Tippek ételszállításhoz, hogy ne a kocsi padlóján végezze a karácsonyi vacsora

Otthon

Karácsony

Tippek ételszállításhoz, hogy ne a kocsi padlóján végezze a karácsonyi vacsora

Szitkozódás, csöpögő edények emelgetése, végül kutya elhelyezése a csomagtartóban – egy néhány évvel ezelőtti karácsonyom képei. Ugyanis jóadagnyi étel borult az autóba, és amikor teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy nincs, ami menthető, apukám a kutyával takaríttatta ki a kocsit, mindannyiunk nagy örömére. Az eb jóllakott, mi pedig azóta is emlegetjük az esetet. Az idei utazásokra készülve pedig összeszedtem néhány tippet, hogy másnál ne csak a blökinek jussanak a legjobb falatok.

Évek óta utálok bármilyen ételt szállítani. Tudom, úgy hangzik ez, mintha egy cikk miatt kitalált tulajdonságokkal ruháznám fel magam, a láthatatlan lényt a klaviatúra mögött. De nem így van: ültem egyetemi órán úgy, hogy a táskámból lassan szivárgott kifelé a bableves, és ázott át a nadrágom a metrón azért, mert a combomra tettem egy nejlonzacskót, benne jóadagnyi kovászos uborkával, aminek a leve az Örs vezér tere és a Keleti Pályaudvar között adta meg magát.

Nemcsak én, de egy egész metrókocsi utálta aznap, hogy ételt szállítok.

Viszont karácsony környékén azok is ételtranszportálásra adják a fejüket, akik amúgy egész évben igyekeznek e feladatot elkerülni. A legtöbb helyen ilyenkor összegyűlik a család, esetleg egy-egy közeli barát, és az estéhez jó eséllyel mindenki szeretne hozzátenni valamit. Például halászlevet, töltött káposztát, flódnit esetleg egy adag zserbót. Lássuk be, a karácsonyi menü egyik fogása sem arra lett kitalálva, hogy kilométereket utaztassuk, kifejezetten nehéz hát az év ezen szakában hurcolkodni. De nem lehetetlen! Higgyétek el: ahogy ételt ki lehet borítani, az velem már előfordult. És van olyan módszer, amivel még nekem sem megy.

Mit szállítunk, és miben? 

Kezdjük azzal, hogy kijelentjük a nyilvánvalót: ételszállítás esetén a legfontosabb, milyen ételt viszünk magunkkal, és milyen távolságra. Minden más sokadlagos, hiszen egészen másképp viselkedik egy leves és egy tepsi sütemény útközben, ráadásul nem mindegy, hogy a szomszéd faluig, vagy a szomszédos országig visszük a menüt. 

Folyékony étel szállításakor

Ha levest, házi készítésű tojáslikőrt, puncsot, bólét és egyéb folyadékot szállítunk, érdemes biztosra menni. Eszünkbe se jusson ilyenkor felhasználni a jól eltett fagyis dobozokat, margarinos tégelyeket és ki tudja milyen, a gyártók által egyszerhasználatosnak ajánlott, gyakorlatban végtelen körforgásban a családokban keringő műanyag kübliket. Ezek súlyra ugyan könnyebbek, mint az üveg, használatuk azonban jó eséllyel kudarchoz vezet: ha a környezetükbe kerül valami, a fedél széle felemelkedhet – és fel is emelkedik! –, akkor pedig minden remény elveszett, nincs az a zacskómennyiség, ami megmentené az ételt. Még ha zár is a fedő, a folyadék alapvető természete okán folyik ide is, oda is: a doboz külsejére, a kocsi padlójára, a lábunkra...

Ha jót akartok magatoknak, folyadékot csak jól zárható üvegben szállítsatok! Tojáslikőrnek, pálinkának, puncsnak és egyéb finomságoknak ott vannak a csinos 7,5 decis, egy literes üvegek, kapcsos tetővel vagy menetes kupakkal. Ha minden kötél szakad, és sehogy sem juttok ilyenekhez, még mindig megoldás lehet egy szépen kidíszített befőttes üveg. Abban legalább a helyén marad az, aminek ott illenék maradni.

Amennyiben levest utaztattok, már több opció is akad. Az üveg itt is jó megoldás, de nagyobb mennyiség esetén

 a legjobb barátotok egy kukta lesz.

Évekig próbálkoztunk a sima lábassal, de ha két ember is ment (egy vezet, egy lábast fog), életveszély volt, hogy a fedő alatt maradjon minden, és egy csepp se térjen rossz útra. A kuktával viszont egyszerűbb az élet, ráadásul egy ember is elég hozzá! 

