Aquapónia - Ki szeretne saját salátagyárat?

„Na végre!” – gondoltam magamban, mikor 2012-ben megláttam az első hazai aquapóniás videót. Egy debreceni fiatalember által létrehozott házi rendszerről készült. Jó volt látni akkor a lelkes fogadtatást. Nemrég pedig megjelent egy hír, hogy Japánban lassan döntő mértékben áttérnek az „aquapóniás” vertikális zöldségtermesztésre, jelenleg 200 „salátagyár” működik a szigetországban, ahol robotok mozgatnak és működtetnek mindent. Ez viszont eléggé megdöbbentett, hiszen jócskán vannak árnyoldalai is a rendszernek.

Az aquapónia egy intenzív növénytermesztési mód, aminek a különféle tápanyagokkal dúsított víz a kulcsa, melyet folyamatosan keringetnek a kavicságyba ültetett növények tálcái alatt az üvegházban. A bevezetőben említett háztáji rendszer nagyszerűsége abban rejlik, hogy egy haltartályt is közbeiktattak, így a halak trágyája táplálta a növényeket, akik cserébe megtisztították a vizet, mely visszakerült a tartályba, azaz egy „önműködő” körforgás jött létre. Bővebben itt és itt lehet olvasni róla.

Számomra a legfőbb tanulsága ennek a háztáji rendszernek az volt, hogy igen, az ember képes akár egy munkahely mellett is megtermelni a számára fontos élelmiszeralapanyagokat, sőt mi több, gondolkodó lény lévén képes a lehető legracionálisabban, a legkevesebb befektetett munkával megtenni ezt. Ha nem mástól vár választ, akkor meg tudja találni a számára legjobb megoldást arra, hogy ne kelljen a világgazdaságtól függenie.

Ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni eredményességét, és véleményt formálhassunk róla, először a célt kell megnéznünk, amiért érdemes egy ilyen rendszert felépíteni.

Mik a célok?

1. egész évben termeljünk magunknak zöldséget és húst,
2. gazdaságosan tegyük ezt
3. és egészséges, házi alapanyagokat állítsunk elő.

Azt hiszem, teljes vállszélességgel ezek mögé a célok mögé tudok állni! Igen, ezek számomra egy ésszerű, mondhatni normális világ céljai. De megfelel-e az aquapónia efféle rendszere ezeknek a céloknak?

1. Kétségkívül meg tudjuk termelni magunknak a zöldség és hússzükségletünk egy részét, szinte egész évben, mivel télen is működik a rendszer.
2. Idő és energiatakarékosan tesszük mindezt. A befektetett munka főleg a rendszer ellenőrzéséből és a halak etetéséből áll a növények ültetése és betakarítása mellett.
3. Sajnos az efféle intenzív termeléssel előállított élelmiszerek minősége pontosan megegyezik a nagyáruházakban kapható élelmiszerekével. Míg ezesetben a haltáp határozza meg a szervesanyagok minőségét, a nagyüzemi, halak nélküli rendszerekben pedig a különféle mesterséges tápanyagok.

Sokan panaszkodnak, hogy már nincs olyan ízük a bolti zöldségéknek, gyümölcsöknek, mint régen. Vajon miért?

A kívülről gyönyörű, hatalmas zöldség egy természetellenes növekedés eredménye, termőföld nélkül.

Pedig még a falvak között is különbség van a földben termelt növények íze között, az egyik ilyen, a másik olyan, de szerintem mindkettő egészségesebb, mint az aquapóniában előállított. 

Ki lehet kipróbálni? Igen, egy egyszerűbb rendszert bárki fel tud építeni magának:

 

Ez az egyszerűsített változat társasházak teraszán, vagy egy nagyobb balkonon ragyogóan működhet! Még a buktatók ellenére is egészségesebb zöldségeket állíthatunk elő magunknak, mintha az áruházakból vennénk, ahol már megannyi óra és kilométer eltelt a betakarítás és a felhasználás között... az áruházak anyagi hasznáról ne is beszéljünk. Akinek viszont van kertje, az örüljön csak a föld és a komposzt nyújtotta lehetőségeknek és annak, hogy egyelőre nem muszáj „salátagyárak” termékeit fogyasztania.