Daniel Schacter, a Harvard Egyetem agyi tevékenységek kutatója szerint „elég bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy elhiggyük: a gondolataink elnyomásának hatása van ránk”. Ráadásul a legújabb tudományos eredmények szerint kifejezetten pozitív. Azok az egyének ugyanis, akik képesek elnyomni magukban rossz emlékeiket, sokkal kevésbé szenvednek depresszióban és kevésbé traumatizálódnak. A régi tézis tehát megdőlni látszik: talán mégsem olyan rossz, ha tudatosan megálljt parancsolunk emlékeinknek, sőt, jelen állás szerint
érdemes is átvenni az irányítást a nem kívánt gondolataink felett.
Könnyűnek hangzik, és valószínűleg a legtöbben szinte nap mint nap próbálkozunk vele. De a fehér medve csak nem nyugszik: ha valamire nem akarunk gondolni, csak annál inkább eszünkbe fog jutni. De akkor mégis hogyan tudjuk kicselezni ezt a folyamatot? A szakemberek szerint igen egyszerűen: egy olyan ingert kell találnunk, amire koncentráltan tudjuk irányítani figyelmünket, ami segít elterelni gondolatainkat a fejünkben lévő, nem kívánt képekről.
A téma szakértői számos módszert kifejlesztettek már a nem kívánt gondolatok távol tartására. Ilyen például a stop-technika is: amikor közeledik a távol tartani kívánt gondolat, vizualizáljunk magunk elé egy STOP táblát, és állítsuk meg. Ennél némiképp körülményesebb – főleg ha nem vagyunk egyedül – a hirtelen mozdulat-technika, ami gyakorlatilag ugyanezt a módszert alkalmazza, annyi különbséggel, hogy a gondolat érkezésekor egy hirtelen mozdulatot kell tennünk. Tapsoljunk vagy kurjantsunk, bármi jó, ami kizökkent. Védekezhetünk a környezet szemrevételezésével is: ez eltereli a figyelmünket és segít a jelenben maradni.
A színek, illatok és részletek fókusza segít bezárni a kaput a nem kívánt gondolatok előtt is.
Ha a fentiek túl távol állnak tőlünk, akkor kísérletezhetünk egy másik módszerrel is: halasszuk el a negatív gondolkodást! Ez annyit jelent, hogy kijelölünk magunknak egy rövid időszakot a napunkban, amikor lehetőséget adunk a negatív gondolatok érkezésének, azonban ezen az időszakon kívül nem foglalkozunk velük.
A tudományos kutatások nagy része szerint gondolataink legtöbbje gyakorlatilag semmit nem ér, ezért érdemes azokat az égen áthaladó felhőkként értelmezni. Ez a képalkotás is segíthet könnyebben kezelni és hamarabb tovább küldeni nem kívánt gondolatainkat.
Gondolataink, érzelmeink és viselkedésünk egymással szorosan összefüggnek, így a negatív gondolataink befolyásolják a tetteinket és az érzéseinket is. Sajnos hajlamosabbak vagyunk utat engedni a negatív gondolatoknak, aminek oka sok mindenre visszavezethető, evolúciós gyökerei is vannak:
a negatív gondolatok biztosították őseink túlélését, hiszen aki sokkal inkább észben tartott valamilyen negatív következményt, az könnyebben elkerülte legközelebb.
Ezért emlékszünk jobban a negatív álmainkra is, mint a pozitívakra, a negatív gondolatok egyszerűen értékesebbek a túlélés szempontjából, és hozzájárultak a megküzdési stratégiák kialakulásához is. Tehát alapvetően semmi rossz nincs bennük, akkor van baj, ha túl sok van belőlük, illetve indokolatlanok – ez az állapot vezethet a szorongás, depresszió kialakulásához.
A kognitív viselkedésterápia (CBT) tudománya számos bevált stratégiát kínál a negatív gondolatok leküzdésére. Ez az irányzat ugyanis segít azonosítani a nem hasznos gondolkodásmódokat, és helyettesíteni a negatívakat hasznosabb és pozitívabb gondolatokkal. Magyarországon már számos programja elérhető, ha úgy érzed, túlságosan sokszor kopogtatnak be a negatív gondolatok, érdemes felkeresni egy témában jártas szakembert!
Ajánljuk még:
Kamillától a csokiig: idegnyugtató ételek, amik a szorongásunkat is mérsékelhetik
A kéz íze: ezért más mindig, ha nagymama készíti a desszertet
Levendula, golgotavirág és tulsi: a gyógyteák az elmélyülésben is segítenek
Lelkünk állapota a tányéron: ez állhat a zugevés, túlevés, stresszevés hátterében
Az olyan étkezési zavarok, mint az anorexia, bulimia vagy orthorexia talán már sokaknak ismerősek. De mi van akkor, ha diagnosztizálható zavarról nem beszélhetünk, mégis gondjaink vannak az étkezés területén? Mi a zugevés és miért csináljuk? Miért esszük túl magunkat? Mitől függ, hogy stresszevők vagyunk, vagy egy falat sem megy le a torkunkon olyankor? Ezekre a kérdésekre keressük a választ!
