Ilyen tipikus bohó-hippi stílusjegy Madame de Rosánál a kalap és a csizma, a népi és az állatmotívumok, a flitterek, glitterek, láncok, rojtok, csipke, színek minden mennyiségben, és mindez rétegezve. Nem baj, ha bő, nem baj, ha nagy, nem baj, ha hosszú, csak kényelmes és egyedi legyen.
Azt mondják, ízlésről vitatkozni felesleges – mindenkinek más tetszik és más, ami szép. Én is tudnám kritizálni és értetlenül szemlélve elemezni a különálló részleteket a hölgy szettjeiben, de az összkép üzenete tagadhatatlanul maga a szabadság. És ez az, ami tetszik benne.
Sokat gondolkodom rajta: hogy lehet ezt elérni? Azon is, hogy én magam miért vágyom erre ennyire? Miért vonzódom ehhez a stílusirányzathoz?
Úgy is feltehetjük a kérdést, hogyan lehet egy lélek teljesen szabad egy olyan világban, ahol azért is megszólják, ha kockásat vesz fel csíkossal? Hogyan lehet egy egyéniség olyan erős, hogy ne olvadjon bele a szürke hétköznapokba? Hiszen már a bölcsődében meg kell tanulnia a gyerekeknek, hogy olykor be kell állni a sorba, mert ha nem teszi, annak következményei lesznek.
A pszichológia mindenhol jelen van, nemcsak az öltözködésben, de mivel engem az önismeret alapú stílustanácsadás érdekel, így az öltözködés szempontjából ragadom meg a pszichológiai folyamatokat. Az öltözködésünket befolyásoló tényezők az én elméletem szerint az alábbiak:
- lehetőségeink (anyagiak, elérhető boltok, méreteink stb.)
- alkalom (pl. munkahely, iskola, esküvő, ballagás, temetés, etikett)
- élethelyzet (terhesség, home office, kórház, hízás, fogyás stb.)
- időjárás, évszakok, napszak
- tevékenység (funkcionalitás)
- és szerintem az ízlés csak az utolsó helyen áll, amelyet a minket ért élmények, ingerek, hatások befolyásolnak, sokszor tudattalanul.
Persze nehéz annak utánajárni, mi befolyásolja a stílusunkat. Ott vannak a minták, a szülői, nagyszülői hatások: az, anyánk, nagyanyánk hogy állt (vagy nem állt) a tükör előtt, miképp viszonyult a maga testéhez, a maga ruháihoz. Ott vannak saját tapasztalataink, az évek alatt gyűjtött visszajelzések, bókok, esetleges bántások. Ott vannak az ideálok, és ruhaválasztásunkban az is ott van, mennyire vagyunk távol a magunk elé tűzött ideális képtől. És még ezer más kérdés is, amiket bár nehéz megválaszolni, üdvös lehet, ugyanis nemcsak a ruhatárunk, de egész lényünk megváltozhat egy ilyen elszámolás után.
Mivel az emberek életében vannak fájóbb pontok is, ahol a minket tudtunk nélkül befolyásoló tényezők kiütközhetnek, érthető, ha elsőre nem az öltözködésben keressük a pszichológiai problémáink megoldását – de akár tehetnénk azt is. Ugyanis ha figyelünk a részletekre, az apró jelekre, a metakommunikációra és képesek vagyunk jelen lenni a pillanatban, máris más megvilágításba kerül saját ruhatárunk vagy más öltözködése.
Számomra Madame de Rosa nem egy ízléstelen, figyelemfelkeltő, anorexiás, kismellű nő, hanem egy szabad szellem, aki felül tud kerekedni az egész divatvilág nyomásán, és nem követi, hanem diktálja a divatot. Mer szabadon használni bármit belőle, ami épp megtetszik neki.
Ha pedig belőlünk negatív hatást, érzelmet vált ki mások öltözködése, az 80 százalékban rólunk szól, és csupán 20 százalékban az alanyról. Érdemes átgondolni ezt bárminemű öltözködési kritika megfogalmazása előtt, mert a tudatosság nemcsak az öltözködésben ad szabadságot, hanem a lelkünknek is.
Ajánljuk még:
„Ne dobj ki semmit!” – így öltöztek liszteszsákokból az amerikaiak a nagy világválság idején
A jelentéssel teli jobb, mint a tökéletes – interjú a Popartbox alkotóival, akik régi holmikból varrnak újat
Mitől szép a nő negyven felett? – Egy pszichológus és egy senior modellügynökség vezetőjének véleménye
