Pontosan emlékszem arra az őszi féléves kurzusomra, aminek követelménye egy szabadon választott pedagógiai témájú könyvről szóló kritika megírása volt. Hosszan-hosszasan böngésztem a könyvesboltok polcait, az áruházak könyvadatbázisát, de csak nem találtam a megfelelőt, hiszen kritérium volt az is, hogy nemrég, az elmúlt évben megjelent könyvet kellett a recenzióhoz a polcról leemelnem.
A hosszas böngészésnek egy nap azonban mégiscsak meglett az eredménye, amitől rögtön dobbant a szív: Gyereknevelés dán módra. Rohantam is a könyvesboltba, az egyetemről hazafele már a kezemben szorongattam, bele-belelapoztam, lopva beleolvastam többek között Vekerdy Tamás ajánlásába is azon az októberi délutánon.
Már néhány oldal után érezhető volt, hogy az amerikai-dán szerzőpáros, valami új élménnyel ajándékoz majd meg. A könyv fejezetről-fejezetre vezetett végig a módszereknek hívott pontokon, ami valójában egy szemléletmód elsajátítását szolgálja. Annak a szemléletét, mit is jelent valójában az, hogy gyerek.
Nem véletlenül viseli például az első fejezet azt a címet, hogy berögződéseink felismerése. A szerzőpáros kiválóan ismerte fel azt, hogy a gyerekek valójában a lehető legtökéletesebb módon tartanak tükröt a lelkünknek. Többek között ezért is nagyon bátor dolog nemcsak kutatni, de megreformálni a berögződött, elavult mintáinkat, annak érdekében, hogy a gyereknevelés aztán ne egy alá-fölé rendelt viszonnyá alakuljon, hanem igenis egy olyan egészséges kapcsolattá, melyben tisztában vagyunk vele és elfogadjuk, hogy a maguk sajátos módszereivel a gyerekek is tanítanak bennünket, nem másra, hanem arra, hogy mi magunk is jobbak lehessünk.
Az elmúlt évek jelenségeire kiválóan reflektáló könyv például sokat foglalkozik a túlszervezett gyerekek kérdéskörével, a gyerekkor nélküli gyerekek témájával, akiknek idejét nem a szabad játék, hanem inkább a szervezett foglalkozások, a különórák és fejlesztő délutánok teszik ki, ahelyett, hogy szabadon játszhatnának vagy épp unatkozhatnának délutánonként. A skandináv nevelésre, de az északi szemléletmódra egyébként is jellemző, hogy kellő időt hagynak a pihenésnek, a feltöltődésnek, mernek időt szakítani ezekre az aranyban is mérhető, létfontosságú kikapcsolódási lehetőségekre. A mi, hazai többnyire teljesítményorientált nevelési stílusunkra gondolva ez például egy merőben nagy különbség az északi szemléletben.
És hol tartunk az önállóságra nevelésben? Minden skandináv országban különösen nagy hangsúlyt fektetnek erre és egészen új megvilágításba helyezik ezt a témakört. Hiszen a kellően stabil keretek és a rugalmasság, a már gyerekkorban megelőlegzett önállóság képes megteremteni a kompetens és önálló felnőttek által a társadalom stabil alapját.
A könyv hatalmas értéke abban is áll, hogy sem biztos receptet, sem kipipálandó listát nem ad a szülők kezébe. Helyette azonban egy pozitív nevelési és életvezetési szemléletmódot kínál, mely a lehető legtermészetesebb módon segíti a szülőket kiegyensúlyozottabbá és elég jó szülővé válni. Elvégre a gyereknevelés egy oda-vissza tartó folyamat,
amiben mindkét fél majdhogynem ugyanannyit tanul a másiktól.
Ha szeretnénk felvenni ezt az északi fonalat, akkor mindenképpen érdemes átgondolnunk, átformálnunk magunkban életünk, szülői viselkedésünk néhány szegmensét.
- Úgy tekintünk-e a játékra, mint a gyerekek egyik létszükségletére? A szabad játéknak hatalmas szerepe van a tanulásban, a világ megismerésében, a kreativitás fejlesztésében, erre is jól rátapintottak a skandinávok.
- Érdemes azt is átgondolni, mennyire vagyunk őszinték, hitelesek szülői szerepünkben, a szülői minőségünkben, vagy épp hogyan viszonyulunk a konfliktusokhoz, problémákhoz, át tudjuk-e őket keretezni?
- Mennyire vagyunk elfogadóak, ítélkezésmentesek, odafigyelünk-e a negatív címkézésre, törekszünk a megértésre? Ez különösen akkor fontos, ha azon kapjuk magunkat, hogy a gyerek felmerülő problémáira lépten-nyomon címkékkel válaszolunk és bekategorizáljuk őt hiperaktívnak, hisztisnek vagy akaratosnak.
- És ha még inkább közelednénk észak felé, tegyük fel ezt a kérdést is, és válaszoljunk őszintén: van-e elég minőségi időnk a természetben való közös kikapcsolódásra?
A Gyereknevelés dán módra című könyvet persze sorban követték a többiek, a Játék dán módra, a Fogd a kezem! és Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról című könyve, ami egy apuka tolmácsolásában igyekszik a svéd gyereknevelést szemléltetni páratlanul szellemes módon.
Mindegyik könyv a maga egyszerűségében nagyszerű, és bár mindaz, amit igyekeznek átadni, valójában pofonegyszerű, mégis odafigyelést és erős nyitottságot kíván meg a szülőktől. Az északi nevelés, a skandináv létforma a legkevésbé sem a biztos recept, hanem olyan életvezetési tanácsok gyűjteménye, amikkel egy egészen új életformát, egy egészen új gyereknevelési stílust tudunk felépíteni, annak érdekében, hogy „a gyereknevelés ne a gyerekek „megjavításáról”, hanem a velük és az önmagunkkal való jó kapcsolatról szólhasson”. Ez lehet a kvintesszenciája az északi országok által vallott nevelési stílusnak.
Ajánljuk még:
Érző, gondolkodó, kommunikáló növények – mítosz lenne, vagy ez a valóság?
Udvariasság mögé rejtett őszinteség: tanulhatnánk a japánoktól a honne és tatemae kommunikációjáról
Ügyesen terelgetett partnerek: sérül-e az őszinteség, ha csellel vesszük rá valamire a párunkat?
