Szocio

Cicák is lehetnek segítő és terápiás állatok – az első hazai macskaterápiás alapítvány elnökével beszélgettünk

Bánszky Noémi gyógypedagógus eredetileg kutyás terapeuta volt, de örökbefogadott cicáját annyira megkedvelték a páciensei, hogy amióta nyugdíjba mentek az ebek, csak macskaterápiával foglalkozik. Idén januárban hozta létre a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítványt, amely a maga nemében egyedülálló hazánkban. Arról beszélgettünk, hogyan és miben tudnak segíteni a macskák az embernek.

Segítő kutyákról és terápiás lovakról hallottunk már, a macskákat azonban nehéz ebben a „foglalkozásban” elképzelni. Mi teszi őket alkalmassá erre?

Több felől is megközelíthetjük, egyrészt van egy nagyon banális oka: egyszerűen vannak olyan gyerekek, felnőttek, akik a macskát preferálják a kutyákkal szemben. Így ha valaki a cicával szeretne játszani, miért ne tehetné? Emellett sokan félnek a kutyáktól vagy túl drága nekik a lovaglás, esetleg ott is közrejátszik a félelem. Olyan gyerekkel viszont nem találkoztam, aki extrém módon tartana a macskáktól. Ezenfelül sokkal könnyebb a szállításuk és fenntartásuk, gondozásuk, ezek tehát a praktikus okok. Ugyanakkor vannak az állatok között különbségek terápiás szempontból is. A kutyának és a lónak nagyon más a habitusa, a viselkedési repertoárja, más kapcsolódás tud létrejönni köztük és az emberek között a macskákhoz viszonyítva. Ebből adódóan más reakciókat és érzelmeket csal ki belőlünk. A cica azért különleges és azért tér el a többi háziállattól, mert nem csoportorientált. Ez azt jelenti, hogy ugyan tud kifejezett vonzalma lenni az ember felé, 

ugyanolyan okos, intelligens, nagyon könnyen képezhető, mint egy kutya vagy egy ló, viszont nála nem létkérdés a kapcsolódás.

Mondhatnánk úgy is, hogy „máshol húzza meg a határait”. A terápiás munka szempontjából nézve azt jelenti, hogy nem áldozza fel, hanem érvényesíti saját magát, és minden esetben kölcsönösen jól működő kapcsolatokat hoz létre. Egy macskánál kényszerítéssel, erővel, erőszakkal elérni valamit gyakorlatilag lehetetlen. A kutyáknál és lovaknál sem etikus, de náluk – sok mellékhatással – működőképes lehet, mint ahogy a régi időkben láttuk a fojtónyakörvet és az ostort. Mivel egy macskával ezt nem lehet megcsinálni, nem véletlenül gondolták róla sokáig azt, hogy képtelenség idomítani – ez azonban tévedés. Büntetéseket mi is nagyon minimálisan használunk, és azok is olyan típusúak, hogy elmarad a jutalom. A szabad kapcsolódást pedig a foglalkozásokon is úgy hangsúlyozzuk, hogy ha biztonságos a terem, nem használunk pórázt, az óra teljes egészében szabadon van a cica. Ennek ellenére ő végig dorombol, csinálja a feladatokat, és teljesen egyértelmű közben az is, hogy ha bármilyen diszkomfortérzete támad, akkor arrébb sétál, és ebben senki sem tudja megakadályozni.

Ha ilyen öntörvényűek, hogyan tudnak segíteni?

Ez egy sztereotípia, a macska nem öntörvényű, csupán nem sikerült akkora kontrollt elérni rajta, mint a kutyánál. Kisebb a szociális terhelhetősége, de csak akkor vonul ki a helyzetből és hagy ott minket, ha frusztráltnak érzi magát, ha valami sok neki. Egyébként kifejezetten gyorsan tanul egy macska. Ha a feladatok jellegét nézzük, leegyszerűsítve nagyjából ugyanazt csinálja, mint egy terápiás kutya. Végigmegy a gyerekekkel az akadálypályákon, trükköket csinál, szlalomozik a lábuk között, és odamegy, ha hívják. Tehát megvan az együttműködésre való készsége, illetve a vele való testi kontaktus szintén nagyon fontos. Sőt, még annyi hozzáadott értéke van, hogy kicsi a mérete, ezért a legkisebbeknek is nagyon komfortos, ha berakjuk az ölükbe. És persze jön hozzá a dorombolás, ami megint csak nagy aduásza a macskáknak.

Fotó: Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány / Facebook

Melyek azok a mentális vagy szociális problémák, nehézségek, amelyeknél érdemes macskát „bevetni”?

Én ezt onnan szoktam megközelíteni, hogy az állatoknak eleve van egy spontán pozitív hatásuk, amikor belépek egy terembe, felkeltik a figyelmet, javul a hangulat, csökken a szorongás. Alapvetően nem a macskán múlik az, hogy milyen célcsoporthoz illik, hanem a szakember kompetenciáin, aki vele dolgozik. Ha csak simán beviszünk egy cicát egy óvodás csoportba, nagyon kicsi az esély arra, hogy a gyerekek szociális készségei óriásit fejlődjenek.

Valójában a macska köré szervezett gyakorlatoktól függ az eredmény.

Maga a tanítás része nem elhanyagolható, nyilván nagy különbség van aközött, hogy egy állatasszisztált terápiáról beszélünk vagy puszta látogató programról. Az utóbbi is nagyon hatásos tud lenni, például az idősek otthonában, hiszen az állatot lehet simogatni, szeretgetni, etetni, fésülni. Külföldön a kórházakban tartósan bent fekvőket is látogatják. Ha kifejezetten a terápia a kérdés, akkor az szakembertől függ.

