Amikor a zene csillapítja a fájdalmat
Hiába, a zene még 29 gyönyörű, együtt töltött év után is képes meglepni, a segítségemre sietni és egy nehezebb időszakon úgy átsegíteni, hogy közben csillapítja azt a fájdalmat, amiről eleinte az hisszük, csillapíthatatlan.
Apák akkor és most: vajon mi változott három generáció alatt?

Tulajdonképpen nem is kell annyira távolra tekintenünk a múltban, hogy lássuk, mennyire dinamikusan – kiváltképp az elmúlt években – és milyen irányba változott pontosan az édesapák, nemcsak a családi életet érintő, de a gyereknevelésben is betöltött szerepe.

„Az önkéntes munka a világ legigazságosabb dolga: annyit vehetsz ki belőle, amennyit beleteszel”
Míg a húszas éveim elején szakkollégista nem lettem, az önkénteskedés fogalma vajmi keveset jelentett számomra. Egészen addig nem volt előttem élő példa, a közvetlen környezetemben korábban senkinél sem láttam hasonló elköteleződést. Aztán rákaptam az ízére én is. Eltelt jónéhány év, közelebb kerültem a harmincas éveimhez és megértettem: önkénteskedni nemcsak elköteleződés, de a legjobb dolog is, ami a szabadidőmmel történhet.
„A gyereknevelés ne a gyerekek megjavításáról, hanem a velük és az önmagunkkal való jó kapcsolatról szóljon” – Így nevelnek északon
Óvodapedagógus-hallgatóként szinte mindig a hazai példákra, jobbára az itthoni elméletre, gyakorlatra, didaktikára támaszkodtunk a képzésben, és igyekeztünk elsajátítani azt a temérdek tudásanyagot, amit aztán biztonsággal adhattunk át a legkisebbeknek. A diploma után azonban az óvónéni-lét helyett mégis inkább a továbbtanulást választottam, pedagógiaszakos bölcsésznek jelentkeztem, itt nyílt ki számomra a világ és az északi nevelés megismerése által beleszerettem szinte az egész skandináv létformába.
X
Már követem az oldalt