A férjemet a világ végére is követném. Csak az ágyba nem.
Minden házasság máshogyan boldog(talan), és a szex talán mindegyikben szerepet játszik. Ha van, azért, ha nincs, még inkább... Andrea története.
„Két hétig három műszakban voltam a kislányom szolgálatos antivakarinja” – egy bárányhimlő története
Mi köze a pezsgőnek a bárányhimlőhöz? Hát az, hogy bontani fogsz egy üveggel, amikor a gyereknek elmúlnak a pöttyei! És persze utána ágynak esel és kialszod magad… A többi nyavalya mellett, ami most elég sok esetet produkál – mint az influenza, a skarlát – a bárányhimlő is képes két-három hétre felborítani egy család életét. Vajon mégis megéri az oltás?
El a „bezzegekkel” a mellemről! – Nők egymásról
„Régóta a bögyömben van – a szó legteljesebb értelmében –, hogy erről a témáról beszélnünk kell. A feminizmust mi találtuk ki, de vegyük észre, gyakrabban használjuk egymás ellen, mint egymásért, a női szolidaritás erősítése érdekében” – írta egy olvasónk az alábbi cikke mellé magyarázatként. Lujza gondolatait közöljük.
Tünetmentesség Karácsonyra – Verka története
Verka, mint annyi más ember szerte a világon, ráktúlélő. Kemény menet van mögötte, nem volt könnyű az idei éve. Arról, hogyan is kapott diagnózist, s mit élt át ekkoriban, ITT írt. Mostani írásában pedig elmeséli, milyen az, amikor a kezelés, a nagy fájdalmak és az idő közben kopó türelem után a legszebb ajándékot hozta neki az angyal: a negatív leleteket.
„Anya, nagyon sajnálom, hogy nem bírtam tovább” – egy nyári táborélmény tanulságai
Egy hónapnyi nyarunk van még iskolakezdés előtt, nekem pedig ugyancsak egy hónapig tartott lecsillapodni a nyolcéves első tábori élménye után. A kislányomat élete első lovastáborából kellett elhoznunk a körülmények és megfelelő felügyelet hiánya miatt. A csalódás a kislányomnak sokkal többe, nekünk „csak” 80 ezerbe került – én mégis hálás vagyok a tapasztalatért.
A rákból gyógyulás nem játék, de napfénnyel a szívedben könnyebb – Verka története
Néhány napja cikket közöltünk arról, milyen érzésekkel szembesül egy ráktúlélő, s hogyan tudjuk őt segíteni. Ezt követően olvasónk, Verka megosztotta saját történetét, remélve, „hátha segít a legmélyebb bugyrokat is picit derűsebben látni az olvasóknak”. Levelét teljes hosszában közöljük.
„Mégsem vagyok olyan, a nyitott párkapcsolat nem nekem való” – olvasói történet
„Nem hiszem, hogy áldozat vagyok, vagy ha igen, a saját döntésem és gyávaságom áldozata” – állítja Brigitta, aki nyolc év után döbbent rá, hogy a nyitott párkapcsolat talán mégsem neki való. Az ő története következik.
Nápolyiak vagytok? Kérdezte a benzinkutas, amikor feltörtük a saját autónkat – olvasói történet a balul sikerült olasz melóról
Van a férjemmel egy régi történetünk. Össze se tudnám számolni, hogy az elmúlt 30 évben hányszor meséltük el különböző társaságokban. Azt hiszem, benne van minden, ami megmutatja – főleg a fiataloknak, akik már nem is ismerik az internet nélküli életet –, hogy milyen volt a 90-es években külföldön dolgozni. Vagy legalábbis megpróbálni…
Olvasói történet két fiatalról, akik nagy reményekkel elindultak Olaszországba meggazdagodni.
„Anya, nagyon sajnáltalak, mikor apa bántott téged” – Élet egy évvel a bántalmazó kapcsolatom hátrahagyása után
Egy évvel ezelőtt mutattuk be egy olvasónk, Melinda történetét, aki a férjétől éveken át elviselt verbális bántalmazást megelégelve úgy döntött, elköltözik a két gyerekével és új életet kezd. A 34 éves édesanya nem süllyedt önsajnálatba, mint mondja egy élete van és azt nem akarja elpazarolni, így ma már hivatalosan is elválva férjétől, eltávolodva akkori fájdalmaitól, beavatott minket a folytatásba.
A luxusszálló séfje megkérdezte, milyen íze van az anyatejemnek, ha már a hűtőjében tartja
Anyává válni csodálatos dolog: tételmondat. De én a folytatást is tudom: anyává válni csodálatos dolog, ÉS nagyon vicces tud lenni. Na, nem azért, mert az élet ki akar babrálni velünk, amikor porontyokat potyogtat az ölünkbe, hanem, mert bármilyen alapossággal is készülünk erre a szerepre, bőven okoz meglepetéseket. Például önmagunkkal kapcsolatban. Nekem speciel volt szerencsém anyatejes kalandokban – szó szerint – fürdeni, és néha másoknak is jutott bőven az élményből.
Félek a középszerűségtől, és úgy általában: az élettől – egy huszonéves vívódásai
„Ne legyél műkörmös, annyi van már!” „Közgazdász akarsz lenni? Azzal Dunát lehet rekeszteni.” „De a bölcsész az mekis szak.” Tovább is sorolhatnám, milyen kommentárokkal küzd meg egy fiatal manapság, hogyan tapossák porba az álmait. És ezzel szemben mit lát, mit érez maga körül – beszéljünk hát rózsaszín ígéretek helyett inkább erről a nagyon is látható szakadékról! Szabó Barbara vendégcikke.
