Ki ne hinné a nagy szerelmek boldogságát, az érzések valódiságát, a minden elsöprő Igazi érkezését, az érkező tökéletességét? (Meg a gyűrű aranyát és az otthon melegét, mint következő fázisait az előzőknek, de ne szaladjunk ennyire előre.)

Csütörtök van. Ez a legjobb nap a héten. A mai pedig egy különleges csütörtök az életemben.

Hogy mi az az arcroller? Lehet, hogy valaki még nem ismeri? Létezik, hogy mást is elkerült ez a csodálatos találmány?

Fontos az, mivel keresi kenyerét a szerelmünk? Szerintem igen. Fontosabb, mint sokan hiszik. De húsz év elmélettesztelés után bátran mondhatom: van ennél fontosabb apróság is.

A lányom 9 éves. Én éppen az ötszöröse. A gyermek egy nap azzal állt elő, hogy szeretne elmenni az egyik kedvenc bandája koncertjére. 

 A lányom szerintem túl jó, és bár ez elsőre talán nem tűnik nagy problémának, én azért örülnék, ha tudna picit rosszabb lenni. Mert anyaként kevés nagyobb félelme van az embernek, mint attól tartani, hogy bedarálják gyereke szelíd lelkét. 

Nemrégiben egy kézzel írt levél hatása elementáris erővel söpört végig a harmadikos lányom osztályán: valaki viccesnek szánt papírt csempészett az egyik kislány padjába. „Ma este fél nyolckor megint ott fogok állni az ágyad mellett” – állt a lapon. Az illető nem volt elégedett a hatással, mert két egymást követő napon is megismételte az üzenősdit. Az a kislány, akinek a padjában landolt a levél, nem volt döntési helyzetben, hogy el akarja-e olvasni, vagy sem. Az esetről tudomást szerezve a többiek számára sem volt akkora poén, mint azt a tréfa megvalósítója hihette. Reméljük, ma már ő is tudja, hogy nem ez volt élete ötlete.

Nem sokkal a válásunk után mentünk a(z akkor még) totyogós gyerekemmel az utcán, amikor csörgött a telefon. Egy barátom felesége volt. Értesülve a történtekről nem kerülgette a forró kását: biztosított az együttérzéséről, de nagyon támogatóan és végtelenül vidáman azt mondta: ez nem a világ vége, mi leszünk az új Gilmore-lányok, higgyem el. Ez az amúgy semmi kis mondat évekre megmentett az igazi kétségbeeséstől: a legrosszabb pillanatokban gyakran eszembe jutott, hogy nyugi, nézzük úgy, mintha ezt Lorelai Gilmore látná. Most, sok évvel később el kell mondanom: a titkos módszer remekül bevált, kösz, Brigi.

Mindenki nyugodtan higgyen továbbra is annak és abban, akinek és amiben szeretne. Ha ez a szeme, legyen az. Haladóknak lehet más is.

Felnőttként már-már nincsenek is csodák, legalábbis előfordul, hogy így érezzük. Ezért is olyan jó hazamenni, ami valahogy mégiscsak csodás.

Vajon mit tapasztal egy esküvői fotós és egy operatőr a szakmában töltött húsz év alatt? Elrugaszkodottak-e a mai párok igényei, meg lehet-e érteni, hogy miért szeretnék magukat másnak látni éppen életük egyik legfontosabb napján, mint amilyenek valójában?

Életük delén találkoztak, azonnal egymásba szerettek, rögtön összekötötték az életüket, és azóta – nagyjából – évente új fogadalmat tesznek egymásnak, különféle szertartások szerint. Mozsár Eszter és Bukta Zoltán párosa rendhagyó, a mindennapokhoz való hozzáállásuk sem megszokott. Egy újságíró és egy mentő gépkocsivezető története.