Örök-ifjak életelixírje ‒ az idő barát vagy ellenség?

Kezdetben volt az örökélet, de egy alma miatt odalett a Paradicsom, és az új projektmenedzsment kitalálta a teljesítménybért és az időt – röviden és kissé cinikusan így indul a teremtéstörténet modern változata. Vagyis meg kell dolgozni a minőségi életért, cserébe ezt is csak bizonyos ideig tehetjük. Nem lehetünk egyformán egészségesek, szépek, boldogok stb. – ja, és az óra is folyton ketyeg. A biológiai óránk meg az összes többi egyszerre: a reggeli vekkertől a határidőket kongató harangokig.

Nem feltétlenül megnyugtató, hogy ez mindenkire vonatkozik, mégsem egyformán szenvedünk tőle: úgy tűnik, egyesek megússzák, és az örök-ifjak derűjével fityiszt mutatnak a rettegett IDŐnek. Mi, többiek, járóképes sebesültekként csak lessük, hogy bezzeg rajtuk nem hagy nyomot az … vasfoga. Pedig tanulhatnánk is tőlük, ha képesek lennénk felocsúdni a köldöknézegetésből!

Fotó: Unsplash / Nathan Dumlao 

Mielőtt túlmisztifikált titokfejtésre ragadtatjuk magunkat, vegyük észre, hogy a megoldás – közhelyesen bár – de a problémában van. Ugyanannyi az időnk, mégis nyilvánvalóan ráncokban mérhető a különbség.  Meg is van a lényeg: nem az átélt idő mennyisége, hanem a tartalma fontos számukra.

Az örök-ifjak egyik nagy titka, hogy nem órával mérik az időt, hanem az élet történéseit, élményeiket helyezik időkeretek közé – gyakran pusztán az emlékezés megkönnyítése végett.

Sűrűn élik az életet, és ahelyett, hogy megterhelő elfoglaltságaik miatt nyafognának, élvezik az aktív, értelemmel és munkával teli napokat. Nem a múlandóra koncentrálnak, hanem a maradandóra. Nem azért kertészkednek, mert a haszon majd pénzben megtérül, és gazdagabbak lesznek tőle, hanem, mert a kert az épeszű élet természetes közege. Megdolgozni a betevőért a legtermészetesebb dolog a világon, és minthogy ez életük alapvetése: fiatalos derűvel képes feledtetni a naptárlapok pörgését. A sokat hivatkozott Okinawa-sziget öregjeiben az a közös, hogy aktívak, és ezt az aktivitást nem kötik feltételekhez, különösen nem a múló időhöz.

Fotó: Unsplash / Yuri Bodrichin 

Figyeld csak meg, hogyan nyilatkoznak önmagukról az örök-ifjak! Élményeket mesélnek, nem az életük időbeosztását mondják fel. Nem az időt „töltik el értelmesen”, hanem a teljesítményeik, eredmények szolgálnak viszonyítási alapul – az idődimenzió pusztán körülményként érdekes. Merőben más életszemlélet ez, mint a mérhető idő merev szemüvegén keresztül remélni, hogy ennek a természeti törvénynek nyoma sem marad életünkön, arcunkon. 

Az örök-ifjak jellemzően nem hisznek a csodavárásban, de hisznek a megelőzésben és minden porcikájukkal rábízzák magukat a természetre: tiszta élelmiszereket fogyasztanak, sok időt töltenek a szabadban és natúrkozmetikumokat használnak.

Ők azok, akiket nem bonyolodnak bele a fodrász-kozmetikus-műkörmös mókuskerékbe, hanem rábízzák magukat a természetre, és felvállalják az idő jeleit, nyomait saját testükön – éppen annyit foglalkoznak az öregedésgátlással, amennyit a megelőzés egészséges határain belül érdemes. Nem küzdenek az idő ellen, hanem belehelyezkednek, benne találják meg örömüket, és olykor látványosan élvezik, ahogy éppen a változás az, ami állandó benne. Vagyis nem a félelem motiválja döntéseiket, hanem a kíváncsisággal teli várakozás: a „mit hozhat a holnap?” izgalma. Nem alkudoznak, hanem szemlélődnek, figyelnek, tanulnak, és továbblépnek, amikor a bölcsességük ezt diktálja.

Fotó: Unsplash / Annie Spratt 

Hány ilyen „titok” lehet még? Nem tudom, ahogy receptet sem tudok. Azt viszont borítékolom, hogy az örök-ifjak egészségesen önző emberek, elég bátrak ahhoz, hogy szükség esetén nemet mondjanak – hogy a minőség ne mehessen a mennyiség rovására. Minőségi idő nélkül nincs elmélyülés, és ezt a minőségi időt az élet épeszű, élhető ritmusának megtartásával lehet megteremteni és fenntartani.

Az örök-ifjak képesek elmélyülten, belefeledkezve átadni magukat egy tevékenységnek, és „nem sajnálják rá az időt”, ahogy kapcsolataikra sem. Megadják a módját annak, amivel foglalkoznak és megbecsülik az együtt töltött időt – figyelemmel.

Az élményt ugyanis nem az idő, hanem a közös tevékenységbe való bevonódás minősége határozza meg. 

Szinte kizárt, hogy megszállottan keresnék a boldogságot, gyanítom, hogy inkább elégedettek az élettel, vagyis a pohár többnyire félig tele. Ha mégsem, akkor utántöltik, hiszen maguk alakítják sorsukat, kezükben a gyeplő. 

Fotó: Unsplash / Camille Brodard 

A felsorolás folytatható… mindenkinek vannak saját válaszai, esetleg receptjei is a kortalansággal kapcsolatos alapkérdésre. Mindenesetre, le a kalappal a kortalanok, örök-ifjak előtt: sok-null javukra. Jól feladják nekünk a leckét:

a szemléletmódban rejlik tehát az időmumus legyőzésének titka.

A leghatékonyabb, belsőleg alkalmazandó vitalizáló és ránctalanító szérum tehát márka-független csomagolásban, saját készítésű, élményalapú tartalommal, minimum félig tele tégelyben került forgalomba. Mikor? Még a paradicsomi időkben és kiállta az almakrízis utáni korok próbáját az örök-ifjak szemléletmódjában. Használjátok egészséggel!