Akinek a tihanyi levendulát köszönhetjük: Bittera Gyulára emlékezünk

Családi kirándulásnak is beillő egésznapos program a tihanyi Levendula Ház Látogatóközpont és a Tihanyi Levendula Manufaktúra felkerése, ahol nemcsak a levenduláról, de a vidék történetéről és természeti látványosságairól is átfogó képet kaphatunk. Pető Imre, az évente harmincezer látogatót fogadó Levendula Ház üzemeltetője készséggel mutatja meg a kiállítótérben látható anyagot: a Levendula Ház olyan kiállítóhely, ami nemcsak a levenduláról szól, hanem a félszigetről, a félsziget kialakulásáról, valamint azt mutatja meg, amit a Pannon-tenger annak idején elfoglalt és átalakított, annak a földrajzi és geológiai fázisait. Megismerkedhetünk az itt kialakult élővilággal, a hátramaradt gejzírkúpokkal és egyéb természeti jelenségekkel is. Emellett pedig természetesen Tihany egyik fő nevezetességéről, a levenduláról is sok értékes információval gazdagodhatunk.

A Levendula Ház Látogatóközpont Tihanyban – Fotó: Gáspár Koppány

Hogyan került a levendula Tihanyba?

Dióhéjban összefoglalt története így hangzik: „A levendulát Bittera Gyula honosította meg Magyarországon: az övé volt az első levendulaültetvény az országban. A Tihanyi Csúcs-hegy délkeleti oldalán bérelt egy 20 hektáros területet a Bencés apátságtól, és ott ültette el Franciaországból behozott magvait. Olyan jól sikerült a telepítés és olyan jó volt az alapanyag, hogy jobb lett a végeredmény, mint maga a francia. Később, a 40-es években 70 hektárra nőtt a birtok, amin gazdálkodott Bittera Gyula. Akkoriban aranykorát élte, de ’49-ben államosították és jó részét beszántották szőlőnek. Volt, hogy citromot akartak inkább Sajkodon termeszteni, de ezek halálra ítélt dolgok voltak. Gyakorlatilag a 80-as évek derekán Zátonyi Zsigmond és családja újraindította a levendulatermesztést Tihanyban. Ez a levendulamező látható a 71-es útról bal kéz felől, de mostmár az apátságnak is vannak levendulamezői.”

Miért éppen Tihany?

Pető Imrétől a tihanyi lankák és a levendula kapcsolatának titkát is megtudhatjuk: „Elsősorban a speciális tihanyi szubmediterrán éghajlat és a vulkanikus kőzet, – amin megtelepedhet a levendula – biztosít kedvező feltételeket a levendulatermesztésre. A félszigetet körbeölelő Balaton párásabb, nedvesebb közeget tesz számára lehetővé, ráadásul Magyarországon Tihanyban a legmagasabb a napos órák száma. Ennek a hármas hatásnak köszönhető, hogy olyan jó minőségű itt a levendula.”

Jelenleg tizenegy hektárnyi területen terem a gyógynövényként és drogériai termékek alapanyagaként is használt levendula Tihanyban. „Számtalan dologra jó, legismertebb hatása a molyirtó, amit már eleink is alkalmaztak. Nagyon jó nyugtató hatása is van, kiegyensúlyozottá teszi az éjszakákat, nagyon jól alszunk tőle. Rovarcsípések, gyulladások ellen és rovar riasztásra is kiváló: nemcsak a molyt, hanem a szúnyogot is elriasztja. Nincs is olyan állat, ami bírná a szagát. Kozmetikai alapanyagnak is használják, és legújabban a gasztronómiában is alkalmazzák: csokoládé, fűszer, fagyi is készül már belőle. Egyre inkább teret nyer nemcsak a hagyományos módú, hanem alternatív feldolgozása is” – magyarázza Pető Imre, miközben a tízéves Levendula Házban ismerkedünk a titokzatos lila virág csodálatos erejével.

Bittera Gyula örökségének őrzői

A Tihanyi Levendula Manufaktúra kettős küldetéssel vállalta fel a félsziget nevezetességének népszerűsítését: egyrészt átfogó kiállítással tiszteleg az első magyar illóolajgyáros, Bittera Gyula munkássága és emléke előtt, másrészt saját manufaktúrájában készített termékeivel a levendula esszenciáját osztja meg a betérő látogatókkal. Minden ízében kifinomult – ezzel az alapélménnyel járjuk körbe a családi vállalkozásban üzemeltetett helyszínt és a múzeumot, melyet alapítványi formában működtetnek. Ez utóbbi kuratóriumában Bittera Gyula unokaöccse, Miklós kurátorként segít nagybátyja szellemi örökségének népszerűsítésében.  A manufaktúra és a múzeum fotóiból az alábbi képre kattintva nyílik galéria:

Illatok háza: így hívják és így marad meg emlékezetünkben is ez a minden részletében igényes és gazdag kiállítás és látványműhely, ahol a levendula aromájának ezer árnyalatával találkozhatunk. 

