Szocio

„Bármiről lemondok, de a karácsonyról soha!” – a nem keresztény vallású magyarok viszonya a karácsonyhoz

Muszlimok, zsidók, Krisna-hívők, buddhisták: sok magyar van, aki áttért vagy vegyes házasságban él, így a gyermekkoruk meghatározó emléke a karácsony, de felnőttként, más vallást gyakorolva már nem tekintik ünnepnek. Vagy mégis? Hogyan telnek ezek a napok olyan magyar családoknál, akik nem keresztények, de a karácsony mégis körülveszi őket? Ennek jártunk utána.

Jézus egy kiemelkedő próféta

Az év talán legstresszesebb időszaka a karácsony az áttért muszlimok számára. Hogyan lógjak meg előle úgy, hogy közben nem bántom meg a nem muszlim szüleimet? Részt vegyek-e a családi vacsorán, vegyek-e ajándékokat, kívánjak-e boldog ünnepet szeretteimnek, mi legyen a gyerekekkel egy vegyes házasságban, állítsak-e fát? Lelki szemeim előtt látom, ahogy a gyomrokban forrnak ilyenkor a gombócok.

Jézus a muszlimok számára is egy fontos személy, Isten egyik kiemelkedő prófétája és küldötte, mint Mózes, Ábrahám, Noé és a többiek, akit mi is tisztelünk, de isteni mivoltában nem hiszünk, így születését sem ünnepeljük. A másik, amiért a muszlimok nem ünnepelnek ilyenkor, az az, hogy a karácsony egy pogány eredetű ünnep, a téli napforduló ünnepe, Jézus születése csupán a kereszténység térhódításával lett ráhúzva, ez közismert tény. Harmadsorban pedig a muszlimoknak hivatalosan két ünnepe van, az egyik ramadán végén van, a másik a zarándoklati hónapban, így a konzervatív nézet az, hogy minden más ünneplés tilos. Ám egy megengedőbb nézet szerint az áttért muszlimok, mivel a család és a rokoni kapcsolatok ápolása kiemelkedően fontos az iszlám tanításai szerint, nyugodtan részt vehetnek a karácsonyi vacsorán és ünnepségen a nem muszlim családdal, hiszen 

karácsony a család és a szeretet ünnepe. 

Tehát elméletben a muszlimok tartózkodnak a karácsony ünneplésétől, ám a gyakorlatban, mivel nem tart puskát senki sem a hívők fejének, hiszen a vallás lelkiismereti kérdés, mindenki belátása szerint cselekszik.

Gabi például teljesen elzárkózik a karácsonytól: „Én kifejezetten kértem a családom, hogy ne adjanak se nekem, se a férjemnek ajándékot, mert mi nem ünnepeljük. Mi a ramadán ünnepét szeretnénk a gyermekeinkben erősíteni. Nem szeretném, ha összezavarodnának. A családom ezt nem vette túl jó néven, mint persze sok mást sem, mióta muszlim vagyok. Nehéz ez egy nem muszlim országban, de úgy gondolom, kivitelezhető. Persze találkozni fognak ezekkel az ünnepekkel, mint a télapó, a húsvét, karácsony az óvódában, iskolában, de majd akkor elmagyarázzuk nekik, mi micsoda, mi miért nem ünnepeljük, és cserébe mit ünneplünk.”

Reniék otthon nem állítanak fát, de fontosnak tartják, hogy az év ezen időszakát a családjukkal töltsék: „Az én családomban ilyenkor ér rá mindenki és utazik haza, ezért ez nem vallási, hanem inkább egy rendszeres családi összejövetellé vált. Amikor muszlim lettem, sok szélsőséggel találkoztam, amiket próbáltam beilleszteni az életembe, mint a karácsonyi összejövetelek kihagyását is, de végül arra jutottam, ezzel ellent mondok annak, hogy bánjak jól a szüleimmel és a rokonokkal. Olvastam A muszlim személyisége című könyvet, azóta hála Istennek sokkal jobb a kapcsolatom a családommal. Így ma nálunk az van, hogy ugyan otthon nem állítunk fát, nincs sütés-főzés, de ajándékokkal hazautazunk a családomhoz.”

