Pszicho

Miért gyűjtögetünk még mindig, amikor megvan mindenünk? – interjú Birkás Béla pszichológussal

Én nem vagyok egy gyűjtögető típus, szerintem nincs felesleges tárgy a háztartásomban. A műanyag dobozok? Persze, hogy kellenek. Igaz, kifolynak a szekrényből. Jó-jó, de mi van, ha egy regimentnek kell egyszerre kaját csomagolni? És a befőttes üvegek is fontosak. Hogy soha életemben nem főztem még be semmit? Még. Bármikor megtörténhet. És persze, a ruhák. Azok, amikbe terveim szerint hamarosan belekarcsúsodok. Persze, öt éve, hogy meghíztam, de sose lehet tudni, mikor sikerül. Meg azok a ruhák is kellenek, amelyeket sose hordok, mert mi történik, ha pont ezekre lesz valamiért szükség? Lehet, hogy mégis gyűjtögető vagyok? Birkás Béla pszichológussal beszélgettünk.

Ez a gyűjtögetés téma szöget ütött a fejembe, ezért nemcsak a saját szokásaimat vettem tüzetesebben szemügyre, hanem a barátaimat és az ismerőseimet is körbekérdeztem, hogy állnak ők ezzel a kérdéssel. Szinte valamennyiüknél közös nevező a zacskó, ajándékszatyor. De van itt más is. Egyik barátnőm, akiről egyébként soha nem gondoltam volna, hogy bármilyen felesleges dolgot megőriz, azt mondta, mérhetetlen mennyiségű borosdugó van a lakásukban. Borkedvelő család lévén, az elmúlt évtizedekben rengeteg bort megittak, és valamennyi dugót eltette. Először különféle esztétikus csetreszeket vett, azokba tette bele, hogy majd mindenféle dekorációt készítsen belőlük. Dekoráció nem lett, a dugókat viszont évente átmossa, aztán újra elteszi. Emellett ott vannak a mindenféle „biszbaszok”, a nemtudjaminekamije, csavarja, műanyag pöcke, mütyürkéje, a soha össze nem álló legodarabkák, ezek kis tálkákban találhatók a lakásban szanaszéjjel.

Férfi ismerőseim is gyűjtögetnek, egyikük például az aprópénzeket kis dobozokba, hogy majd rollnizza, aminek persze ma már semmi értelme. Emellett üres borospalackok, szép pálinkásüvegek, használt mozijegyek, hűtőmágnesek és újságok gazdagítják a listát. Életem nagy szerelme szinte mindent eltett, beraktározott, mint egy hörcsög, ezért új kifejezést alkottunk, ez volt a „behörizés”.

Az egyik népszerű televíziós sorozat, a Kényszeres gyűjtögetők – élve eltemetve címmel azokat a patológiás halmozókat mutatja be, akik a gyűjtögetés egy szélsőséges fajtájától szenvednek, lakhatatlanná teszik a saját otthonaikat, mert padlótól plafonig, zsúfolásig megtöltik a szobákat, olyan is akad, aki hulladékot gyűjt, sőt a romlott élelmiszert sem képes kidobni. Ezek az emberek a saját egészségüket, de akár az életüket is veszélybe sodorják.

Evolúciós gyökerek

„A gyűjtögetés alapvetően az erőforrások felhalmozása. Biológiai indíttatású, hiszen az ősidőkben nem volt ráhatásunk arra, hogyan sikerül a vadászat és lesz-e elég vadon termő élelem. Nem voltak termesztett növények és tenyésztett állatok, ezért amikor sikerült élelmiszert szerezni, akkor azokat elraktározták elődeink, hiszen nem lehetett tudni, mit hoz a holnap.

Tehát a felhalmozásnak a túléléshez van köze,

és persze családtámogató hatása is van. Ha nagyobbak az erőforrások, akkor nagyobb családot tudunk ellátni. Kiszámíthatóbbá tette az életet a gyűjtögetés” – magyarázza Birkás Béla pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézetének egyetemi docense, aki evolúciós pszichológiával is foglalkozik. Ez a tudományterület az emberi viselkedés evolúciós gyökereivel foglalkozik.

És hogy a világ változásával mi történt a gyűjtögetéssel? „Hiába kontrolláljuk az erőforrásokat, hiába sokkal hozzáférhetőbbek és kiszámíthatóbbak a számunkra, másfél-kétmillió évnyi evolúció nem múlik el nyomtalanul, az agyunk, a szervezetünk, a biológiánk arra predesztinál bennünket, gyűjtsük be az erőforrásokat. Ilyen körülmények között azonban ma már felesleget halmozunk fel” – teszi hozzá a pszichológus.

