„Néha könnyebb megváltoztatni a téged körülvevő világot, mint magadat” – a reziliencia működése

Norman Garmezy a pszichológia professzora volt, leginkább a fejlődési pszichopatológiával kapcsolatos kutatásai okán ismeri a világ. Hogy mi az a fejlődési pszichopatológia? Ez egy általános tudomány, ami igyekszik megérteni a kapcsolatot az egészséges és nem egészséges fejlődés között. Az ember életében a legdrámaibb, a személyiségünk fejlődését legjobban befolyásoló események a gyerekkorban történnek, ezért a fejlődési pszichopatológia ismerete különösen fontos azoknak a szakembereknek a számára, akik gyerekekkel foglalkoznak. 

Garmezy kutatásaiban is központi szerepet kaptak a gyerekek, és különösen érdekelte az, hogy miként, milyen hatások folytán alakul ki valakiben a reziliencia, azaz az ellenállóképesség, ami segít nekünk valamilyen nehéz élethelyzet vagy testi-lelki szenvedés után visszanyerni a jó állapotunkat. Garmezy

négy évtized alatt gyerekek ezreivel foglalkozott, de volt közöttük egy, aki különösen mély nyomot hagyott benne.

Ezt a kilencéves kisfiút egy alkoholista anya nevelte, akit a gyerek apja elhagyott. Rettenetes szegénységben éltek: a fiú minden áldott nap úgy érkezett az iskolába, hogy ebédre csak egy üres szendvicset hozott magával – két szelet kenyeret, amik között az égvilágon nem volt semmi. És mégis: nem szerette volna, hogy mások sajnálják ezért, vagy úgy gondolják, az anyja nem képes gondoskodni róla. Ha esett, ha fújt, ő minden egyes nap széles mosollyal és a táskájába gyömöszölt „kenyérszendviccsel” állított be az iskolába, ahol aztán kiválóan teljesített. Garmezy rajta kívül több ilyen gyereket is megfigyelt, végül neki, valamint a tanítványainak köszönhető, hogy a pszichológusok elkezdtek azzal foglalkozni, milyen hatások vagy személyiségjegyek miatt lesz valaki boldog és sikeres annak ellenére, hogy az élet számos akadályt gördít az útjába.

Egy másik kutató, Emmy Werner a '80-as évek végén publikált tanulmányában úgy találta, hogy (az általa megfigyelt) hátrányos helyzetű gyerekek körülbelül kétharmadánál alakultak ki tanulási és mentális problémák, sokuknak akadt később baja a törvénnyel és az átlagosnál magasabb számban voltak köztük olyanok is, akik már 18 éves koruk előtt teherbe estek. Ugyanakkor nehéz sorsú gyermekek harmada viszont jól teljesített az iskolában, és később boldog, sikeres felnőttekké váltak.

Hogy mi volt ezeknek a sikeres gyerekeknek a titka?

Werner szerint sokuk szerencsés volt, és állt mellettük egy olyan szülő vagy mentor, akikkel jó és szoros kapcsolatot ápolhattak. Azonban sokuknak más titka is volt: egész kicsi koruktól fogva a „saját szabályaik szerint” fogadták el az őket körülvevő világot. Önállóak voltak, függetlenek, keresték az új élményeket, és ahogy Werner írta: „Bár nem voltak különösen tehetségesek, ezek a gyerekek hatékonyan használtak minden olyan képességet, ami csak megadatott nekik”. De ami talán a legfontosabb:

hittek abban, hogy nem a körülményeik, hanem a saját akaratuk alakítja a sorsukat.

Werner szerint hozzá kell tenni azt is, hogy ez a képesség nem olyasmi, amivel megszületik az ember, és utána az mindig a sajátja, ugyanis még a legellenállóbb embereknél is van egy olyan pont, amikor megtörnek, és úgy érzik, nem képesek többé kézben tartani az események folyását. Jó hír viszont, hogy kutatások szerint a reziliencia egy tanulható, fejleszthető képesség is.

Három alapvető komponense van: az önszabályozás képessége, ami lehetővé teszi, hogy nehéz helyzetekben is el bírjuk viselni érzelmeinket, az emberi kapcsolatok, amelyek támogathatnak bennünket és az értelemkeresés, vagyis az a képesség, mely segítségével értelmet találhatunk az esetlegesen nehéz, traumatikus élethelyzetekben is.

Dr. Michael Ungar kutató és terapeuta gondolata, hogy az ellenálló ember a saját környezetét is tudatosan alakítja, úgy, hogy az rá is pozitívan hasson vissza. A környezetünk megváltoztatása tehát jó (és önmagunk megváltoztatásánál lényegesen könnyebb) első lépés lehet az afelé vezető úton, hogy idővel a nehézségeknek jobban ellenálló ember váljon belőlünk. A kutató szerint az alábbi pontokat érdemes figyelembe vennünk ahhoz, hogy ellenállóbak legyünk a nehézségekkel szemben:

1. A reziliencia dinamikus folyamat

Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy folyamatosan képesnek kell lennünk megkeresni, és megtalálni azokat a forrásokat, amik egy nehéz időszakban segíthetnek – éppen úgy, ahogy egy növény rájön, miképp jusson minél több napfényhez, ha valami azt eltakarja előle.

2. Az ellenállóképesség forrását ne csak magadban keresd!

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy a változás belülről fakad és ott is megy végbe, de ez nem mindig van így. Egy konkrét példával élve: ha diétázni szeretnénk, de nem járunk sikerrel, annak sokszor az az oka, hogy a környezetünk nem alkalmas egy ilyen kihívás teljesítéséhez, mert a velünk egy háztartásban élők nem segítenek, vagy éppen ellene is vannak annak, amit a fejünkbe vettünk.

3. Olykor könnyebb megváltoztatni a téged körülvevő világot, mint magadat

Tegyük fel, hogy újra home office-ban vagyunk, de társasági emberként utálunk otthonról, egyedül dolgozni. Hogy ezt a stresszt leküzdjük, megpróbálunk munka előtt futni, jógázni, gyógyteákat iszunk – szóval elkövetünk mindent, hogy jobb kedvvel végezzük azt a munkát, amit nem szeretünk. A baj csak az, hogy ezzel a probléma gyökerét nem szüntetjük meg – erre persze lehet, hogy nincs is lehetőségünk, de mi van akkor, ha igen? Mi van akkor, ha például meg tudjuk beszélni egy hasonló cipőben járó kollégánkkal, hogy egyikünk lakásában kialakítsunk egy kis irodát, ahol már rögtön nem lennénk annyira magányosak? 

4. Ha megváltoztatod a környezeted, magadat változtatod meg

Ha csak magam szeretnék változtatni az életemen, akkor minden felelősség az én nyakamba szakad – még annak a felelőssége is, ha elbukom. Ezért fontos, hogy olyan helyzetekbe hozzam magam, ahol a tehetségem jobban érvényesülhet, ahol mások elismernek és pozitív visszacsatolásokat kapok tőlük (igaz ez például a munkára és az emberi kapcsolatainkra is). A számunkra megfelelő helye mi magunk is jobban működünk, jobbá válhatunk.

5. Ne hibáztasd magad mindenért!

Ha valami nem sikerül az életedben, az nagyon ritkán csak a te hibád, és leggyakrabban egy komplex folyamat végeredménye. Vedd figyelembe ezeket a külső hatásokat is, és próbálj meg ezeken is változtatni, hogy legközelebb ne járj ugyanígy.