Ha otthon raktároznátok ételt lábosban, teszem azt a hűs udvaron, mert a hűtő már rogyásig telt, van egy jó módszerünk a szagra feltűnő állatkák ellen: rögzítsétek a fedőt úgy, hogy fogtok két befőttes gumit, és a lábas fülét, illetve a fedőt összekapcsoljátok vele. A kutyák, macskák és egyebek nem bánnak el vele olyan könnyen, mintha csak félre kellene tolniuk a fedőt.

tippek ételszállításhoz

 

Szilárd ételek

Azt hiszem, szilárd ételek szállításakor van a legnehezebb dolgunk, ha azt szeretnénk, hogy ne csak finom, hanem szép is maradjon az étel a tálalásig. Mielőtt bármiről is döntenénk, fontos tisztázni: hideg vagy meleg ételt vinnénk, illetve aznap, vagy korábban készítjük azt. Néhány receptet nem lehet elspájzolni, sok esetben azonban beválik, ha előzetesen készítjük el az ételt, majd lehűtjük, még inkább: lefagyasztjuk az indulásig. Ezeket az ételeket jól lehet aztán dobozolni, mert nem folynak, és nem is kényesek. A kérdés csak az, lesz-e elé jégakku és hűtőtáska az útra, illetve a helyszínen lesz-e mód felmelegíteni az asztalra valót.

Ha melegen szállítjuk az ételt, sokkal fontosabb az időzítés: nekünk és az ennivalónak egyszerre kell elkészülni,

s az út során törekedni kell rá, hogy mi is, a fogás is sértetlen maradjon.

Semmiképp se öntsük viszont a friss, meleg ételt műanyagba: abból kioldódhatnak bizonyos anyagok, ami senkinek sem tesz jót! Az üveg sem száz százalékos megoldás, mert az lehűti az ételt. Érdemes inkább ugyanabban, a remélhetőleg vastagfalú lábasban szállítani az étel, amiben főztük. Amennyiben időnk engedi, tekerjük körbe egy-két réteg alufóliával az edényt (az visszasugározza a távozó meleg egy részét az ételnek), aztán csomagoljunk körbe törölközővel. Így kerülhet egy kosárba vagy egy hőtartó zacskóba. Irány a kocsi vagy vegyük nyakunkba az utcákat gyalog, a lényeg, hogy igyekezzünk, és a lábas fülét ne engedjük ki a kezünk közül. Sajnos ez a buli csak így biztonságos. 

Ha pedig módunkban áll, beszéljük meg a családdal, hogy a hideg salátákat visszük mi: ezek remekül szállíthatóak bármilyen jól záró edényben. 

Sütemények

Süteményt szállítani egészen kellemes, legalábbis a fentiekhez képest, ráadásul itt tényleg megannyi praktika bevethető. A legfontosabb kérdés az, milyen típusú tésztát ígérünk: ha van rá mód, vállaljunk sós ropogóst a krémes helyett, vagy ha édeset vinnénk, egy porhanyóssal még mindig könnyebb dolgunk lesz, mint egy habos süteménnyel vagy hatlapossal.

Érdemes apró darabokból álló süteményt vinni (például pogácsát, kekszet, ropogósokat), vagy ha lehet, olyan tepsis desszertet választani, ami falatnyi kockákban szállítható, és a darabkák egymásra tehetők (például: almás pite, brownie, blondie). Amennyiben ilyen desszerttel utazunk, a darabkákat kihűlt állapotban egy jól záró dobozba (még mindig nem jó választás az egyszer használatos margarinos tégely!) jó szorosan helyezzük egymás mellé, így nem dülöngélnek semerre, a rétegeket pedig válasszuk el egy alufóliadarabbal! A szalvéta természetesebb, de sajnos nem jobb megoldás: beleragadhat a desszertbe. A szállításhoz a papírdoboz is jó lehet, ha friss a sütemény és tudjuk, hogy hamar tálalja a házigazda – így esélye sem lesz kiszáradni!

Ha olyan süteményt választunk, amelynek darabjai – például egy csokimáz okán – nem egymásra helyezhetők, hagyjuk a tepsiben, vagy helyezzük egy nagy, lehetőleg fedeles tálcára (nagymamák számára az egyik legjobb ajándék egy ilyen!), és

vessük be a fogpiszkálós trükköt!

Szúrjunk a sütemény széleihez és a közepébe egy-egy fokpiszkálót, s arra fektessünk óvatosan egy darab alufóliát. Ilyen módon a süteményt lefedhetjük, de a takaró nem ér a mázhoz, ami ezért sértetlen marad.

Végezetül, a legfontosabb tippem mégiscsak az lenne, hogy maradjunk kreatívak. Nézzük meg, mi van otthon, miből lehetne jó csomagolást kihozni. Egy csúnyácskább – de tiszta! – doboz, karácsonyi papírba burkolva tökéletes lehet, ahogyan egy masnival, szalaggal is sok mindenen lehet segíteni. Ha pedig minden kötél szakad, csak törekedjünk arra, hogy ha csúnya is, de biztos legyen az a csomagolás: a lényeg úgyis az lesz, ami benne van!

A cikk megjelenését a Metro támogatta

 

Már követem az oldalt

X