Szép

A lófarok nyáron fél egészség! 9 dolog, amit csak a hosszú hajú nők érthetnek

Mindenféle formájú és hosszúságú haj gondozást igényel, és minden fazonnak megvannak a maga sajátosságai, a hosszú loknik azonban nemcsak különleges érzést és dicséretet váltanak ki, de számtalan esetben apró bosszúságokat is okozhatnak. 

Életem nagy részében hosszú volt a hajam, és bár az egyik legkedvesebb részemként tekintek rá, és sok bókot is kapok miatta, számtalan kellemetlenséget tapasztalok a mindennapokban. Nem vagyok ezzel egyedül, de szerencsére, amikor a hozzám hasonló lányokkal és nőkkel beszélek a témáról, valahogy mindig nagy nevetés lesz a vége. Hiába élünk át nap mint nap bosszantó és persze sok kifejezetten vicces pillanatot miatta, egy biztos: nem válnánk meg a „koronánktól”. A hajunk hozzátartozik a stílusunkhoz és az identitásunkhoz, ha viszont hosszúra növesztettük, bizonyos dolgokkal meg kell küzdenünk a hétköznapokon.  

1. A rettegett hajmosás

Irigylésre méltó, hogy a férfiak néhány perc alatt elintézik a hajmosást, míg nekünk külön napra kell betervezni az „akciót”. Egy rakás sampon és balzsam, hosszantartó kar- és nyakfájdító mozdulatok és minimum egy nagyteljesítményű zuhanyfej szükséges ahhoz, hogy alaposan elvégezhessük a műveletet.

2. A fésülködés és a hajszárítás hosszú percei

Aztán amikor végre túl vagyunk a mosáson, folytatódnak a megpróbáltatások. A fésülködés több tíz percig is eltarthat, arról nem is beszélve, hogy milyen nehéz a gubancokat kiszedni. Kettő, három, vagy akár négy részre szedjük a hajunkat a gördülékeny kifésülés érdekében, és amikor végre elkészülünk, jöhet az izzasztó és véget nem érő hajszárítás. Kivéve nyáron, akkor örülünk, hogy legalább ezzel nem kell bíbelődnünk, hiszen a nap elvégzi helyettünk ezt a munkát. 

3. Hajszálak mindenütt

A hosszú hajú (és társa) lépten nyomon hajszálakkal találkozik az otthonában, aminek köszönhetően új fejezet nyílik a takarításban. Hajtalanítás a fürdőben (különös tekintettel a lefolyóra és kilépőre), a szőnyegeken, ahol a porszívó olyan mennyiségű hajat képes összegyűjteni, hogy magunk sem hisszük el, és a lakás egyéb pontjain, ahová nem tudjuk, hogyan jutott el a hajunk. Tényleg mindenhol ott van: a ruhadarabjainkon (és a kedvesünkén is), a párnánkon és az ágyneműn (nem is kevés!), de tekerednek a hajszálak a padlón, a konyhaasztalon, és fellelhetők szinte minden használati tárgyunk környékén. Beleakad a táskánk pántjába, belelóg az ételünkbe, italunkba, és van, amikor a működő háztartási gépek „viszik” magukkal tincseinket.

4. Súlyos áldás

A sok haj súlyt is jelent, így egy sima lófarok (amit gondosan, többször és többféleképpen igyekeztünk elkészíteni) is úgy tudja húzni az ember fejét, hogy sok esetben, annak ellenére, hogy ez lenne a legjobb megoldás az izzadás elkerülésére, inkább szétszedjük.

5. Ráfekszem, ráfekszünk

A hosszú haj éjszaka is hosszú haj, ezért ha át akarunk fordulni az egyik oldalunkról a másikra, akkor bizony érdemes rá is gondolnunk. Jó, ha „átpakoljuk”, különben ráfekszünk, körbetekeredik rajtunk, vagy a saját vállunk alá gyűrődik, és azonnal húzni kezd. Az viszont kifejezetten vicces pillanatokat idéz elő (még ha amúgy fájdalmas is), amikor a párunk fekszik rá, vagy gabalyodik bele a hajzuhatagunkba. Ezt elkerülendő beütemezhetünk egy állandó lefekvés előtti programot: a hajfonást. Kényelmes vagy sem, a fonat sok mindentől megóv. 

6. Kontyok tömkelege

Főleg nyáron, amikor a hajunk olyan, mint egy fűtőtest, szeretjük felkötni, hogy ne melegítse a vállunkat, nyakunkat. A kontyba kötést persze más évszakokban is szívesen alkalmazzuk, bármikor és bármilyen tevékenységhez, amikor a hajunk „útban” van. Kibuggyanós, kócos, a fejünk tetejére kötve vagy éppen alulra, feszes vagy laza, briós formájú, kicsit sem látványos kinézetű, mindegy: a kontyainkra szükségünk van.  

7. Rejtélyesen eltűnő hajgumik

Sosincs belőlük elég, és a kedvenc darabok valahogy mindig elkeverednek. Kinyúlnak, elszakadnak, bolyhosodnak, nyomot hagynak a csuklónkon, és bár biztosak vagyunk abban, hogy minden táskánk mélyén lapul legalább egy darab, mégis pont akkor nincsen kéznél, amikor a legjobban kellene.

8. Órákig tartó hajvasalás

Tudjuk, hogy időigényes, de valamilyen oknál fogva időnként mégis hajvasalásra adjuk a fejünket. Fésülés, elválasztás, tincsekbe szedés, elcsatolás, újra fésülés, hosszú simítások, bénázás a tükörrel és a hátsó részekkel, és csak reménykedhetünk, hogy mire végzünk, a fürdőszobában keletkezett pára nem teszi tönkre a munkánkat.

9. Ellenségünk: a szél

Autóban utazni nyitott ablaknál, szeles vízparton sétálni, vagy egyszerűen csak munkába indulni egy olyan reggelen, amikor élénk a légmozgás, nagyjából egyenlő azzal, hogy a hajunk az arcunk és a nyakunk köré tekeredik, esetleg a szánkban végzi. Ha pedig hátrafogtuk, biztosak lehetünk benne, hogy a gondosan elsimított, tucatnyi hullámcsattal rögzített babahajak és fürtök az égnek állva köszönnek majd vissza a tükörből.

Vannak napok, amikor a kellemetlen és fájdalmas élmények hatására felkiáltok, és kijelentem: holnap levágatom az egészet! Persze sosem jön el a holnap, mert bár hiába érzem, hogy különleges odafigyelést és extra bánásmódot igényel a gyakran nehézségeket okozó hajtömeg, amivel megáldott az ég (és a szüleim), sosem tudnék jó szívvel megválni tőle.   

Ajánljuk még:

A „csak egy mozdulat” erejével talán még ma is hegyeket lehetne megmozgatni

Nagyanyám élete a „csak egy mozdulat” jegyében telt. A sűrű napok jutalma, a mindig időre elkészült étel és munka felett érzett öröm, és a könnyedség, amivel mindig mindennek a végére ért, gyermekként igazi varázslatnak tűnt számomra. Mindig azt mondogatta, amikor valamilyen feladat nehezebbnek vagy kellemetlennek tűnt: „ugyan, csak egy mozdulat az egész!”. És valóban: ha addig nem akaródzott nekilátnom, attól fogva a nehézségnek még az árnya is szertefoszlott, és már ment is a munka. Ma is sokat segít a hétköznapokban az „egy mozdulat”-filozófia.