, manipulálhatóbbak ép kortársaikhoz képest, hamarabb válhatnak áldozattá.

A magánélettel kapcsolatos jogok miként valósulnak meg nálatok?

Pusztazámori otthonunkban 2 pár lakik, ez sok mindent elmond:

szabad a szerelem, joguk van érzelmeik megéléshez.

Még esküvőt is tartottunk tavaly nyáron, egy meghitt, templomi szertartás és azt követő állófogadás keretében kelt egybe két lakónk. Párkapcsolattal, szexualitással kapcsolatos témákban is fordulnak hozzánk, szívesen és nagy tapintattal válaszoljuk meg kérdéseiket, oszlatjuk el bizonytalanságaikat."

Hogyan tudnak a hétköznapokban illeszkedni egymáshoz a fiatalok?

Nálunk is vannak apró-cseprő összezörrenések, alkalmanként nagyobb horderejű nézeteltérések is, amelyeket meg kell tanulniuk a lehető legfinomabb eszközökkel, békés kommunikációval rendezni – de ott vagyunk velük, és hozzánk is fordulhatnak, ha elakad a kommunikáció vagy valami gátolja a békét.

Azt mondtad, nagy szabadságot élhetnek meg a lakóitok. Mennyiben változott ez meg a koronavírus terjedése miatt?

Március 17-től hivatalosan intézményelhagyási tilalom lépett életbe. Lakóink csak egészségükkel kapcsolatos okból vagy munkavégzés céljából léphetnek ki az otthonokból. A rendelet kimondja azt is, hogy amennyiben a korlátozás ellenére más okból távozik, akkor az intézmény csak abban az esetben köteles visszafogadni őt, amennyiben a 14 napos elkülönítéséről gondoskodni tud. Szerencsére erre nem volt példa, lakóink betartják a szabályokat, itthon maradnak.

Nehéz időszak elé nézünk, mert állapotukból adódóan klienseink bizonytalanabbak, a hírek ténytartalmát nehezebben szűrik, sok felesleges félelmet kell a helyére tennünk. Realitásérzékük alatta marad ép társaikénak, ezért ebben az időben szó szerint egész nap velük vagyunk, enyhítjük feszültségeiket. Két fiatal jár még dolgozni – miattuk is fokozott prevenciós és szigorú higiéniai szabályokat vezettünk be. Hangsúlyossá tettük a helyes kézmosás szabályait, ezzel kapcsolatban információs plakátunk is van, ami segíti őket, ha nem vagyunk jelen. Fokozottan ügyelünk arra, hogy a munkába járó fiatalok öltözzenek át, amint hazaérnek, és azonnal mosásba kerül az utcai ruházat is. A szájmaszk és kesztyű viselésével is megbarátkoztak. A napi 2 testhőmérséklet-mérés is rutin lett.

Legnehezebben azt viselik, hogy nem járhatnak el vásárolni. Mindent mi szerzünk be, ami az otthonba kerül, mosunk, fertőtlenítünk. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy lakóink fizikai biztonságban vészeljék át ezt az időszakot.

És lelkileg?

A másik fókusz természetesen mentális egészségük megőrzése. Ép emberek számára is óriási kihívás a jelenlegi helyzet. Lakóink számára fokozottan az, hiszen a szokott és igényelt ingerek nem érnek el hozzájuk, ráadásul rehabilitációjuk sarokpontja az állandóság, rendszeresség, pontosság.

Igénylik, kapaszkodnak a mindennapok rutinjába – és ez most egyik napról a másikra felborult.

Nagy erőkkel dolgozunk azon, hogy a helyzethez illeszkedve villámgyorsan tudjunk számukra új kapaszkodókat és új, pozitív ingereket, élményeket adni.

 
A képen Kassai Erika intézményvezető és a lakók egy része, napi torna közben. Fotó: Kassai Tini

A hétköznapokat új programokkal töltöttük meg. Napi rendszerességgel szervezünk zenés, mozgásos tevékenységeket, állóképességet megtartó, erősítő gyakorlatokat végzünk. Vannak eszközeink is, melyeket szívesen használnak lakóink. Jelenleg a legnépszerűbb az úgynevezett taposógép, melyen már háziversenyeket is szervezünk.

  Fotó: Kassai Tini
 

Ezenkívül „tematikus” heteket tartunk – ezen a héten például kerti grillpartira készülünk – ez lehet, hogy a külső szemlélő számára nem akkora dobás, de számukra óriási élmény már a felkészülés is, a tervezés, a vállalt feladatok.  A grillezés a magyar gasztronómiára fókuszál, magyaros ízek, fűszerek kerülnek elő. Egy ennyire egyszerű esemény is fantasztikus alkalom arra, hogy hazánk kultúrájával kapcsolatos ismereteket adjunk át, illetve a személyes identitáson túli fejlesztésre is remek lehetőség.

 
 Fotó: Kassai Tini

Következő héten az olasz konyha kerül terítékre: pizzát sütünk majd. Azt követően pedig egy mexikói a finomság, a tortilla készítésébe kóstolunk bele. Közben beszélgetünk, ismerkedhetünk a gasztronómiával, más nemzetek kultúrájával.

Mi most így „utazunk"… így segítünk kilépni a számukra megterhelő, mentálisan feszítő bezártságból.

S hogy a hétvégére is maradjon érdekes feladat, lakóinktól egy-egy állatmesét kértem. Egy mesét, mely egy négy fal közé kényszerült kis állatról szól ...kíváncsian várom a történeteket. A meséket aztán az engedélyükkel át is küldjük egy meseíró, mesesegítőként dolgozó szakembernek – hogy az én szemem mellett legyen egy külső szem, amely segíthet értelmezni a mesék rejtett üzenetét. Illetve minden lakó számára személyes üzenetben értékeli majd a munkát.

Ezt is fontosnak tartjuk – kellenek a pozitív visszajelzések, egy-egy új kapcsolat, még ha ez csak virtuálisan jelenhet meg, akkor is.

További cikkek a témában:

TÖRTÉNET A HIRTELEN JÖTT HÍRNÉV MÖGÖTT: ÍGY SEGÍT SOKAKON A ROMA VÁLLALKOZÓ

A HÚSVÉT NEM MARAD EL, HANEM VÉGRE OTTHONAINKBAN IS MEGJELENIK – ÜNNEPI INTERJÚ ÍRÓ SÁNDOR PLÉBÁNOSSAL

„ELFOGADNI AKKOR IS, HA ÉPP NEM KEDVES” – INTERJÚ EGY ÖRÖKBEFOGADÓ, SZAKÉRTŐ ANYUKÁVAL