„Miután lerohasztottuk a testünket, mártírkodva közöljük, hogy nincs mit tenni” – interjú Szemlér Ákossal

Most jövök a boltból, és nem kell ragozni, de egy kisebb vagyont hagytam ott. Vegetáriánusként számtalanszor kaptam már meg, hogy ez az életmód a „magvaimmal és zöldségeimmel” biztosan nem olcsóbb, mint a hagyományos magyar konyha. A többség ebből az irányból indítja a támadást, már ha éppen a támadás a célja. Az egészség drága?

De jó, hogy ezzel kezded. Az első és legfontosabb alaptétel:

az egészséges életmód nem az étkezésben merül ki, az csak az egyik összetevője.

Ez nekünk, magyaroknak, akik az élet bármely eseményét vagy problémáját képesek vagyunk az evéssel összefüggésbe hozni, furcsa gondolat. Hiszen az evés a mindenünk, több mint vallás. Ráadásul az evés körüli mizérián pártokra tudunk szakadni, hitvallások szerint küzdünk egymással. Csalódást fogok okozni, vannak nagyon egészséges vegyes étrendűek és nagyon egészséges vegetáriánusok is, akár élsportolói szinten is. És ugyanígy vannak rendkívül egészségtelen emberek mind a vegyes, mind a növényi étrendet követők között. Ebből csak egy dolog következhet: számos egyéb tényező is létezik, amelyek meghatározzák egy ember egészségét. De csak a táplálkozás terén is a hogyan, mikor, mennyit kérdések felvetése közelebb visz az igazsághoz, mint a húsevő kontra vegetáriánus megközelítés. Ilyen szempontokból vannak közös pontok: a kevesebb feldolgozott élelmiszer, a liszt és cukor lecsökkentése, az alapos rágás, a mértékletesség és az időszakos böjt. Bármely étrenden belül ezeket az alapelveket alkalmazva előrelépést tehetünk, ráadásul ez nem is mind igazán pénztárcafüggő. Jól megrágni az ételt ugyanannyiba kerül, mint rosszul vagy semennyire.

Tehát hiába költünk tofura meg chiamagra, attól még nem fogunk száz évig élni. Pedig kondibérletünk is van! Az javít a helyzeten? 

Van otthon egy 36 darabos kirakósa a gyerekeknek. Hiába rakok ki belőle négyet, ha az összes többit félreteszem, nem lesz belőle kép. Viszont az egészet befejezve az a négy is értelmet nyer.

Kicsit olyanok vagyunk, mint a nagymama, aki reggel a vérnyomáscsökkentőt kávéval veszi be: nem látjuk az összefüggéseket.

Jó, maradjunk a tofus meg a chiamagos példánál. Megeszem, mert azt mondják, hogy egészséges. De lehet, hogy nem rágom meg normálisan, tehát az emésztés és felszívódás máris elégtelen lesz. Upsz, a lóvé nagy része már ki is ugrott az ablakon. Ráadásul evés közben tiszta stresszben is vagyok valami miatt, ami azt jelenti, hogy a szimpatikus idegrendszer dolgozik, üss vagy fuss üzemmódban. Ilyenkor az emésztés és egyéb vegetatív funkciók parkolópályára kerülnek, például a regeneráció. Amúgy a hazai lakosság nagy részének emésztési problémája van, így puffadásra, székrekedésre, hasmenésre vagy savra szed gyógyszert. S akkor mellé még a superfoodra is költ. Ennyit erről. Egyikre sem szükséges.

Te miért tartod fontosnak, hogy ennyi mindent megtégy az egészségedért?

Az életminőségem kedvéért. Én nem száz évben, nem számokban gondolkodom. Apai dédapám 97 évet élt, ebből az utolsó harmincat senkinek sem kívánnám. Viszont, ha 70-80 évesen valaki tud focizni vagy túrázni az unokákkal, akkor érdemes tőle tanulni valamit. Ami a kondibérletet illeti, kondizni is lehet kifejezetten rosszul, ugyanakkor kondibérlet nélkül is felépíthető egy roppant atletikus és erős test. Elkölthetek erre havi százezer forintot feleslegesen is és okosan is.

Javarészt az ismeretek megszerzése és alkalmazási képessége dönti el az eredményt, nem a ráfordított összeg.

Tudni kellene, mik azok a genetikailag kódolt mozgásformák, amelyeket elvégezve az emberi test sokáig erős, mozgékony tud maradni, feltéve, ha a kirakós minden más darabja is a helyén van. Ennek azonban jobbára nem néznek utána az edzőterembe járók.

És mi a helyzet a genetikával? Hiszen az is sok mindent befolyásol.

