Tejfürdőtől a csiganyálas krémig – Utunk a szépségápolás nyomában

Lehet, hogy nem éltem abban a korban, de ha esetleg mégis, akkor el tudom képzelni, hogy  én voltam az egyik kísérletező önjelölt… Ugyanis több ezer éves forrásokat is találtak arra vonatkozóan, hogy a szépítkezéssel kísérleteztek már az ősi időkben is. 

Ekkor a növények leveleiből és a virágok szirmaiból nyertek ki festékanyagokat. Később, a kezdetleges korabeli szemhéjtus alapja szén vagy grafit volt, amelyhez különféle színesítő összetevőket kevertek a csillogó hatás érdekében. Ilyen volt például az ólom, a réz és az égetett mandula, amik előzetes tesztelés nélkül nem voltak teljesen biztonságosak. Akkora volt a színek és kontúrok vonzereje, hogy a nők előszeretettel használták, ráadásul azt is gondolták, hogy a szem festése javítja a látást és elűzi a gonoszokat. Sajnos a nem elég alaposan megválasztott alapanyag bizony szembetegségeket is okozhatott.

Kleopátrát annak idején tejben-vajban fürösztötték, nem véletlenül,

hiszen a tejben található tejsav gyengéden hámlasztja a bőrt, az ásványi anyagok pedig tápláló hatással bírnak. Ennek köszönhetően bársonyossá és puhává vált a bőre, és talán ez is volt örök szépségének egyik titka. Kleopátra a láthatatlan erején és kisugárzásán kívül kifogástalan sminkjével is elbűvölte az embereket. Szemét erőteljes fekete színnel emelte ki, szemhéjára pedig arany szín került. Mindez eleganciát, tekintélyt és misztikus ragyogást varázsolt az arcára. 

Perzsiában más dívott: a hölgyek itt természetes hennát használtak a hajuk és az arcuk színezésére. A kínaiaknál a méhviasz, a tojás és a zselatin volt a legkedveltebb szépségápoló alapanyag. Japánban a jól ismert

„gésasminkekhez” virágszirmokból készült rúzst alkalmaztak az ajkakra, rizsport pedig az arc és a hát bőrére.

A középkorban visszaesik a smink iránti lelkesedés, ugyanis a kor szelleme erkölcstelen dolognak bélyegezte meg a viselését. Kivételt képezett ez alól a társadalom felső rétege, amelynek megkülönböztető ismertetőjele volt a sápadtabb tónusú, fehér arcbőr. Ennek elérése érdekében rengeteg púdert használtak, amelyek többnyire fehér ólmot és arzént is tartalmaztak, így sajnos sokan bele is haltak a szépítkezésbe. Az olasz nők sötétvörös rúzs viselésével fejezték ki a felsőbb osztályba való tartozásukat. Ugyanakkor a korabeli Franciaországban a hölgyek és az urak körében is igen nagy népszerűségnek örvendtek a parfümök, sokszor a tisztálkodás helyett használva egy-egy illatanyagot...

Később, az 1800-as években az asszonyok már szemöldökcsipesszel formázták a szemöldöküket és ricinusolajjal dúsították szempilláikat, míg arcukat növényi nedvekkel festették be pirosas színűre.

Aztán 1820-ban bukkant fel az első szempillaspirál is, amely már nem tartalmazott toxikus összetevőket.

A XX. század elején egy robbanásszerű „kozmetikai forradalom” következett, amikor nagyobb és ismertebb kozmetikai gyártócégek termékeit kezdték el használni a legismertebb filmsztárok is. A sápadt bőr helyett a napcsókolta kreolos árnyalat lett a közkedvelt. Az 1920-as évektől felbukkantak az első szájfények és a szempillagöndörítők, valamint a krémes állagú alapozók is.

Gondoljunk csak az ötvenes évek sztárjára, Marilyn Monroe-ra, aki nőies idomaival és elképesztő bájával férfiakat és nőket is lenyűgözött. Imádta sminkelni magát és kiemelni nőiességét: tekintetét fekete szemhéjtussal és műszempillával bolondította meg, míg szőke hajához kitűnően passzolt a vörös rúzs,

ragyogó arcbőrét pedig állítólag az alapozás előtt arcára kent vazelinnek köszönhette. 

A professzionális ránctalanító krémek a ’90-es években terjedtek el, majd a botox a 2000-es évek elejétől. Ezek mellett már találkozhatunk igen különleges arcápolókkal, például a csiganyálas kencékkel, amik teljes mélységében újraépítik a bőrt, feltöltik a ráncokat és csökkentik a bőrhibákat, de az erőteljes lifting hatással bíró, biotechnológiai eljárással készült kígyóméreg szérumokat is említhetjük. A folyamatos újítások természetesen itt nem álltak le, ma már elképesztően széles palettájú és mennyiségű terméket találunk az üzletekben – csak győzzünk eligazodni közöttük!