Mi fán terem a szuperérzékenység? – Előnyei is vannak a hiperszenzitivitásnak

A szuperérzékenység részben idegrendszeri, részben alkati adottság, de semmiféleképpen sem betegség, inkább lelki beállítottság, melyet különleges érzékenységnek, hiperérzékenységnek vagy az angol fogalom nyomán HSP-nek (Highly Sensitive Person) is szokás nevezni.

Közel áll hozzám a téma, hiszen saját ismeretségi körömben is találhatók szuperérzékeny személyek, akiket a barátkozás kezdeti szakaszában egyszerűen „meg kellett tanulnom”. Hogy ez mit jelent? Amikor észrevettem, hogy eltérő lelkivilággal és igényekkel rendelkeznek, elkezdtem rájuk jobban figyelni, megpróbáltam az érzéseikre és az igényeikre hangolódni, és elfogadtam, hogy velük eltérő módon és környezetben töltöm majd a közös időt, mint a többi barátommal – ez pedig egyáltalán nem hátrány!  Az egyik barátnőm érzékenységére például akkor lettem figyelmes, amikor elhívtam egy klubkoncertre. Ő többnyire az asztalunknál ült, és míg én üdvözöltem és szót váltottam néhány ismerőssel, akiket igyekeztem neki is bemutatni, feltűnt, hogy ő zavartan, és a telefonjába menekülve igyekszik „túlélni” a szituációt. A koncert alatt sem oldódott fel száz százalékosan, és amikor odasúgta nekem a buli közepén, hogy ő most inkább hazamegy, rájöttem, hogy ezt a kikapcsolódási formát másra kell cserélnünk a jövőben. Azóta kialakítottuk a saját szokásrendszerünket a közös időtöltésre vonatkozóan, és ma már tudom, hogyan kommunikáljak vele, mire van szüksége, mikor jó, ha hátrébb lépek egy picit, és engedek teret neki, és miért fontos néha kérdések és válaszok nélkül csak hagyni, hogy az érzéseiről, a vele történtekről meséljen. Na, de lássuk, mi is jellemzi igazán a szuperérzékenyeket!

A szuperérzékeny jellemvonások nyomában

Az első és legfontosabb jellemző az erőteljes reakció a külvilág ingereire, ami igaz a negatív és pozitív hatásokra egyaránt. Ezek az emberek a jó és a rossz dolgokat is mélyebben élik meg, de az egész világra, és annak működésére is másképp tekintenek.

Alapvetően zavarja, és mentálisan is fárasztja őket a nyüzsgés, a sok történés, a hirtelen hanghatások, a kisebb-nagyobb zajok és erős illatok, szagok. Érzékszerveik és idegrendszerük érzékenyebb, ezért erősebben reagálnak a külső impulzusokra, melyeket sokkal nagyobb mértékben észlelnek, mint mások. Szeretnek megfigyelni, és jók is benne: képesek észrevenni olyan összefüggéseket, melyeket a legtöbben nem.

A gondolataikról és érzéseikről viszont nehezen beszélnek, frusztrálja őket a szereplés, és minden olyan szituáció, ahol meg kell mutatniuk magukat. Érzelmileg sérülékenyebbek, alapvetően bizalmatlanok, ezért nagyon megválogatják, kik azok, akiket közel engednek magukhoz, akiknek őszintén megnyílnak. Emiatt kevés barátjuk van, aki viszont az, azzal szoros kapcsolatban állnak. Cimboráik hangulatát és érzelmeit pedig maximálisan képesek fel- és átvenni.

Meglehetősen befelé fordulók, nehezen viselik a kritikát, hajlamosak a rágódásra, és az olyan dolgokon való gondolkodásra, ami másoknak talán eszébe sem jut. Nehezebben kezelik a stresszt, lassabban lépnek túl a nehézségeken, egy-egy fesztült időszakon. Mindemellett határozottak, pontosak tudják, mit akarnak, ezt pedig kifelé is nagyszerűen kommunikálják, terveik, céljaik mellett a végsőkig kitartanak.

Kifejezetten fogékonyak a részletekre, észreveszik a legapróbb dolgokat is, legyen szó az emberek viselkedéséről, apró gesztusokról, testbeszédről, vagy a világban található érdekességekről. Alapos az információfeldolgozásuk, végtelenül kreatívak, egyediek a meglátásaik és a gondolkodásmódjuk, nem is meglepő, hogy a legtöbb szuperérzékeny személy valamilyen művészi pályán találja meg a helyét.

Nagyon lelkiismeretesek, hallgatnak az ösztöneikre, extrán empatikusak, aminek köszönhetően rendkívül jól ráéreznek másokra, ugyanakkor az is igaz rájuk, hogy hamar megtelnek a külvilág ingereivel, és saját vagy mások érzéseivel. Ilyenkor szeretnek visszavonulni a világukba, hogy egy picit megpihenhessenek.
Nemcsak a külső hatások, de egy átlagos nap is képes olyan mértékben lefárasztani őket, hogy az egyedülléten és a visszavonuláson kívül ne vágyjanak másra. Nagy szükségük van az elvonulásra, a töltődésre, a megfelelő mennyiségű és minőségű pihenésre, például a természetben töltött időre; arra, hogy kiszellőztessék fejüket, kiürítsék elméjüket.

Hogyan kezeljünk egy hiperszenzitív személyt?

A legfontosabb dolog, hogy sose akarjuk megváltoztatni őket. A szuperérzékeny emberek másnak érzik magukat, és félnek, hogy nem fogadják el őket. Számukra különösen fontos, hogy a külvilág mit gondol róluk, ezért a legtöbb, amit tehetünk, hogy empatikusak vagyunk, meghallgatjuk őket, amikor igénylik, igyekszünk megérteni az érzéseiket és gondolataikat (még ha a sajátunktól eltérőek is), pontosan fogalmazunk, elmondjuk, mit szeretnénk, érzelmileg támogatjuk, erősítjük őket, és amikor kell, teret hagyunk nekik.

Mivel a különlegesen érzékeny emberek szeretnek elvonulni, és jobban kedvelik a magányt, illetve a csupán pár fős társaságot, a sok résztvevős családi és baráti összejöveteleket, nagy eseményeket rosszul élik meg. Frusztrálttá válnak, és ilyenkor is igyekeznek keresni egy sarkot, ahova visszahúzódhatnak. Ha hiperszenzitív személy a barátunk, a társunk vagy valamelyik családtagunk, fogadjuk ezt el, ne erőltessünk rá tömegrendezvényeket, inkább válasszunk nyugodtabb helyeket a közös kikapcsolódásra, és tartsuk szem előtt az igényeiket.

Ha téged érint…

Mindig hagyj időt a pihenésre, az elvonulásra, a mentális kitisztulásra, és úgy egyáltalán önmagadra, a gondolataidra, a napi események végiggondolására. Amikor csak szükséges, tölts időt a természetben, kirándulj, túrázz, vagy csak lassulj le, meditálj, teremts ingermentes és nyugalmas énidőt! Mindezek mellett légy türelmes magaddal, keress olyan embereket és miniközösségeket, akikkel és ahol kikapcsolódhatsz, megnyílhatsz, jól szórakozhatsz. És végül gondolj arra, mennyi előnyt kovácsolhatsz ebből az egészből! Ha felismered, elfogadod, és megszereted a szuperérzékenységed, azzal lehetőséget és eszközt is kaphatsz egyben.

Nyitókép: Elizaveta Dushechkina / Pexels