Mióta tudunk a genetikáról, azóta nem kell mindent folyamatosan az Istenre meg a sorsra fognunk. Igen, vannak genetikai alapcsomagok, amelyeket kapunk a születéssel, és öröklött, akár nagyon komoly rendellenességek is. De azért azt senki nem merné kijelenteni, hogy a felnőtt lakosság több mint 60 százaléka azért túlsúlyos, 52 százaléka azért hal meg szív- és érrendszeri betegségekben, 25 százaléka pedig daganatos betegség következtében, mert ez neki genetikusan be volt kódolva. Ugye, ezt senki nem hiszi el? Nem lehet inkább, hogy simán csak tespedünk, igénytelenek vagyunk, tömjük magunkba a szemét minőségű kaját, aztán

amikor lerohasztottuk a testünket, nagy mártírkodva közöljük, nincs mit tenni, ez genetika, már apám is ilyen volt.

A genetika nyilván sok mindent meghatároz a lehetőségek szintjén, de biztos, hogy nem a hozzáállásunkat.

De hisz mindenki ezt csinálja! Honnan tudná bárki is, hogy másképp kellene? Az sem valószínű, hogy mindenki arra gondol a heti szinten elfogyasztott néhány pohár bor kortyolgatása közben, hogy évtizedek múlva ennek következménye lehet. Csak néhány pohár. 

Függetlenül a hétvégi néhány pohár bortól, ami szerintem elenyésző kockázatot sem jelent a többi „átlagos” szokásunkhoz képest, a „mindenki ezt csinálja” kifogásával nem lehet kikerülni a fizika törvényeit. A krónikus betegségek pedig ezen törvényszerűségek hatása révén alakulnak ki. A törvény nem ismerete nem mentesít. Nem hallottunk olyanról, hogy valakiben csak azért visszafejlődött a daganat, mert az illető nem tudta, a napi két doboz cigi ezt a kockázatot rejti magában. Mindenki ezt csinálja. A kérdés inkább az, hogy te mit csinálsz?

Tanult tehetetlenségben vergődünk?

Pontosan. Öröklött gondolati és viselkedési minták határozzák meg az egészségünket. Ezekből még akkor sem törünk ki, ha egyébként már lehet tudni, látni, hová vezetnek.

A „jól van az úgy” hozzáállása szintén hungarikum.

Majd valaki más megoldja. Megoldja az orvos, az egészségügyi ellátórendszer, a természetgyógyász, a technológia, mindegy, csak ne nekem kelljen vele foglalkoznom. 

A stresszt már említetted, és egyébként is gyakran lehet hallani arról, milyen pusztítást képes végezni. Hogyan kellene a mentális egészségünkhöz viszonyulni, ha a fent említett kirakó darabjaira gondolunk? 

A normális idegrendszeri működés lenne az egészség alapja. Ez szabályozza a hormonális rendszert, a vegetatív működést, a regenerációt. A kultúra, amelyben jelenleg létezünk, ezt semmilyen módon nem támogatja. Tehát kénytelenek vagyunk kompenzálni valahogy, ennek több módja is van. Az egyik, genetikusan kódolt mód az idegrendszer stabilizálására a mozgás, a már említett DNS-be írt mozgásminták alapján. Nem heti egyszer, hanem a lehető legtöbbször. A másik mód, ami mostanság a reneszánszát éli, az az idegrendszer meditációval történő megnyugtatása. Valóban vannak az évezredek alatt kikristályosodott, a modern tudomány által mérésekkel is igazolt, hatékony módszerek, az autogén tréningek, amelyek gyakorlásával különleges mentális állapotok érhetőek el. Ezek közös jellemzője, hogy sok-sok évnyi kemény melót kell beletenni, mindennapos gyakorlást, amíg az említett szintek tapasztalattá válhatnak.

A lustábbak számára pedig itt a new age által a felismerhetetlenségig lebutított, csöpögős szentimentalizmusra épülő, képzelgésre, csodavárásra és lila ködben úszásra való tanok tömkelege,

a fizetős könnyű utak, amiket én gyűjtőnéven spiri-színháznak nevezek. Ezek nem annyira alkalmasak tartós és stabil idegrendszeri állapotok elérésére, kivéve, ha valaki pszichiátrián végzi. Viszont jól jövedelmező tanfolyamokat lehet rá szervezni.

Vagyis azt mondod, nagy átlagban semmi értelme a meditációs gyakorlatoknak, amelyeket végzünk?

Szó sincs róla. Azt mondom, hogy amiket úgy nagy átlagban végzünk, azok javarészt nem nevezhetők meditációs gyakorlatnak a szó eredeti, klasszikus értelmében. Attól még jól eltölthetjük vele az időt, jól is érezhetjük magunkat közben, de az életminőségünket megváltoztató komoly eredmények nem fognak jelentkezni. Legyen ez a próbakő! Elmúlt a pánikbetegségem, a depresszióm, a bipoláris zavarom? Javul az alvásminőségem, másként reagálok ugyanazokra a stresszhelyzetekre, más a pulzusom, vérnyomásom? Ha ezekre nem a válasz, akkor valamit nem csinálunk jól.

Mi befolyásolja még az általános egészségi állapotunkat?

Szedjük inkább egy jól látható csokorba mind: légzés, regeneráció, vagyis alvásminőség, megfelelő mozgás, hidegadaptáció, táplálkozás és mentális egyensúly. Ezek külön-külön is fejlesztendők, azonban szoros kölcsönhatásban vannak. 

