Megosztó

Munka, vásárlás és szabadidő miatt halmozódik a képernyőidőnk

Túl sok időt töltünk együtt – szólt az okostelefonom. Legalábbis így értelmeztem, amikor a heti értesítés szerint átlagosan napi öt órát töltöttem a képernyője előtt. Megvolt rá az okom, ahogy mindig van rá magyarázat, pedig több szempontból is fontos lenne csökkenteni a monitor előtt töltött időt.

Néhány frissítéssel ezelőtt a telefonomon automatikusan aktivizálódott a képernyőidőmet figyelő alkalmazás. Egy váratlan értesítésből szereztem erről tudomást, az egyik hétfő délelőtt kaptam egy jelentést, miszerint az előző héten átlagosan körülbelül három órát töltöttem az okostelefonom használatával naponta.

Néhány hasonló értesítés után nyitottam meg végül az appot, amelyik részletesen figyeli, napi szinten milyen alkalmazást mennyi ideig használok, majd a hétvégén átlagolja az összesített eredményt, és erről jelentést küld. Kiderült, hogy lenne lehetőségem önmagam szabályozására, például beállíthatnám, hogy az egyes alkalmazásokat mennyi ideig használhatom egy-egy nap.

Az egyik hétfőn aztán nagyot néztem, az aktuális jelentés szerint ugyanis valamivel több mint öt órát tölöttem átlagosan a telefonomon. Megdöbbenve nyitottam meg a részletes jelentést, mert amíg a három órával csak-csak kiegyeztem, az öt óra rendkívül soknak tűnt. Kiderült, hogy a legtöbb időt a közösségi média felületein töltöttem, nagyrészt cseteléssel, de szinte fej-fej mellett követte ezt az online vásárlással töltött idő.

Megkezdtem a karácsonyi ajándékok beszerzését, ezért töltöttem lényegesen több időt a telefon képernyőjének nézegetésével.

Ezeket követte a böngészés és a levelezés, aminek az ideje egyébként jellemzően körülbelül ugyanannyi hétről hétre, ezek a munka miatti kereséseket és üzenetváltásokat is tartalmazzák. De jócskán megnőne a képernyőidőm, ha például a filmeket, a sorozatokat és egyéb videókat is a telefonon nézném rendszeresen.

Van értelme korlátozni

Sokszor halljuk sok helyről, hogy igyekezzünk minél kevesebb időt tölteni a telefonunkkal. Ugyanakkor tudjuk, hogy ez manapság szinte elképzelhetetlen, már csak azért is, mert sokan a munkánkhoz is használjuk az okostelefonok adta lehetőségeket, de a családtagokkal, barátokkal is így tartjuk a kapcsolatot. Kényelmes és praktikus, amit kár lenne teljes mértékben kiiktatnunk az életünkből.

A korlátozás azonban nem ördögtől való, bár szerintem a legtöbben tudjuk, érezzük, ha túl sokat használtunk egy alkalmazást. Belefásulunk, megunjuk, elfárad a szemünk, sőt, a nyakunk és a karunk is. Unalomból nyomkodjuk vagy munka miatt, a végtelenségig mégsem tehetjük, hiszen az egész testünk belefárad, és a bennünket körülvevő, valóságos világ is figyelmet követel magának néha.

Gyerekek szabályozása

A legtöbbször a gyerekek képernyőidejéről esik szó, nem véletlenül. A WHO szerint (is) ahhoz, hogy egészségesen nőjenek fel, a gyerekeknek sokat mozogniuk és játszaniuk. Habár a telefon használata náluk sem mindig értelmetlen és céltalan szórakozás, hiszen tanulnak online, házi feladatokat oldanak meg, és ők is tartják a kapcsolatot a barátaikkal, szeretteikkel, ugyanakkor egyre gyakoribb ötéves kor alatt is az okostelefonok használata. Sok gyerek ezeken a készülékeken nézi a rajzfilmeket, vagy ami még rosszabb, rövid videókat a YouTube-on, illetve nem fejlesztő jellegű appliációkkal játszik, amíg anya főz, porszívózik, dolgozik, vagy netán online vásárol, az ismerősével csetel.

A szakemberek szerint fontos lenne visszahozni a gyerekek életébe az aktív játékokat az ülve vagy fekve végzett tevékenységek helyett úgy, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás is megmaradjon. A gyermek fejlődése szempontjából nagyon fontos, hogy interaktív, nem képernyő-alapú tevékenységekben vegyen részt, például olvasással, mesemondással, énekléssel és rejtvényfejtéssel is eltölthető a minőségi ülőidő.

