Letépem a fejed, és hasonló kommunikációs csemegék az utakon

Egy forgalmas, Balatonhoz közeli főútra kellett kikanyarodnunk, elsőbbségadás kötelező tábla mellett. Természetesen a szabályoknak megfelelően megállt a barátnőm, de ha nem lett volna tábla, akkor is megállt volna, mert egy óriási forgalmú főútról volt szó, és a mellettünk levő sávban egy egyenesen haladni kívánó autó miatt egyáltalán nem lehetett kilátni balra.

Ám amint fékezett, óriási dudálásba csapott a mögöttünk lévő autó és egészen ránk állt, szinte tolt volna előre, hogy menjünk már, haladjunk, nem ér rá. A kifordulást követően rögvest a belső sávba gurulva mellénk húzott, és dühödten, dudaszóval és kézjelekkel tarkítva tartott nekünk kéretlen vezetési tréninget.

A barátnőm visszaintett: az arrogáns dudálás felhúzta, ő se puszit dobott. De inkább nem kellett volna tudomást venni a másik agresszív viselkedéséről, mert hirtelen mégsem volt már annyira sietős a dolga a sofőrnek: mögénk húzódott és követni kezdett.

Hosszú kilométereken keresztül ránk állt, egészen közel, mögöttünk haladva.

Nagyon ijesztő volt a viselkedése. Amikor végül megálltunk – ügyelve arra, hogy legyenek körülöttünk emberek, ha az aktuálisnál is nagyobb baj kerekedne –, mellénk húzott úgy, hogy nem is tudtunk volna továbbmenni. A vele utazó szép, fiatal nő leengedte az ablakot és olyan trágársággal köszönt át, amit el nem lehet képzelni egy ilyen szépen festett szájból kiengedve. Amikor a barátnőm higgadtan felhívta a figyelmüket a táblára, a követési távolság betartásának szükségességére és az óriási forgalomra, a sofőr gyilkos indulattal szállt be a vitába: kilátásba helyezte, hogy legközelebb letépi a barátnőm fejét és az altestébe azt felnyomja. Persze, nem ilyen szavakkal fejezte ki magát és nem ily röviden. Sokkoló volt a gyilkos indulat. Végül megunták a leckéztetést és tovagurultak.

Azonnal eszembe jutott az a tucatnyi másik helyzet, amikor engem leckéztettek meg autóvezetésből. Voltam már én is minden, szőke büdös..., vagy csak ostoba tehén. Kilátásba helyeztek sok-sok csúnya véget is, többek között azt, hogy a helyszínen tanítanak móresre. Az azonban már feltűnt:

mindezt mindig akkor szenvedtem el, ha női kisautóval közlekedtem.

Valamiért nagyobb tisztelettel bántak velem, ha egy kilencszemélyes nagy busszal gurultam, ami hosszú is volt, magas is volt, erős is volt. Mintha a vezetett eszköz mérete és ereje révén már nem tűnnék adott helyzetben amatőrnek és gyengének. 

Nyilván követtem már el én is hibát vezetés közben, nem is keveset. Volt, hogy az én hibámból lett majdnem koccanás, de más is volt már figyelmetlen. Én azonban soha nem viselkedem agresszíven a közlekedés során. Ahogy a gyalogos közlekedésben is mosolyogva bocsánatot kérek, ha véletlenül összeérek valakivel, megütöm a könyökét vagy netán a sarkára lépek, így viselkedem a közlekedésben is.

Egy parkolóból kihajtás közben történt incidensnél, ahol én voltam a ludas, meg is álltam, leengedtem az ablakot, és bocsánatot kértem, megköszöntem, hogy figyelt rám a másik vezető és segített elkerülni a koccanást. Akkor egymásra mosolyogtunk békésen, és mentünk tovább.

Előfordult, hogy egy másik sofőr volt figyelmetlen, és hajtott nekem majdnem. Csak odaintettem mosolyogva: szia, nincs baj, menjünk tovább. Egy másik alkalommal, amikor ismét más hibázott, az incidenst követően egymásba futottunk a boltban is, és odaköszöntem, megkérdeztem jól van-e, nem ijedt-e meg nagyon. Beszélgettünk pár percet, mint két normális ember, aki tud és akar viselkedni. Elmondta, hogy nagyon fáj a feje, rosszul indult a reggele.

Persze, erősebb érzéseket generál az a helyzet, amikor emberélet foroghat kockán, de az is nyilvánvaló, hogy jelen esetben nem erről volt szó. Sőt, az esetek többségében nem erről van szó, amikor agresszív kommunikáció indul meg az utakon. Én nem értem, tényleg nem értem, miért érzik úgy sokan, hogy az alapvető udvariasságot és a más emberek felé kijáró tiszteletet nem kell megadni, ha egy autó szélvédője, kasznija mögött vagyunk és nem szemtől szemben.

Miért foszlik le a civilizált modor és magatartás, ha valaki alatt száz meg száz lóerő robog? Miért ez a szelep? Hogyan viselkedhet így egy olyan férfi, aki más körülmények között valószínűleg kinyitná előttem az ajtót, hölgyemnek nevezne, és előreengedne. De az utakon elém vág, rám dudál és leribancoz sértőn és durván.

Én tényleg nem értem, mit rontunk el.