A hidegadaptáció miért lenne fontos az egészséghez?

Remekül edzi az érrendszert, a keringést, a szervezet alkalmazkodóképességét, környezeti stresszhatásokra adott válaszát.

Mióta civilizált körülmények között élünk, különösen a légkondicionáló megjelenése óta nagyon leszűkült az a hőmérséklet-tartomány, amelyben komfortosan érezzük magunkat, ez körülbelül 18-28 Celsius-fok között van.

Ez egy szobanövény alkalmazkodási sajátossága, az emberi test nem erre van kitalálva. Elveszítjük az ilyen irányú rugalmasságunkat. 

Próbálkozunk, hogy kitörjünk az ördögi körből, de sokszor maga a kialakult betegség jelenti az igazi ébresztőt. A jelenlegi társadalmi berendezkedésben hogyan lehet már ez előtt felébredni? 

Szerintem nehéz olyan magyar embert találni, akinek valamilyen hozzátartozója ne szenvedne krónikus betegségben, vagy ne halt volna meg ezek valamelyikében. Kell ennél jobb ébresztő? 

Az átlagember a napi megélhetésért küzd, több munkahelyen dolgozik, egyedül neveli a gyerekét – felőrlik a mindennapok. Nincsen sem ideje, sem energiája, pénze, hogy a saját egészségével foglalkozzon. 

És az átlagembert mindez nem akadályozza meg abban, hogy órákig bámulja este a tévéjét, amitől nagyságrendeket romlik az alvásminősége, vagy hogy pörgesse a közösségi médiát, és hülyeségekről chateljen. Erre van ideje is, meg energiája is. Miközben, ha már egyébként is fent lébecol a világhálón, elérhető ott minden információ és elméleti tudás. Az csak az érdeklődés hiánya, hogy mással foglalkozik. Azt sem gondolom, hogy megfelelő mennyiségű vizet inni, helyesen lélegezni, vagy picivel okosabban enni ne férne bele az időbe, vagy nagyon megterhelné a családi kasszát. Ezek kifogások.

Félreértés ne essék, az egészségre figyelni nem kötelező.

Sőt, emberileg nem is lesz senki felsőbb- vagy alsóbbrendű ettől. Csak akkor fel kell vállalni, hogy engem nem foglalkoztat az egészségem, és nem pedig hárítani jobbra-balra.

Az érdeklődés hiánya, amit említesz, rendszerszintű probléma is. Senkinek nem érdeke, hogy az ember felébredjen csipkerózsika álmából, és ne fogyassza többé a chipset, a kólát, az alkoholt, ne szedje a gyógyszereket, ne vegye igénybe a magánorvosi betegellátást, vagy kevesebb arcba tolt reklámmal találkozzon a közösségi médiában.

A rendszerszintű folyamatok tömegekre vannak adaptálva, de semmit nem tudnak kezdeni az egyéni döntésekkel. Senki nem tart fegyvert a fejemhez, hogy kólát igyak. Én döntök így.

A rendszer ki van szolgáltatva a döntéseinknek.

De mi nem szeretünk dönteni, főleg a tömeggel, az elvárttal szemben, mert az kényelmetlen. Sodródni és közben másokat hibáztatni pszichésen sokkal komfortosabb.  

Abban a hitben élünk, hogy az egészséges életmód csak pénz kérdése.

Fogyasztói társadalomban élünk, erre van ráállva az agyunk, és ezen keresztül tudunk elképzelni bármit. Ezt is. Ha lenne lehetőségem havonta elkölteni 50-100 ezer forintot erre, megtenném. De ez nem jelenti azt, hogy ennek hiányában lezárultak a lehetőségek. Már utaltam rá, helyesen lélegezni ugyanannyiba kerül, mint helytelenül. Helyesen mozogni semmivel sem drágább, mint helytelenül. Megrágni az ételt ugyanolyan költség, mint rágás nélkül nyelni lefelé.

Heti egy napot böjtölni meg egyenesen csökkenti a kiadásainkat.

Nem beszélve a hideg vízzel zuhanyzásról, ami felbecsülhetetlenül értékes például az érrendszer karbantartásában. Annyi, de annyi lehetőség van ingyen, és ezek beiktatásával nagyságrendekkel lehet fejlődni mind edzettséget, mind az immunrendszert, keringési rendszert, anyagcserét és a mentális állapotunkat tekintve. Szóval, ha van pénzed, akkor költsd el edzőteremre – de okosan –, táplálékkiegészítőkre, vitaminokra és kurzusokra. Ha meg nincs egy filléred sem, de okostelefonod igen, akkor hajrá, információs korban élünk. Legyen az egészséged is olyan fontos, mint a moziműsor, a celebek, a TikTok, vagy bármi, amire a neten rákeresel. Ez a véleményem. Soha nem a pénz akadályozza az életmódváltást, hanem a tanult tehetetlenség. Aminek a következményei sokkal-sokkal többe fognak kerülni, mint amennyit életmódra valaha is elkölteni szándékoztunk. Nem kell ecsetelnem a gyógyszerek és a magánrendelések árát, ugye?