A világom legjobb napja a csütörtök – ha szerencsés vagy, te is rátalálsz a tiédre
Csütörtök van. Ez a legjobb nap a héten. A mai pedig egy különleges csütörtök az életemben.
Felnőttjátékok, avagy így csúsztam rá az arcrollerre
Hogy mi az az arcroller? Lehet, hogy valaki még nem ismeri? Létezik, hogy mást is elkerült ez a csodálatos találmány?
„Máshoz mentél másnak lenni”
Fontos az, mivel keresi kenyerét a szerelmünk? Szerintem igen. Fontosabb, mint sokan hiszik. De húsz év elmélettesztelés után bátran mondhatom: van ennél fontosabb apróság is.
Koncert fél tízkor – A gyermeknevelés elviselhetetlen könnyelműsége
A lányom 9 éves. Én éppen az ötszöröse. A gyermek egy nap azzal állt elő, hogy szeretne elmenni az egyik kedvenc bandája koncertjére.
A túl jó nem jó – mi lesz a szelídekkel?
A lányom szerintem túl jó, és bár ez elsőre talán nem tűnik nagy problémának, én azért örülnék, ha tudna picit rosszabb lenni. Mert anyaként kevés nagyobb félelme van az embernek, mint attól tartani, hogy bedarálják gyereke szelíd lelkét.
„Ma este fél nyolckor megint ott fogok állni az ágyad mellett” – iskolai fenyegetések, és ami mögöttük van
Nemrégiben egy kézzel írt levél hatása elementáris erővel söpört végig a harmadikos lányom osztályán: valaki viccesnek szánt papírt csempészett az egyik kislány padjába. „Ma este fél nyolckor megint ott fogok állni az ágyad mellett” – állt a lapon. Az illető nem volt elégedett a hatással, mert két egymást követő napon is megismételte az üzenősdit. Az a kislány, akinek a padjában landolt a levél, nem volt döntési helyzetben, hogy el akarja-e olvasni, vagy sem. Az esetről tudomást szerezve a többiek számára sem volt akkora poén, mint azt a tréfa megvalósítója hihette. Reméljük, ma már ő is tudja, hogy nem ez volt élete ötlete.
Nevetni kell a nyomorúságban, avagy így lett a példaképem Lorelai Gilmore
Nem sokkal a válásunk után mentünk a(z akkor még) totyogós gyerekemmel az utcán, amikor csörgött a telefon. Egy barátom felesége volt. Értesülve a történtekről nem kerülgette a forró kását: biztosított az együttérzéséről, de nagyon támogatóan és végtelenül vidáman azt mondta: ez nem a világ vége, mi leszünk az új Gilmore-lányok, higgyem el. Ez az amúgy semmi kis mondat évekre megmentett az igazi kétségbeeséstől: a legrosszabb pillanatokban gyakran eszembe jutott, hogy nyugi, nézzük úgy, mintha ezt Lorelai Gilmore látná. Most, sok évvel később el kell mondanom: a titkos módszer remekül bevált, kösz, Brigi.
A dolgoknak ára van. A fontos dolgoknak meg értéke
Mindenki nyugodtan higgyen továbbra is annak és abban, akinek és amiben szeretne. Ha ez a szeme, legyen az. Haladóknak lehet más is.
Anyám konyhája, a világ közepe
Felnőttként már-már nincsenek is csodák, legalábbis előfordul, hogy így érezzük. Ezért is olyan jó hazamenni, ami valahogy mégiscsak csodás.
„Gyújtottunk fel ruhát úgy, hogy benne volt a menyasszony” – esküvők megörökítése régen és ma
Vajon mit tapasztal egy esküvői fotós és egy operatőr a szakmában töltött húsz év alatt? Elrugaszkodottak-e a mai párok igényei, meg lehet-e érteni, hogy miért szeretnék magukat másnak látni éppen életük egyik legfontosabb napján, mint amilyenek valójában?
