Jól emlékszem arra, amikor először készítettem töltött kelt. Akkoriban kezdtem megbarátkozni a kelkáposztával, és már értettem, hogy a főzelék belőle lehet kedvelt, finom étel, nem muszáj, hogy a menzásra hajazzon. Óvatosan nyúltam a tölteni kívánt levelekhez, pontosan betartottam a recept utasításait, hogy mindenképpen kívánatos legyen, ne csupán finom. A kellevelek lefejtegetése, előkészítése volt a legnagyobb mumus, de rájöttem, hogy voltaképpen pofonegyszerű. A töltött kel jól sikerült, aztán készült barnarizses töltelékkel, árpakásával, és egy ideje a zöldséges-töltelékes lett a befutó. Nem csak vegetáriánusoknak való, jó kis őszi-téli fogás, érdemes kipróbálni!