Stresszoldás

Azok hajlamosabbak a gyűjtögetésre, akik éltek már hiányban. Nagyanyáink például még befőztek, tartósítottak, hiszen a gyümölcsök eltevésével, a hús füstölésével, a liszt, cukor, olaj, élesztő spájzolásával kiszámíthatóbbá tették az életüket: ha a boltban éppen nem kapható, akkor is van étel a kamrában, süthetünk kenyeret. Mindez

biztonságot, stabilitást ad.

Ennek ellenére a legfiatalabb generáció, amelynek tagjai már az abszolút fogyasztói kultúrában nőtt fel – ahol termérdek lehetőség van élelem és tárgyak beszerzésére, óriási, gyakorlatilag éjjel-nappal rendelkezésre álló kínálatban –, éppúgy gyűjtöget, mint az elődei. A pszichológiai magyarázat az, hogy genetikailag rögzült bennünk, a kognitív, pszichológiai működésünkhöz alapból hozzátartozik a gyűjtögetés. Viszont a tárgya változik. Ők másra helyezik a hangsúlyt, például bitcoint, sportkártyákat, legót, Insta-lájkokat, márkás ruhákat, cipőket gyűjtögetnek. Új mánia a sneaker (az utcai sportcipő), ami akár tucatjával áll a fiatalok szekrényében. Tehát ennek a generációnak is megvan a maga „mániája”. Ugyanakkor ezek már nem a túléléshez kellenek. De akkor mi hajt minket?

„A gyűjtögetési reflex

azonnal bekapcsol vagy felerősödik, amint bizonytalanná válik a környezet.

Ilyen helyzet volt a világjárvány, a háború vagy az árstop, amikor szinte kifosztották a boltokat a vásárlók az áruhiánytól rettegve. A gyűjtögetés ilyenkor természetes reakció, a biztonságra, kiszámíthatóságra törekvés része. Ez egyben segít csökkenteni a szorongást és a stresszt, ami a kiszámíthatatlanságból, a kontroll hiányából fakad, hiszen lesz tartalék, lesz mihez nyúlni” – magyarázza Birkás Béla.

Mikor kóros a gyűjtögetés?

A magatartáskutató szerint pszichés zavarról, kényszeres gyűjtögetésről akkor beszélhetünk, amikor valaki elsősorban értéktelen vagy hasznavehetetlen dolgokat gyűjt, újságokat, szatyrokat, joghurtos dobozokat, és ezek számára sem hasznosak. Emellett

a problémás gyűjtők nem tudják rendszerezni a gyűjteményüket, egyszerűen csak halmozzák a tárgyakat.

Nem teljesen tisztázott, hogy ez miért van. Hasonló ehhez az a fajta kényszerviselkedés, amit egy szorongást keltő helyzet aktivál, például ilyen volt a kényszeres kézmosás a Covid idején, amikor valaki napjában többször, többféle szappannal, állandóan fertőtlenítette a kezét. A kényszeres zavarok kapcsolódhatnak depresszióhoz, izolációhoz, a magányos embereknél gyakrabban jelennek meg.

„Érdemes megkülönböztetni a kényszeres gyűjtést az érzelmi alapú gyűjtéstől. Ha például kavicsot hozunk haza a nyaralásról, mert szép emlékeket idéz, az nem kényszeres. Ha az összegyűjtött dolgoknak nincs se haszna, se értéke, se érzelmi értéke, akkor érdemes elgondolkodni, akár szakembert keresni. Ha pedig elszántuk magunkat a szelektálásra, használjunk szorongást oldó technikát, például relaxációt, mert az is segíthet, hogy megváljunk a felesleges tárgyaktól” – javasolja a pszichológus.

Bizakodó vagyok. A téma hatására iszonyatos rendrakásba fogtam. Rendet tettem a táskák, csomagolóanyagok, sapkák-sálak között. Most minden mosva, rendezve, szétválasztva kapott helyet, ugyan keveset selejteztem, de sokkal áttekinthetőbb minden. Hamarosan nekiállok  a gyógyszeres fióknak… Talán még Marie Kondo hiányzik az életemből és akkor még több dologtól sikerül megválnom.

Ajánljuk még:

Versenyeztetés iskolában, munkahelyen: eredményt hozhat, vagy csak haragot és csalódást szül?

A neten ahhoz kért ötleteket egy frissen felsővezetőnek kinevezett hölgy, hogy az alatta dolgozó embereket hogyan tudná összekovácsolni, illetve motiválni a minél hatékonyabb munkavégzésben. Első körben arra gondolt, hogy kirak egy afféle eredménytáblát, ami mutatná, ki volt az adott időszakban, feladatban a legeredményesebb. Magyarul jól megversenyeztetné a dolgozókat.