„Ez a második olyan éve a kiállításnak, amikor nagyon sok olyan tárgyat is kiállítottunk, ami a Gyula bácsié volt. Előkerült az íróasztala, ami egy tihanyi család birtokában volt, de megtekinthető számos feljegyzése, fényképe és az írógépe is. A kiállítás helyszínéül szolgáló házban komoly felújításokat kellett végezni, hiszen pont akkor épült, amikor itt, Tihanyban dolgozott Gyula bácsi. A munkája a lelkesedése oda vezetett, hogy európai hírnévre tett szert, és 1936-ban megalapíthatta a saját gyárát Budapesten, Illóolaj és vegyészeti gyár néven a Hungária körút 77. szám alatt. Az ő fantasztikus munkájának meg is lett az eredménye, 100 000 dollár értékben exportált illóolajat” – meséli Nyárádi Zsolt, a családi vállalkozás vezetője.

A kézműves látványműhelyben több mint kétszázféle termék készül évente levendulapárlatból, illóolajból, amiből ötven-hetven kilogramm áll rendelkezésre a teljes kínálat legyártásához. A meglepően széles termékpaletta azért is különlegesség, mert kis mennyiségeket gyártanak szinte mindenből, így gyakorlatilag folyamatos termékfejlesztés zajlik. Bár a levendulának erős aromája miatt nincs természetes ellensége, nem adja könnyen illóolaját:

140 kg levendulából készül 1 kg levendulaolaj a lepárlás során.

„Ahogy leszedték, egyből fel is dolgozták: a lepárlás során keletkezett az illóolaj és a lepárló alatt a levendulavíz. A növénynek a délutáni órákban telnek meg az olajmirigyei, akkor lehet a legjobb minőségű kivonatot kapni. Fontos, hogy minél kevesebb roncsolás érje az olajat. 130 fokon folyik a munka” – osztja meg a levendula feldolgozásának titkait a házigazda.

Még mindig a piperecikkek a legnépszerűbb levendulás készítmények

Bár ma már fogyasztjuk is a levendulát fagyi, szörp, de akár zselé és fűszer formájában is, továbbra is drogériai és pipere célú használata a legnépszerűbb. A manufaktúrában is főként ilyen termékek készülnek: „egy vegykonyhában kezdődik a gyártás, időben elválasztva valamiből szappan készül, valamiből pedig egészen más. Mindig pici mennyiségeket töltünk be, úgy dolgozunk. Utána a szappanok a szárítóba kerülnek; különböző száradási idejük van mielőtt használni lehet őket. Annak idején csak a mosószappan létezett és a háziasszonyok zsírból és hamuból főzték – nagyon jó tisztító hatása volt. Amikor a drogisták illatos szappan gyártásába fogtak, elsősorban szekrénybe ruhák között használták, nem tisztálkodási célra. Majd a későbbiekben alakult ki jelenkori használata. Az ólevendula szappan illatot Bittera Gyula kísérletezte ki, miután elhelyezkedett az elvett gyárában” – magyarázta Nyárádi Zsolt, miközben a szárítóban illatozó különféle finomságokat szemléltük.

„Az illóolaj csúcsa a parfüm, és az már művészetnek tekinthető, amikor az alapanyag illóolajból parfüm készül. A franciák, akiktől a levendulamagokat hozta, nem hitték el, hogy ilyen jó minőségű levendulaolajat képes gyártani, eljöttek hát, hogy megnézzék, mit csinál. Nem is gondolták, hogy ezen a tájon megél ez a növény. Volt, amikor a Bittera Gyula által készített levendulaolaj linalil-acetát tartalma – a Levendula Angustifolia fajtában van a legtöbb ilyen illatanyag – volt a világon a legmagasabb: negyvenkilenc százalékos. A legjobb francia levendulaolaj is csak negyvenhét százalékos volt. Ennek köszönhetően Bittera nagyon sok illóolajat adott el külföldön, a Chicagói árutőzsdén is volt bejegyzése a magyar levendulának. 

A csodálatra méltó növény lenyűgöző magyar történetét élhetjük végig, ha Tihanyban járunk ilyentájt. Idén kissé megkésett a levendulaszezon, korábban június elején már virágba borultak Tihany lankái. Aki viszont nem szeretne lemaradni az idei szüretről, illetve szívesen tudna többet ennek a csodálatos gyógy- és parfümnövénynek az erejéről és történetéről, annak mindenképpen ajánljuk a Tihanyi Őslevendulásba vezető Bittera Gyula Emléktúrát.