Minél idősebb a gyerek, annál több lesz a képernyőideje, és egyre nehezebb korlátozni, szabályozni azt. Felnőttként azt hisszük, mi jobban tudjuk, mégis hajlamosak lehetünk észrevétlenül olyan sok időt tölteni a telefon képernyőjének nézegetésével, hogy ha azt rendszeresen és hosszútávon csináljuk, károsan hathat az egészségünkre és általában az életmódunkra, jóllétünkre.

Mennyi az annyi?

Egyre több munkához, munkakörhöz órákon keresztül a számítógép előtt kell ülni, és már az okostelefonon intézzük a hivatalos ügyeinket is. A szabadidőnk nagy részét tévéműsorok streamelésével, a közösségi oldalak görgetésével töltjük, szinte észrevétlen múlnak el az órák felettünk. Egy felmérés szerint néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban a felnőttek átlagos képernyő előtt töltött ideje napi tizenegy óra volt. És ez még nem a világjárvány ideje, akkor ugyanis állítólag 

ez a szám napi több mint tizenkét órára nőtt!

Képtelenség elképzelni még a tizenegy órát is. A felmérés során megkérdezett felnőttek körülbelül harminc százaléka azt válaszolta, hogy „szinte folyamatosan” képernyő előtt van. Ebbe beletartozik az az időszak is, amikor akár belealudtak egy-egy filmbe vagy sorozat-maratonba, és így az alvásidő egy részét is a képernyő előtt töltötték.

S míg egyértelmű irányelvek vannak arra vonatkozóan, hogy mennyi képernyőidő ajánlott gyerekeknek, addig a felnőttek képernyőideje már nem ilyen szabályozott. Lássuk be, saját magunkkal sokkal elnézőbbek és engedékenyebbek vagyunk, pedig lehet, hogy nem kellene.

Egy  tanulmány szerint például azok, akik naponta hat órát vagy annál többet töltenek a képernyőt nézegetve, nagyobb eséllyel lehetnek szorongók, stresszesek és depresszióra hajlamosabbak mint azok, akik ennél (lényegesen) kevesebbet. Állítólag a közösségi média használatának napi harminc, maximum hatvan percre való korlátozása „jelentős jólléti javuláshoz vezethet”. Az egészségünkre és jóllétünkre való hatás természetesen nagyban függ a képernyőidő típusától és annak minőségétől.

Honnan tudom, hogy túl sok-e ez az idő?

A szakemberek azt javasolják, hogy tegyük fel magunknak a következő kérdéseket (és válaszoljuk meg magunknak őszintén):

  • Jól alszom?
  • Egészségesen étkezem?
  • Rendszeresen eljárok otthonról, és társasági életet élek?
  • Jól megy a munkám?
  • Fizikailag aktív vagyok?

Ha mind az ötre határozott „igen” a válasz, akkor nincs okunk aggódni a képernyőidőnk miatt. Más esetben azonban elképzelhető, hogy változtatásra lehet szükségünk. törekedjünk például arra, hogy naponta három-négy órát legyünk távol mindenféle képernyőtől, a legjobb, ha ez a legalább három-négy óra összefüggő. Ezt az időt lehetőség szerint tölsük fizikailag aktívan, emberek között és a szabadban. Lefekvés előtt legalább egy órával már ne nézzünk semmilyen képernyőt a jobb alvásunk érdekében. Ha mégis hosszabb időt töltünk a képernyő időt, körülbelül húsz percenként iktassunk be egy-egy rövid szünetet, hogy pihentethessük egy kicsit a szemünket, megmozgassuk egy kicsit a nyakunkat, vállainkat, lábainkat.

S bár úgy hisszük, felnőttként mi jobban tudjuk, mégis érdemes lehet átgondolni az okoskészülékekhez való kapcsolatunkat és esetlegesen korátozásokat bevezetni a képernyő nézegetésével töltött időre vonatkozóan.

Ajánljuk még:

„Javíthatatlan dendromán vagyok” – Lajtmann Csabával, a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség elnökével beszélgettünk

Beszélgetésünk eredeti célja az EU Climate Pact programjának bemutatása volt, de hamar világossá vált, hogy sokkal több lesz annál: egy hazai környezet- és természetvédelmi összefogást és társadalmi dinamizmusokat időben beutazó élményfolyam, ami bennem is megerősítette a tenni akarás és az összefogás iránti vágy éledezőben lévő szikráit. Csaba látásmódja, a természet- és környezetvédelem több évtizedes történetében betöltött szerepe és az általa közvetített értékek olyan egyedülálló perspektívát kínálnak laikusok és szakemberek számára egyaránt, ami joggal nevezhető követendő példának.