Léteznek olyan muszlim családok is, ahol előszeretettel készül saját adventi koszorú, fát is állítanak. Ez leginkább a vegyes házasságokra jellemző, ahol a feleség keresztény, a férj pedig a muszlim, és mindkét vallás ünnepeit megtartják: „Én áttért muszlim vagyok, férjem egyiptomi, a kislányunk is már született muszlim. Nálunk kezdetektől fogva van karácsony, van fa, már december közepétől, a ház feldíszítve.

Amikor összeházasodtunk, azt mondtam, bármiről lemondok, de a karácsonyról soha.

Nálunk mindig is a család, a szeretet és az összetartozás dominált ilyenkor, nem Jézus születése. Magyaros, kizárólag halal vágású húsból készült ételek kerülnek az asztalra. Ha a férjemen múlna, már advent első vasárnapján feldíszítené a fát, annyira szereti. És ugyanezt az eufóriát élem meg Ramadán végén, mikor az eidi ünnepségre készülök: akkor is ajándékozunk, saját menüvel készülök, ahol az arab konyha dominál, vöröslencseleves, báránysült, baklava és kunefa édességek. A gyerekek mindkét ünnepet nagyon várják mindig” – meséli Suzy.

„A fiam írt a Mikulásnak, hogy jöjjön el hozzánk Hanukára”

Fináli Gábor, a budapesti Hunyadi téri zsinagóga rabbija hasonló dilemmákról számol be, mint amilyen a muszlim közösségben is felüti a fejét ilyenkor karácsony ünnepén.

„Bajos dolog a zsidóságban, hiszen mi nem hisszük, hogy Isten emberré tud lenni, így alapvetően nem ünnepeljük a karácsonyt. Persze meglepően sok zsidó születésű ember állít karácsonyfát, olyanok, akik a vallást kevéssé gyakorolják, követve a többségi társadalmi hagyományt. Ez már az asszimiláció idején elkezdődött a 20-as, 30-as évektől, míg a holokauszt után, amikor a karácsony a kommunizmusban függetlenítve volt Jézustól, még inkább elterjedt a zsidóság körében, hogy ne lógjon ki a gyerek a többségi társadalomból. A mostani báál tesuvák, azaz visszatérők, akik újra felveszik a vallásosság arculatait, általában eltávolodnak a karácsony ünneplésétől, fát nem állítanak, sőt, boldog karácsonyt sem kívánnak másoknak.

A legtöbb magyarországi zsidó vegyes házasságba születik, jómagam is ilyen vagyok, így a keresztény oldalhoz mindig át szoktunk menni, eszünk velük, de nem ajándékozunk, a gyereknek sem, erre megkértem őket – volt, amikor betartották, volt, amikor nem. A mikulás ünnepét könnyebb kikerülni, bár a kisfiam óvodájába idén jött és annyira meghatotta, hogy írt egy levelet neki: jöjjön el hozzánk Hanukázni. De úgy érzem, mi tökéletesen tudjuk ez egyensúlyozni azzal, hogy a 8 napos Hanuka ünnepén például minden nap kapnak ajándékot a gyerekek, éneklünk Hanuka dalokat, a Hanuka élményvilága szintén nagyon gazdag. Nehezítő körülmény persze, hogy nem társul iskolai szünettel, illetve a többségi társadalom és

a marketing ereje nyomás alatt tartja a nem keresztény családokat,

de ha az embernek van tudása és leleményessége, akkor ennek jól ellent tud tartani.”

Jézus, a tanító

Gandharvika, azaz Szilaj Péterné Krisna-hívő így nyilatkozott a karácsonyról: „A magyarországi Krisna-hívők számára természetesen nagyon fontos a karácsony, hiszen mindannyian itt nőttünk fel az európai-keresztény kultúrkörben és ismerjük az ünnepnek nemcsak a vallási, hanem a családi jelentőségét is.”

A Krisna-hívők decemberben, az ünnepek előtt mindig egy nagy könyvterjesztő programot tartanak, már csak azért is, mert a legfőbb szentírásuk, a Bhagavad-gítá elbeszélésének ideje szintén decemberben esedékes. Az embereknek pedig leginkább télen, azon belül is a karácsonyi ünnepek alkalmával van idejük többet olvasni.