Amerikában már elterjedt a support animal, vagyis segítő állat, ami például szorongásos betegeken segít. Nektek van ilyen célotok a macskákkal itthon?

Fontos, hogy kettéválasszuk a két fogalmat: terápiás állat a gazdájával él és eljár másoknak segíteni, míg a segítő állat azzal él, akinek segít. Magyarországon a support animal a segítő állat kifejezéshez van a legközelebb, de itthon csak kutya kaphat segítő állat címet, más állat számára erre nincs elismert vizsga és minősítés. Egyébként ez más országokban is határövezet. Az alapítvány nevében szerepelnek a terápiás és segítő macskák is, most azonban jelenleg az előbbiek képzése és alkalmazása van terítéken nálunk, de megjelenik a segítő állat vonal is. A kérdés mindig az, mi a célja azoknak, akik minket megkeresnek? Segítő állat tekintetében olyan családok esetében lehet ránk szükség, akik

például sajátos nevelési igényű, autista vagy pszichés betegséggel küzdő gyereket nevelnek, és neki szeretnének egy társat otthoni fejlesztésre.

Azért ahhoz, hogy legyen otthon egy cica, amit lehet simogatni, nem feltétlenül van szükség komolyabb tréningezésre. Ugyanígy, ha mondjuk van egy felnőtt ember, aki szorongással, depresszióval küzd, és szeretne egy házikedvenc cicát, akkor ahhoz mi nem igazán kellünk, maximum a kiválasztásban tudunk segíteni. De ha szeretne önismereti szinten profitálni ebből a kapcsolatból, vagy szeretné a napi rutin részévé tenni, hogy tréningezi a cicát, vagy a macska vele tartana bizonyos helyzetekben, tehát vannak speciális céljai, akkor tudunk segíteni kiképezni a cicát ezekre.

Fotó: Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány / Facebook

Mennyire támaszkodtok hasonló, külföldi szervezetek munkájára, tudására?

Olyan szempontból nem vagyunk könnyű helyzetben, hogy a külföldi macskás alapítványok 98 százalékban látogatóprogramokat csinálnak, ami tényleg csak annyi, hogy elmegy a cica, és lehet simogatni, nem is feltétlenül kell semmilyen trükköt tudnia. Nekünk viszont nyolcvan százalékban az a fő profilunk, hogy nagyon aktív csoportos foglalkozásokat tartunk a cicákkal, ahol akár ötéves gyerekkel is önállóan tudnia kell végigmenni akadálypályán.

A mi cicáink sokkal magasabb szinten vannak felkészítve, mint amit nemzetközi szinten látunk.

Külföldről főleg egy norvég egyesülettel vagyunk kapcsolatban, de világszinten is gyerekcipőben jár még a macskaterápia. Nagy büszkeséggel mondhatom, hogy szakmai színvonal és a cicák képzettsége tekintetében ugyan mi vagyunk a legfiatalabbak, de biztos, hogy nem leghátul kullogunk. Jelenleg közel ötven cica van nálunk képzésben, három-négy cica-gazda páros néhány hónapon belül levizsgázik, és utána szép lassan jönnek majd a többiek. Remélhetőleg egy év múlva már több mint tíz párosunk lesz az országban.

Milyen projekteken dolgoznak a macskás terapeutáitok?

Elég sokszínű, mivel gyógypedagógusként arra képeztem ki a cicákat, hogy velem jöjjenek dolgozni, ezért egy kicsit az én munkámhoz igazodtak.

Sokat járunk szociális készségfejlesztő csoportokat tartani, főleg nagycsoportos, alsó tagozatos gyerekekhez,

akár pszichológussal közösen is. Dolgozunk szorongással küzdő, autista, vagy hiperaktív gyermekekkel is, tartunk felnőtt önismereti csoportokat, könyvtárakban és könyvesboltokban olvasást népszerűsítő programokat, egyszóval sok mindent csinálunk a cicákkal.

Milyen céljaitok vannak a jövőre nézve az alapítvánnyal?

Ahhoz, hogy lehessenek hosszútávú céljaink, sok-sok képzett cica kell. Jelenleg azt látjuk, hogy van egy óriási igény és érdeklődés, mindenfelől hívogatnak minket intézmények, csak nagyon kevés párosunk van. Éppen emiatt az alapítványunk főleg a tanfolyamok tartásával foglalkozik, cicákat illetve szakembereket képzünk. Hosszú és rövid távon igyekszünk azt a célt szem előtt tartani, hogy egyfajta módszertani tudásközpont, bázis lehessünk. Szeretnénk nagyon modern és jól használható gyakorlati ismereteket megszerezni és továbbadni a cicák tréningezésével kapcsolatban. Folyamatosan új módszereken, technikákon jár az agyunk.

 

Ajánljuk még:

Különleges vadasparkok Magyarországon

Modern világunknak egyik nagy hátránya, hogy a mindennapok mókuskerekében egyre kevésbé kapcsolódunk a természethez, és ennek következtében a körülöttünk élő világról szerzett ismereteink is egyre beszűkültebbek. Ennek orvoslására kínálnak kiváló lehetőséget azok a vadasparkok és látogatóközpontok, ahol élményprogramokon és természetismereti kiállításokon keresztül fedezhetjük fel (újra) a minket körbevevő csodákat. A legismertebb állatkertektől tovább lépve ezúttal olyan helyszínekkel készültünk, amelyek egy-egy különleges oldalról közelítik meg világunk őrizendő értékeit, és olyan utakra vezetnek bennünket, amelyeket talán még sosem fedezhettünk fel.