Rajczi Adrienn író, idegenforgalmi közgazdász 8 éve szeretett bele ebbe a varázslatos városba, amelyről hamarosan napvilágot lát a könyve is Édes élet Mentonban címmel. A napokban a Stefánia palotában egy fergeteges előadás keretében mutatta be a francia Riviéra ékkövét: Mentont, a várost, amit nekem is volt szerencsém meglátogatni, és amely engem is elsőre elvarázsolt.
Menton a művészetek és a történelem városa, a kertek édenkertje.
A táj gyönyörű és vad, hiszen az azúrkék tenger itt találkozik az Alpok ormaival. A hegyek tulajdonképpen szinte belefolynak a Ligúr-tenger kékjébe. A szép színnek is ez az eredője: az édes víz találkozása a sóssal, a bennük oldott ásványi anyagok, az ég kékjének visszavetülése festi azúrkékre a látványt. A hullámokon meg-megcsillanó napfény pedig már csak a hab a tortán.
A város éghajlata fekvésének köszönhetően szinte tökéletes: a nyár meleg, de nem perzselő, a telek viszont enyhék. Ezért lehet Menton a „a citrom városa”, hiszen mindenfelé citrusfélék fái magasodnak, a növényzet pedig buja. Szépséges kertjei, középkori óvárosa és homokos strandjai vonzzák a látogatókat minden évszakban.
A citrom motívum szinte mindenhol szembejön: a csempéken, festményeken, domborművekben.
Ha épp nem egy termő citromfa van a látókörünkben, akkor sem maradunk citrom nélkül!
„A turizmus az angolokkal indult a XIX. században, akiknek receptre írták fel, hogy a ködös, párás Angliából a napsütötte tengerparton töltődjenek fel, gyógyuljanak” – meséli Rajczi Adrienn, akinek fő kutatási területe az utazástörténet, majd így folytatja: „A város szívében lévő házak utalnak is erre, hiszen,
ha felnézünk a homlokzatokra, tipikus angol látvány tárul a szemünk elé.
A hotelek neveiben is visszaköszön az angolok térhódítása. A város története azonban nagyon régre vezethető vissza, az első emlékek, amelyek az ember itteni létét bizonyítják, egy 380 ezer évvel ezelőtti élt gyermek tejfoga. Ezt ma Nizzában, a város múzeumában őrzik. A város, Menton közepén egy magaslaton ma temetőt találunk, de ha ide felkapaszkodunk, nem csak pompás kilátásban lehet részünk az egész környékre, hanem egy középkori erőd falai között találjuk magunkat. Ezt a spanyol hódítók ellen építették egykor, jól belátható innen az egész környék. A város kalandos története során többször cserélt gazdát. Tartozott Monacohoz, a nagyhercegséghez, Olaszországhoz, birtokolták a Savoyaiak. Így lett színes és kozmopolita, kicsit francia, kicsit olasz, semmihez sem fogható a bája. Ez az, amibe pillanatok alatt bele lehet szeretni!”
A pasztellszínű, egymás fölé kapaszkodó házak, a girbegurba utcák, a lépcsősorok labirintusa rabul ejti az embert. Hajnalban kisétáltam a kikötőbe, vártam, ahogyan a nap felemelkedik és bevilágítja a házakat. Egyre szebben ragyogtak, egyre élénkebb kontrasztot alkottak a tenger kékjével. A fényfestés, amelyet a természet játszott a várossal, órákig tölti el az ember gyönyörűséggel. De nem lehet hosszú időre belemerülni, mert látnivalók rengetege vár.
Rögtön a kikötő bástyájában vár Jean Cocteau múzeuma.
Nevét leginkább A szépség és a szörnyeteg című film rendezőjeként ismerhetjük. Művészetének lenyomata az egész városban érezhető, kihagyhatatlan a városháza épületében a házasságkötő terem, amelynek teljes egészét ő álmodta meg: a falakon követhető festett történeteket, a motívumkincset, a színeket.
A városban sétálva feltűnnek a különleges vakolatdíszek, a bordűrök a homlokzatok felső részén. Ez a megoldás egy magyar gyökerekkel is rendelkező, olasz művész, Carlo Cerutti Maori kezét dicséri. Még ma is több mint 200 fríz látható az épületeken, amelyek az olasz és a francia művészet frigyéből született a XIX-XX. század fordulóján.
Érdemes „felemelt fővel”, a tetők felé szegezett tekintettel járni, hogy a történelem szőtte „örökségi szalagokat” szemügyre vehessük.
