Meddig higgyen a gyerek a Mikulásban? – Tudományos választ kerestünk

Megosztó

Meddig higgyen a gyerek a Mikulásban? – Tudományos választ kerestünk

Szegény Mikulás a létével örök dilemmát és örök ütközési felületet ad kicsik és nagyok számára. Van, aki el sem kezdi mesélni a hozzá kapcsolódó történeteket és van, aki a kelleténél tovább meséli azokat. Valahogy mindenki mást gondol e téren. De mégis ki tudhatná a választ arra a kérdésre, meddig higgyen a gyerek a Mikulásban? Van egyáltalán általános recept vagy iránymutatás ezzel kapcsolatban? Mit mondanak a szakemberek, és vajon lehet-e ez szakmai kérdés? Utánajártunk!

Természetesen brit és nem brit tudósok is vizsgálták már a Mikuláshoz kapcsolódó gondolatainkat, viselkedésünket. Ezen kutatások eredményei alapján a szakemberek legnagyobb része azt mondja: ha gyermekünk fogékony a Mikulással kapcsolatos mesékre, hagyjuk, hogy addig higgyen azok igazságába, amíg ő akar, ugyanis minél tovább tud gyermek maradni, annál kiegyensúlyozottabb felnőtt lesz belőle.

Sok témában jártas szakértő kifejezetten hasznosnak tartja a gyermeki agy fejlődése szempontjából, ha valaki hisz a Mikulásban, és állításuk szerint számos életlecke is megtanulható a nagyszakállú történetén keresztül. Bónusz, hogy a Mikulást körüli varázslat, a készülődés és a hangolódás mind-mind erősítik a kötődést, ápolják a lelket, nem mellesleg érzelmi biztonságot is nyújtanak utódainknak.

A Sunshine Coast Egyetem pszichológiai oktatója, Rachael Sharman egészen odáig jutott a Mikulás-hit elemzésében, hogy szerinte ténylegesen mérhető az a változás, amelyet követően a gyerekek agyának örömközpontjai „kigyúlnak” a Mikulásról és a karácsonyról folytatott beszélgetések alatt. A kutatások azt mutatják, hogy csak 12 éves korunk körül kezdenek kialakulni a logikáról, az okról és okozatról, a fantázia és a valóság közötti különbségről alkotott felnőttkori fogalmak. Ekkor érkezik el az a pont, amikor szakítunk a képzelet és a mesék világával, de addig nyugodtan élhetünk mesevilágunkban.

A legtöbb szülő aggódik, hogy amikor eljön a felismerés, hogy a Mikulás valójában nem is létezik, akkor az igazsággal való szembesülés törést okoz gyermekében. A kutatások viszont mást sugallnak. A szakemberek szerint nem okoz szorongást a gyerekeknek, ha megtudják, mi hoztuk az ajándékokat, és azt sem fogják megkérdőjelezni, hogy szüleik megbízhatóak-e. Sőt: vannak olyan gyerekek, akik még a szüleiknek sem mondják el, hogy rájöttek a cselre,

hagyják, hogy az ősök még pár évig ragaszkodjanak az ünnepi varázslathoz… 

Ahányan vagyunk, annyifélét gondolunk, így teljesen természetes, hogy mindannyiunk életében máskor jön el a kijózanodás pillanata. Ahogyan az is természetes, hogy máshogy éljük meg azt: van, aki könnyen, fellélegezve, van, aki szomorúan, a csalódás érzésével vegyesen, és van, aki egy másodperc alatt tud dönteni sziklaszilárdan: a „Márpedig a Mikulás igenis létezik”... legalább még egy évig.

Meddig higgyen a gyerek a Mikulásban?

A tudományos álláspont az, hogy hagyjuk, gyermekünk maga döntse el, akar-e hinni még. Vannak olyan dolgok, amelyeket nem kell irányítanunk, bármennyire is hihetetlen ez. A Mikuláshithez kapcsolódó felismerések időzítését például egészen nyugodtan rábízhatunk gyermekeinkre, pontosan tudni és érezni fogják, mikor jött el az igazság pillanata. Tény, hogy az iskolatársak, a könnyen elérhető vizuális tartalmak idő előtt keresztbe tehetnek a varázs átélésének, de ez is egy olyan élethelyzet, amivel gyermekünknek önmagának kell megküzdenie. Mi szülőként annyit tehetünk, hogy támogatjuk, mellette vagyunk, és addig mesélünk neki Szent Miklós jótetteiről, amíg e meséket szívesen hallgatja.

A kételyeket, a túlmagyarázást és túlgondolást inkább engedjük el. Élvezzük a készülődést, és higgyünk addig a nagyszakállúban, ameddig jólesik!

Ajánljuk még:

Ha rossz a minta: amikor egy anyának segítségre van szüksége

Az anyává válás folyamata nem mindenkinél zökkenőmentes. Nem csak azért, mert ez nem feltétlenül történik ösztönből, és nagyon sok tanulás, tapasztalat kell ahhoz, hogy viszonylag jó anyákká váljunk. Azért is, mert rengeteg olyan akadályozó tényező lehet, amit a saját gyerekkorunkból hoztunk magunkkal.

 

Már követem az oldalt

X