Bódító mimózaerdők aranyával csalogat a Côte d'Azur

„Amikor nagyon fáradt leszel, érted üzen az erdő” – írta Márai. Hamvas Béla olyan gondolatokról mesélt, amiket „csak babérerdő illatában szabad olvasni”. Engem is sokszor hív az erdő, úgy érzem. Tavaly ilyentájt a Kárpátok fenyvesei suttogtak a fülembe, csuda ködbe burkolózva alig fedték fel előttem titkaikat. Vajon az erdők tényleg hívnak? Vagy csak mi gondoljuk, hogy szeretik, ha bevetjük magunkat rengetegükbe? Sokszor tűnődöm ezen, keresem a választ a levelek susogásában, az ágreccsenésben, a méltóságos koronák árnyában. Talán nem csak én vagyok így ezzel.

Van abban valami varázsos, ha a szürke februárt felcseréli az ember valami ragyogóra. Ha már úgyis ünnepi hónap, kerek évforduló, akkor lehet úgy ünnepelni egészen, hogy az ember bakancsot húz, és meg sem áll addig, amíg a kék víz útját nem állja, felette pedig ott magasodik az erdő.

Mentonban – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Ahol a mimózák élnek, ott ömlik bele az Alpok a tengerbe.

Ahol a természet „figyelmen kívül hagyja a telet”, ahol kellemesen kiskabátos az időjárás. Ahol az azúrkék víz ellenpontjakét sárgállik a hegyoldal. Nem adja könnyen magát, meg kell mászni, hogy gyönyörködhess benne, és úgy érezd, megérkeztél. Oda, ahol eddig csak a képzeleted repített el.

A mimóza rendszertani neve Acacia dealbata. Nálunk februárban vágott virágként kapható, olykor pedig hozzáférhetünk egy-egy cserepes bokrocskához is, ám ennek neveléséhez mindenképpen szükség van üvegházra.

Côte d'Azur-i találkozás a mimózával – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Úgy tartják, hogy ez a legérzékenyebb növény – innen ered a mimózalélek kifejezésünk is.

Ez az érző növény a szemérmes mimóza, a Mimosa pudica, amely Dél-Amerika trópusi területein honos, és rózsaszín, pillangós virágokat nevel. A Mimosa dealbata, vagyis az ezüst akácia növényi érzékenysége abban nyilvánul meg, hogy ha esik az eső, vagy ha fázik, akkor összecsukja levélzetét.

Apró, sárga virágai gömböcskékbe tömörülnek, a sárga mini pomponok pedig fürtöket alkotnak. Finom leveleikkel a szélben hajlongó ágak, a lágyan illatozó mimózafák csodaszép látványt nyújtanak. Őshazája Ausztrália. 

A mimóza a Côte d'Azur egyik különlegessége – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

Hála a növénykedvelő arisztokrácia élelmes kertészeinek, a XVII. században megjelent a francia és az olasz riviérán, de összefüggő területen Montenegró partvidékén is.

Nem csak kellemes éghajlatra és megfelelő mikroklímára talált, de nagy becsben is tartják azóta. És mindenhol – a fentiek szerint helytelenül – mimózának nevezik. Franciaországban Bormes-les-Mimosas-tól Grasse-ig tart a Mimóza útja, amit bejárva elmerülhetünk a mimóza élvezetében, akár két keréken végiggördülve.

Bárhol találkozhatunk vele, még az utcán, egy magányos csokor formájában is – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho    

Tél végén az aranyló mimózaerdő látványa simogat, és szinte részegít a tömény illata. Az aljnövényzetben a térdig érő csalán keveredik az embernagyságú fügekaktusszal, virágzik a kertekből kivadult sarkantyúka, a borágó, foltokban ragyog a sárga virágokkal ékes madársóska. Talán örült nekem az erdő. Halkan lépdeltem, pedig leginkább örömömben dalra fakadtam, táncra perdültem volna!

Mimózazselé – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho    

Ha beteltünk az illatával, sárga ragyogásával, akkor meg is lehet kóstolni. Ott, az azúrkék tenger mellett apró üvegecskékben mimózazselét árulnak. Hasonlóan, mint én főzöm az ibolyazselét, az apró szirmokkal gazdagított rózsazselét. A mimóza sárga virágfürtjeinek aromáját zárják üvegbe míves gondoskodással, cukrot és citromot adva hozzá.

A brunch-kultúra része a Mimóza-koktél is, amely narancsléből és pezsgőből komponált népszerű ital. Mimózát csupán a nevében hordoz, színe ihlette a nevét. Pezsgős flőtében illő felszolgálni, üzleti reggelikhez, villásreggelikhez, ünnepi alkalmakra ajánlják a mixerek.

Mimózakoktél – Fotó: 123RF 

És hogy még otthon is hosszan elidőzzön a varázslat, muszáj hazavinni egy üveggel a legendás Fragonard parfümgyár kínálatából. Hogy minden pillanatban visszaringathasson a saját bőröm illata a mimózaerdők mélyére.

Van olyan, amire mimózaillatban szabad csak gondolni, azt hiszem. Ez lesz az én szentenciám – Hamvas Béla után, szabadon.

Nyitókép: 123RF