Már az adventi időszakban több helyszínen szerveznek ételosztásokat a rászorulók megsegítésére. Karácsony napjain tartják a legnagyobb, háromnapos karitatív akciót Budapesten,

az Ételt az Életért humanitárius program Karácsonyi Szeretetlakomájának keretében,

ez pedig több tucat Krisna-hívő munkájának köszönhetően valósulhat meg. Az ételosztók azonban este maguk is hazamennek a családjukhoz, meglátogatják a szüleiket, nagyszüleiket, rokonaikat. Egyszóval a krisnások is ünneplik a karácsonyt, de főként mint a család ünnepét.

A hívők között van, aki ilyenkor Krisna-völgybe utazik, hogy ezen a nyugodt helyen kicsit elvonuljon, meditáljon, töltődjön az ünnepek közötti időszakban. A Krisna-völgyben élők a maguk módján szintén megemlékeznek az ünnepről, legtöbben már hetekkel korábban elkezdenek mézeskalácsot és egyéb édességeket sütni egymásnak vagy a rokonaiknak. Sokan a kis házi oltárukat, amelyen mindennap megszentelik az ételt, szintén díszbe öltöztetik, egy kis fenyőgally, üveggömbök, mécsesek, gyertyák igazi lelki atmoszférát tudnak varázsolni, és ez az odafigyelés, kellemes, meghitt hangulat egyben egy Istennek szóló felajánlás is lehet. Több krisnás család, főként, ahol gyermekek vannak, karácsonyfát is állít, hiszen a gyermekek szeretnek dekorálni, saját kezűleg kreatív díszeket készíteni. A templomi oltár szintén ünnepi díszbe borul, előfordul, hogy még karácsonyfát is állítanak fel rajta – ez leginkább talán a kulturális közeg és a neveltetés hatására alakul így.

„Mivel a Krisna-hívők nem fogyasztanak húst, halat és tojást, ezért az ünnepi menü az esetükben rendhagyó, de ebben a rokonság általában rugalmas, hiszen a hétköznapokon már megszokták az eltérő étkezést. Mivel a Krisna-tudat egy igazi konyhavallás, szinte biztos, hogy a hívők valamilyen vegán süteménnyel, finomsággal a tarsolyunkban indulnak látógatóba. A karácsony tehát a krisnások számára inkább egy lehetőség az együtt töltött időre, a pihenésre, meditációra és regenerációra. Természetesen a Krisna-hívők is értik és tisztelik az ünnep vallási jelentőségét.

A Krisna-hit és a kereszténység egyaránt szeretetvallások.

Jézusról úgy gondolják, hogy egy rendkívüli üzenettel érkező, felvilágosult, Isten által felhatalmazott tanítója az emberiségnek, aki ugyanúgy a békét és az Isten iránti szeretetteljes odaadást igyekezett elterjeszteni, ahogyan azt az Úr Caitanya, a Krisna-tudatos mozgalom nagy reformere is tette a bengáliai reneszánsz idején. Jézust és követőit ezért szeretettel elfogadják és tisztelik, a keresztény vallások képviselőivel pedig rendszeresen vesznek részt közös vallási diskurzusokon és kerekasztal beszélgetéseken.”

Szeretet és fény

Mi a helyzet a buddhistákkal? A kérdésemre Cser Zoltán, buddhista tanító adott választ: „Nálunk nincs feszültség a karácsonnyal kapcsolatban, tartjuk a családi hagyományokat, fát is állítunk. Mi, buddhisták ilyenkor ünnepeljük a Maitréját is, a szeretet és fény ünnepét, december 17-én. Maitréja az eljövendő Buddha, aki a szeretet tanítását fogja képviselni. Általában van ajándékosztás és különböző szertartások, mint amilyen a négy mérhetetlen szeretet gyakorlata. Ez egy meditációs gyakorlat:

szeretetet élesztünk először önmagunk felé, majd a szeretteink felé, és végül azok felé, akikhez negatív érzelmek fűznek.

Illetve van a szeretet pecsétje gyakorlata, amikor kiválasztunk egy szeretett személyt, és azt kívánjuk neki, hogy bárcsak boldoggá válna. Ezt elkezdjük kiterjeszteni a semleges emberek felé, aztán azok felé, akihez negatív érzések húznak. Megpróbálunk elidőzni az önzetlen szeretet állapotában, majd az eljövendő Buddha mantráját énekeljük.”

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X