Ha magyar kapcsolódást keresünk, nem hagyhatjuk ki az augusztusi zenei fesztivált. 1949 óta minden évben sor kerül erre, mégpedig szabadtéren, a Saint Michel templom előtti parányi téren. A hely kivételes akusztikájába szeretett bele Böröcz András, a fesztivál megálmodója, akinek emlékét tábla is őrzi a téren. A legtehetségesebb zenészek évek óta egymásnak adják a stafétát, hogy ezen a pazar helyen mutassák be zenei tudásukat a nagyérdeműnek. Aki felkapaszkodik ide, útközben is gyönyörködhet a gömbölyű kövekből kirakott lépcsőn, a terek kavics-szőnyegein.
Szombatonként a főtéren tartják a piacot, ahol tarka ruhákat, ajándéktárgyakat, virágokat és a francia riviéra igazi ízeit találjuk: olajbogyók, citrusok, gyümölcs és zöldség, sajtok, húsok és pástétomok kelletik magukat. A fedett vásárcsarnok állandó kínálatával minden nap várja a vásárlókat, én nem bírtam kihagyni, hogy reggelente végigjárjam. Nem is tudtam üres kézzel távozni, valami finomságra minden alkalommal elcsábultam. Egy kis darab sajt, egy kis kecskesajttal töltött paprika, egy szelet provencei-pástétom került a hátizsákomba, amihez aztán a számos francia pékség egyikéből valami friss, illatos péksüti. A tengerparti kövekre kiülve ennél fenségesebb reggelit el sem lehet képzelni!
A városi múzeum, a Menton felett magasodó hegyek tengernyi élményt kínálnak mindenkinek. A hét botanikus kert felvonultatja a világ szinte összes növényét, különféle módokon: hegyoldalba telepítve, kastéllyal övezve, rózsapompával ölelve. Tél végén a mimózák virágzása és a citrusfélék érése nyűgözi le a látogatót, a tavasztól a színes virágok tömkelege ejt ámulatba. Jó cipő és jó lábak kellenek ide, mert mindig fel vagy le, lépcsőkön keresztül és köveken át kell gyalogolni.
Aki kicsi távolabb merészkedik, páratlan élményekben lehet része. Felfedezheti akár Coco Chanel egykori házát, a La Pausa-t, amely egy kellemes, toszkán hangulatú villa a kék tenger fölé magasodva. A hegyoldalakra tapasztott, félig a kőbe vájt mesés kis falvakba juthatunk fel, ahol elképesztő panoráma tárul a szemünk elé.
„Aki ide eljön, azt lenyűgözi a belle époque életérzés. Ez itt dél-francia, kedves és befogadó hely, ami átölel a színeivel, a ragyogásával, a nyüzsgő harmóniával. Sokan azt gondolják, a francia riviéra a nagyon gazdagok kivételes világa, de ez nem így van. Valamikor tényleg az arisztokrácia nyaralóhelye volt, de később a francia szakszervezeteknek köszönhetően birtokba vehették a polgárok és a munkásosztály is, persze, az előkelőség nagy nemtetszése mellett. Ma viszont mindenkié!
Budapestről vagy Bécsből könnyen elérhető fapadossal Nizza, és onnan félórai vonatozással, vagy menetrend szerinti autóbusszal már meg is érkezhetünk a város közepébe.
Kolostorkert részlete – Halmos Monika @rozsakunyho
Én a buszt javaslom, nem csak azért, mert olcsó, hanem mert azzal másfél órás tengerparti tekergőzésben lesz részünk. Itt csak 30 km/h a megengedett sebesség az utakon, így bőven van lehetőség nézelődn! A busz érinti az összes parti települést, végigkanyarog Monacon, Monte Carlon, elhalad a híres Casino és a Grimaldi Palace mellett. Láthatjuk útközben a Rotschild-villát Saint Jean Cap Ferrat-on, a gyönyörű öblöket, kikötőket. Az élet pedig semmivel sem drágább, mint Magyarországon. Az éttermekben lehet kapni gazdaságos menüket, a szállások szezonon kívül nagyon baráti áron kínálják a szobákat.
A közösségi közlekedés olcsó, a klíma kellemes, az emberek kedvesek. Ez egy kis megőrzött éden, a világ egyik legszebb és legélhetőbb helye”
– meséli lelkesen Adrienn.
A mentoni kikötő látképe napfelkeltében – Halmos Monika @rozsakunyho
Azt hiszem, nekem sikerült valamit megértenem Mentonból. Azt mindenképpen, hogy a színek, a kövekből és a tengerből áradó életerő bátorságot és szabadságot adnak a léleknek, kitárulkozást a szellemnek. Hogy lehet az otthonosság egyben befogadó, a nyüzsgés harmonikus.
Szent Ágoston szerint „A világ egy nyitott könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.”.
Menton és környéke nekem több lapot is teleírt az életem könyvébe, sűrűn és színes képekkel gazdagon.
Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho
