Aquapónia – Ki szeretne saját salátagyárat?

„Na végre!” – gondoltam magamban, mikor 2012-ben megláttam az első hazai aquapóniás videót. Egy debreceni fiatalember által létrehozott házi rendszerről készült. Jó volt látni akkor a lelkes fogadtatást. Nemrég pedig megjelent egy hír, hogy Japánban lassan döntő mértékben áttérnek az „aquapóniás” vertikális zöldségtermesztésre, jelenleg 200 „salátagyár” működik a szigetországban, ahol robotok mozgatnak és működtetnek mindent. Ez viszont eléggé megdöbbentett, hiszen jócskán vannak árnyoldalai is a rendszernek.

Az aquapónia egy intenzív növénytermesztési mód, aminek kulcsa a különféle tápanyagokkal dúsított víz, melyet folyamatosan keringetnek a kavicságyba ültetett növények tálcái alatt az üvegházban.

A bevezetőben említett háztáji rendszer nagyszerűsége abban rejlik, hogy egy haltartályt is közbeiktattak, így a halak trágyája táplálta a növényeket, akik cserébe megtisztították a vizet, mely visszakerült a tartályba, azaz egy „önműködő” körforgás jött létre. Bővebben itt és itt lehet olvasni róla.

Fotó: Pixabay 

Számomra a legfőbb tanulsága ennek a háztáji rendszernek az volt, hogy igen, az ember képes akár egy munkahely mellett is megtermelni a számára fontos élelmiszeralapanyagokat, sőt mi több, gondolkodó lény lévén képes a lehető legracionálisabban, a legkevesebb befektetett munkával megtenni ezt. Ha nem mástól vár választ, akkor meg tudja találni a számára legjobb megoldást arra, hogy ne kelljen a világgazdaságtól függenie.

Ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni eredményességét, és véleményt formálhassunk róla, először a célt kell megnéznünk, amiért érdemes egy ilyen rendszert felépíteni.

Fotó: Pixabay 

Milyen reális céljaink lehetnek az aquapóniás termesztéssel?

1. egész évben termeljünk magunknak zöldséget és húst,
2. gazdaságosan tegyük ezt
3. és egészséges, házi alapanyagokat állítsunk elő.

Azt hiszem, teljes vállszélességgel ezek mögé a célok mögé tudok állni! Igen, ezek számomra egy ésszerű, mondhatni normális világ céljai. De megfelel-e az aquapónia efféle rendszere ezeknek a céloknak?

1. Kétségkívül meg tudjuk termelni magunknak a zöldség és hússzükségletünk egy részét, szinte egész évben, mivel télen is működik a rendszer.
2. Idő és energiatakarékosan tesszük mindezt. A befektetett munka főleg a rendszer ellenőrzéséből és a halak etetéséből áll a növények ültetése és betakarítása mellett.
3. Sajnos az efféle intenzív termeléssel előállított élelmiszerek minősége pontosan megegyezik a nagyáruházakban kapható élelmiszerekével. Míg ezesetben a haltáp határozza meg a szervesanyagok minőségét, a nagyüzemi, halak nélküli rendszerekben pedig a különféle mesterséges tápanyagok.

Sokan panaszkodnak, hogy már nincs olyan ízük a bolti zöldségéknek, gyümölcsöknek, mint régen. Vajon miért?

Fotó: Pixabay 

A kívülről gyönyörű, hatalmas zöldség egy természetellenes növekedés eredménye, termőföld nélkül.

Pedig még a falvak között is különbség van a földben termelt növények íze között, az egyik ilyen, a másik olyan, de szerintem mindkettő egészségesebb, mint az aquapóniában előállított. 

Ki lehet kipróbálni? Igen, egy egyszerűbb rendszert bárki fel tud építeni magának:

 

Ez az egyszerűsített változat társasházak teraszán, vagy egy nagyobb balkonon ragyogóan működhet! Még a buktatók ellenére is egészségesebb zöldségeket állíthatunk elő magunknak, mintha az áruházakból vennénk, ahol már megannyi óra és kilométer eltelt a betakarítás és a felhasználás között... az áruházak anyagi hasznáról ne is beszéljünk. Akinek viszont van kertje, az örüljön csak a föld és a komposzt nyújtotta lehetőségeknek és annak, hogy egyelőre nem muszáj „salátagyárak” termékeit fogyasztania.