Lassíts, mielőtt lemaradsz az egész életedről!

Azt hiszem, hogy ébren töltött időnknek nagyjából a felében nem veszünk tudomást a jelenről. Iszonyú mennyiségű információ bombáz bennünket, ráadásul egyre gyorsabb ütemben. Egyes felmérések szerint egy átlagos felnőtt napi 30-35 gigabájt nagyságú adathalmazt kénytelen feldolgozni, ami óriási szellemi igénybevételt jelent, így nehéz is a jelenre koncentrálni, elcsendesedni.

Zabolázatlan gondolataink térben és időben össze-vissza csapongnak.

Néha azon kapom magam, hogy annyira lekötnek a képzelgéseim, hogy nem is érzékelem, hogy mi zajlik ténylegesen bennem, körülöttem. Aztán jön a felismerés, hogy amit valóságnak hittem, többnyire nem volt más, mint egy illúzió, a saját elmém szüleménye, önbecsapás.

A testem és a lelkem számára pont ezért elengedhetetlen a pihentető töltődés – idő, ami megengedi, hogy utolérjem magam, minden értelemben. Ennek egyik formája, ami nekem bevált, amikor a test és a lélek egyensúlyt teremt egyfajta meditatív állapotban. A meditatív állapot élettani hatása az, hogy a test sejtjei könnyebben tudnak megújulni. Ehhez nagyon sokféle út és technika áll már rendelkezésünkre, de szerintem

nem kell túlgondolni ezt sem.

Sok esetben elegendő lehet egy kiadós alvás, vagy csak egy nap, amit az ágyban töltünk.

Amíg az ember a természet közelében élt, tán könnyebb dolga volt, hiszen megvolt a ciklikussága, állandó változása az életnek. Az emberi munkák időszakokra osztották az évet, majd egy-egy időszak betetőzéséből lettek az ünnepek. Rudolf Steiner osztrák filozófus szerint az ünnepek az év és az élet forduló- és csomópontjai, amelyek a világmindenség szellemiségével kapcsolhatják össze az embert.

Urbánus nőként elmondhatom, hogy nekem ez a kapcsolatom felhígult – de ezzel talán nem vagyok egyedül, főként itt a nagyvárosban.

Sokan gondolják, hogy a meditációhoz el kell utazni hozzá a világ végére, és ott majd történik valami hihetetlenül misztikus dolog. Mindkét elképzelés téves; a meditáció nem csinál ugyanis mást, csak segít a gondolatainkban és érzéseinkben rendet, harmóniát teremteni. A meditáció jelentése ellazulás, befelé figyelés, csendes pihenés.

Amikor először figyelsz a saját testedre, rádöbbensz, hogy közvetlen kapcsolatban vagy vele, és a tested a gondolataidnak és érzéseidnek megfelelően visszaüzen. Az érzetfigyelés segítségével kiéleződik a belső figyelem és tudatosság, így hamarabb fogod felismerni, ha a tested jelezni szeretne neked. Tény viszont:

azt is el kell fogadni, hogy nem lehetünk mindig a középpontunkban.

Nem is kell feltétlenül nagy dolgoknak történnie ahhoz, hogy kizökkenjünk, sőt, van, hogy nem is tudatosítjuk, mi történik. Néha csak észrevesszük, hogy feszültté, idegessé, türelmetlenné váltunk – ilyenkor célszerű venni egy mély levegőt és megfigyelni, mi zajlik bennünk.

A lényeg, lassíts le és figyelj befelé. Ne görcsölj, ne feszengj, ne gondolkodj annyit. Csak hagyd, hogy megtörténjen, aminek kell...

Én jó ideje gyakorlom, hogy elengedjem az irányítást, bevallom szórakoztat is, rábízni magam a véletlenekre. Már nem tervezek mindent, és az életem mégsem omlott össze, éppen ellenkezőleg. Mióta elengedtem a szerepeket, kialakult egy finom összhang; mert minden éppen úgy van, ahogy lennie kell.