Időnként rám tör a vágy, hogy átnézzem és kiválogassam a dolgaimat – többnyire akkor, amikor valamit nem találok, vagy felbosszant, hogy már megint nem férnek el a cuccaim a szekrényben. Hiszem, hogy mára (többnyire) leszoktam a dolgok felhalmozásáról, mégsem teljes mértékben, idővel ugyanis mindig összegyűlik némi felesleg, amitől egyszer csak úgy érzem, meg kell szabadulnom.
Bár év közben is bármikor hozzáfogok a selejtezéshez, az év elején egy kicsit jobban hajlok arra, hogy rendet tegyek a szekrényekben. A december a karácsonyi készülődés miatt mindig sűrű és dolgos, a január ennek tükrében még üresebbnek, hosszabbnak és lassabbnak tűnik. A hétvégi unatkozás helyett pedig szívesen rámolom ki a fiókokat és dobozokat, s válogatom ki azokat a dolgokat, amikre még szükségem lehet, s teszem külön azokat, amik fölöslegesnek tűnnek.
Fotó: 123RF
Nem törvényszerű, de a legtöbbször a ruháimmal kezdem. Vagy a fürdőszobával, amikor egy ügyetlen mozdulat miatt elborul egy tubus vagy flakon, és az összes többi utánaesik, s mint a dominó, dől minden jobbra-balra, én meg elhatározom, hogy „oké, akkor nézzük, minek járt le a szavatossági ideje, mi száradt be, mi ürült ki, mi az, ami bár még jó, pontosan tudom, hogy akkor sem fogom soha használni”. Körülbelül ezen elv alapján selejtezem le a többi helyiségben található szekrények és polcok kincseit.
A túlzsúfolt otthonokat nehezebb rendben tartani, a rendetlenség pedig csak fokozza a stresszt az életünkben. A kevesebb holmival rendelkező otthont azonban nemcsak takarítani könnyebb, de tisztább hatást is kelt, mint ahol felhalmozva állnak a dobozok, lefolynak a cuccok a polcról, vagy kiömlik minden, amikor kinyitunk egy szekrényajtót.
Fotó: 123RF
Az elhatározás fontos, de nem vágom nagy fába a fejszémet. Mindig „kicsiben” csinálom, vagyis elkezdem az egyik szekrényben, aztán ha van kedvem, folytatom máshol, de ha nincs, nem erőltetem. Legalább a következő unalmas hétvégén is lesz mit csinálni. És mindenképp legyen koncepciótok, vagyis tudjátok, milyen szabályok mentén selejteztek. Több lehetőség közül választhattok, eldönthetitek, hogy melyik illik inkább a személyiségetekhez, melyik praktikusabb számotokra.
Ott van például a sokat emlegetett Marie Kondo-féle módszer. Rengetegen követik a tanácsait, és talán még annál is több ember életét változtathatta meg. A kis helyiségekben szuper rendet varázsolhatunk azáltal, ha csak azokat a holmikat tartjuk meg, amikre szükségünk van vagy szeretünk, de meglehetősen időigényes folyamat, vagyis tényleg csak akkor vágjunk bele, ha az egész délutánt a ruhák szelektálására szántuk (és nem az egész lakás a cél).
Fotó: 123RF
De ha folyamatában válnátok meg a fölösleges dolgaitoktól, belevághattok az úgynevezett minimalista játékba is. Ennek az a lényege, hogy egy hónapon keresztül minden nap annyi dologtól szabadultok meg, amilyen dátumot írunk, vagyis elsején egytől, másodikán kettőtől, harmadikán háromtól és így tovább. Ha belejöttetek, a következő hónapban kezdhetitek elölről! Előnye, hogy rengeteg tárgy kikerülhet ezáltal az otthonotokból, hátránya azonban, hogy tudatosnak kell maradni, valamint egy fárasztó nap végén 25 biztosan fölösleges „valamit” összegyűjteni… hát, maradjunk annyiban: nem biztos, hogy abban a pillanatban erre vágyik az ember.
Ennek egy számomra ésszerűbbnek tűnő változata, amikor minden nap csak egy dologtól kell megszabadulni. Ez lehet egy darab pulóver, de egy egész táskányi ruha is, a lényeg, hogy egy valamitől megváljunk. Egyszerűségénél fogva könnyedén megvalósítható és hamar szokássá válhat, beépülhet a napi rutinba. Talán annak nem ez a megfelelő módszer, aki gyorsan szeretne nagy változást, de ha kitartóak vagyunk, igen hatékony lehet.
Fotó: 123RF
A „négy dobozos” módszer tényleg közel áll hozzám. Eszerint be kell szerezni négy dobozt (valamilyen tárolót, lehet zsák vagy bőrönd is), és kijelöljük a szerepeket. Az egyikbe kerülnek azok, amiket megtartunk, a másodikba kerülnek azok a holmik, amiket eladományozunk, a harmadikba a szemét, a negyedik pedig azok a cuccok, melyek helyzetét illetően még bizonytalanok vagyunk. Előnye, hogy néhány dolgot megmenthetünk, viszont éppen ez a hátránya is, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a „bizonytalan” dobozból kettő sem lesz elég, olyan sok minden kerül bele…
Végül, ha úgy érzitek, hogy egyedül nem megy, hívjatok segítséget! Kérjétek meg a tesótokat, a barátnőtöket, vagy akár többeket is áthívhattok, hogy együtt szelektáljátok a dolgaidat. Egy kívülálló személy minden bizonnyal tárgyilagosabban viszonyul az egyes tárgyakhoz, s így több mindent sikerülhet eltávolítani a lakásból, viszont meglehetősen időigényes lehet. Talán akkor működhet a legjobban, ha éppen ki-/beköltözés előtt álltok.
Nyitókép: 123RF
Ajánljuk még:
A mókuskeréktől a minimalizmusig – valódi szükségleteink nyomában
Ilyen a digitális lomtalanítás lépésről lépésre
A bútor, ami a konyha lelke
Mire beüt a krach, én már nyugodt lehetek – hétköznapi életrendezésem története
A hétköznapok magávalragadó zűrzavarosságában mindenkinél eljön egyszer az a pont, amikor sóhajt egy nagyot és arra gondol, hogy rendet kellene tennie az életében. Tapasztalataim szerint ha valamikor, ilyenkor talál magában az ember erőt egy mindenre kiterjedő nagytakarításhoz: a tárgyak szelektálásától kezdve a digitális nyomainkon keresztül az érzelmeinkig mindenfélére rátekinthetünk, és ha jól csináljuk a dolgokat, egyszerűbbé, könnyen átláthatóbbá, élhetőbbé is tehetjük a mindennapjainkat. Lehet ez akár az első lépésünk is a tudatos(abb) életmód felé – mutatom, nálam hogy nézett ki a folyamat!
