Természetesen brit és nem brit tudósok is vizsgálták már a Mikuláshoz kapcsolódó gondolatainkat, viselkedésünket. Ezen kutatások eredményei alapján a szakemberek legnagyobb része azt mondja: ha gyermekünk fogékony a Mikulással kapcsolatos mesékre, hagyjuk, hogy addig higgyen azok igazságába, amíg ő akar, ugyanis minél tovább tud gyermek maradni, annál kiegyensúlyozottabb felnőtt lesz belőle.
Sok témában jártas szakértő kifejezetten hasznosnak tartja a gyermeki agy fejlődése szempontjából, ha valaki hisz a Mikulásban, és állításuk szerint számos életlecke is megtanulható a nagyszakállú történetén keresztül. Bónusz, hogy a Mikulást körüli varázslat, a készülődés és a hangolódás mind-mind erősítik a kötődést, ápolják a lelket, nem mellesleg érzelmi biztonságot is nyújtanak utódainknak.
A Sunshine Coast Egyetem pszichológiai oktatója, Rachael Sharman egészen odáig jutott a Mikulás-hit elemzésében, hogy szerinte ténylegesen mérhető az a változás, amelyet követően a gyerekek agyának örömközpontjai „kigyúlnak” a Mikulásról és a karácsonyról folytatott beszélgetések alatt. A kutatások azt mutatják, hogy csak 12 éves korunk körül kezdenek kialakulni a logikáról, az okról és okozatról, a fantázia és a valóság közötti különbségről alkotott felnőttkori fogalmak. Ekkor érkezik el az a pont, amikor szakítunk a képzelet és a mesék világával, de addig nyugodtan élhetünk mesevilágunkban.
A legtöbb szülő aggódik, hogy amikor eljön a felismerés, hogy a Mikulás valójában nem is létezik, akkor az igazsággal való szembesülés törést okoz gyermekében. A kutatások viszont mást sugallnak. A szakemberek szerint nem okoz szorongást a gyerekeknek, ha megtudják, mi hoztuk az ajándékokat, és azt sem fogják megkérdőjelezni, hogy szüleik megbízhatóak-e. Sőt: vannak olyan gyerekek, akik még a szüleiknek sem mondják el, hogy rájöttek a cselre,
hagyják, hogy az ősök még pár évig ragaszkodjanak az ünnepi varázslathoz…
Ahányan vagyunk, annyifélét gondolunk, így teljesen természetes, hogy mindannyiunk életében máskor jön el a kijózanodás pillanata. Ahogyan az is természetes, hogy máshogy éljük meg azt: van, aki könnyen, fellélegezve, van, aki szomorúan, a csalódás érzésével vegyesen, és van, aki egy másodperc alatt tud dönteni sziklaszilárdan: a „Márpedig a Mikulás igenis létezik”... legalább még egy évig.
Meddig higgyen a gyerek a Mikulásban?
A tudományos álláspont az, hogy hagyjuk, gyermekünk maga döntse el, akar-e hinni még. Vannak olyan dolgok, amelyeket nem kell irányítanunk, bármennyire is hihetetlen ez. A Mikuláshithez kapcsolódó felismerések időzítését például egészen nyugodtan rábízhatunk gyermekeinkre, pontosan tudni és érezni fogják, mikor jött el az igazság pillanata. Tény, hogy az iskolatársak, a könnyen elérhető vizuális tartalmak idő előtt keresztbe tehetnek a varázs átélésének, de ez is egy olyan élethelyzet, amivel gyermekünknek önmagának kell megküzdenie. Mi szülőként annyit tehetünk, hogy támogatjuk, mellette vagyunk, és addig mesélünk neki Szent Miklós jótetteiről, amíg e meséket szívesen hallgatja.
A kételyeket, a túlmagyarázást és túlgondolást inkább engedjük el. Élvezzük a készülődést, és higgyünk addig a nagyszakállúban, ameddig jólesik!
