Kettőnél több gyerek nevelése elbutíthat a tudomány szerint – egy háromgyerekes anya véleménye a témáról

A Columbia University Mailman School of Public Health, az Université Paris-Dauphine és a Robert Butler Columbia Aging Center közös kutatása egy eddig ismeretlen terepre kalauzolja a tudomány figyelmét: arra keresték a választ, hogy a gyermekek számának növekedése miképpen hat a szülők időskori értelmi képességeire.

A Demographia folyóiratban közzétett tanulmány fókuszában a késői kognitív egészség fontossága áll, ugyanis ez a kutatók véleménye szerint elengedhetetlen a függetlenség megőrzéséhez, valamint a társadalmilag aktív és eredményes élethez. Kiemelik: a társadalmak számára is rendkívül fontos az időskori egészség, ugyanis a jelenleg zajló népesedési folyamatok a munkával töltött élet meghosszabbítását, valamint az egészségügyi költségek és gondozási szükségletek csökkentését kívánják. 

A vizsgálat során Izrael és több tucat európai ország adatait elemezték, köztük Magyarországét is. Olyan személyek szerepelhettek a vizsgálatban, akik legalább 65 évesek voltak és legalább két gyermekük született. Egy fejlett ökonometriai módszerekből álló rendszert hívtak segítségül, amely képes volt az ok-okozati összefüggést az egyszerű asszociációktól elválasztani, így vélhetően egy megbízható és eddig fel nem tárt összefüggésrendszert adott eredményül. 

Több gyerek = több stressz?

Az adatok egyértelműen arra engednek következtetni, hogy a termékenység több szempontból is befolyásolhatja az időskori értelmi képességeket. Egyrészt minden gyermekvállalás jelentős anyagi költséggel jár, ez csökkenti a család jövedelmét, és növeli a szegénységi küszöb alá kerülés valószínűségét. Ebből következik, hogy a többedik gyerek születésénél nagy valószínűséggel csökken az összes családtag életszínvonala, ami miatt anyagi bizonytalanság és pénzügyekkel kapcsolatos stressz léphet fel a tagok életében. Ezek összessége a kognitív képességek romlásához vezet a tanulmány szerint.

A másik fontos megállapítás, hogy a többszöri gyermekvállalás okozati összefüggésben áll a nők alacsonyabb munkaerő-piaci részvételével és alacsonyabb keresetével, a munkaerő-piaci részvételről pedig tudjuk, hogy pozitívan befolyásolja a férfiak és nők kognitív állapotát. A kutatók szerint a többszöri gyermekvállalás növelheti életünkben a stresszt, befolyásolhatja az egészséget veszélyeztető magatartást, és hátrányosan befolyásolhatja a felnőttek kognitív fejlődését.

A szakemberek szerint a többgyermekes szülők több stresszt élnek át, kevesebb idejük van a kikapcsolódásra, és a kognitívan stimuláló szabadidős tevékenységekre. Számos utód nevelése kevesebb alvással járhat, aminek hosszútávú következményei nem túl pozitívak.

A kutatás során számszerűsítették is a különbséget: arra jutottak, hogy – kétgyerekes szülőkhöz viszonyítva –

a három vagy több gyermek nevelése 6,2 év öregedésnek felel meg. 

Most, hogy megtudtuk, szerencsétlen dolog lehet kettőnél több gyermeket vállalni, hadd osszak meg pár személyes tapasztalatot a témában háromgyerekes anyaként.

A pénzügyi és munkaerőpiaci adatokkal nem tudok vitatkozni – sajnos kevés olyan európai ország van, ahol megfelelően meg tudják oldani a nők munkába való visszatérését és munkaerőpiaci kiteljesedését többgyermekes családmodellek esetén. A nők nagy részének több gyermek vállalása után valóban újra kell terveznie, főleg ott, ahol sem nagyszülők sem más rokoni/baráti segítség nincs a háttérben. Már csak emiatt is egyetértek azokkal a hangokkal, amelyek szerint az élet nem egyszerű egy sokgyermekes családban. Azzal is egyetértek, hogy van egy ugrás két gyermek és három gyermek között, egészen más problémák jelennek meg, ha a harmadik gyerkőc is megérkezik.

Nagy falat és izgalmas kihívás három utóddal az élet, és valóban nem feltétlenül könnyű léptéket váltani. De tapasztalataim szerint kifejezetten építő jellegű.

Hogy miért? Mert mindannyian más személyiségek vagyunk. Más-más színt és tartalmat teszünk bele a nagy egészbe, ezáltal sokkal gazdagabbá válik az élet mindannyiunk számára. Két gyerek lehet tűz és víz, de két szülő őket jó eséllyel kordában tudja tartani. De amikor megérkezik a harmadik, tényleg kő kövön nem marad... Szülőként fejlődni kell, hogy lépést tartsunk, és persze pörögni folyton, hogy mindenki igényeit kielégíthessük. 

Egy nagycsaládban sosincs unalom, nincsenek üresjáratok. Folyamatosan tervezünk, majd újratervezünk. Minden gyermek születése egy új élet kezdete, és nemcsak a születendő gyermek számára, hanem a család összes többi tagja és a család egysége számára is. Egygyermekes, kétgyermekes majd többgyermekes szülővé válni egy-egy új kezdet, a telő évek alatt kirajzolódó út pedig izgalmas és személyiségfejlődéssel teli.

Bár én még az időskori kognitív állapotról nem tudok személyes tapasztalattal szolgálni, azt tudom, hogy sokkal nyitottabb és érdeklődőbb személyiséggé tett a gyermekvállalás, a srácoknak köszönhetően kitárult a világ, és bizony a tudásom, ismereteim is sokkal, de sokkal szerteágazóbbak lettek. De nemcsak a személyes lexikonom telt meg tartalommal, hanem a hozzá kapcsolódó emberi kvalitásaim is gazdagodtak: a többgyermekes szülői létnek köszönhetően olyan tulajdonságokra tettem szert, amikkel előtte nem dicsekedhettem. Ilyenek a türelem, a feltétel nélküli elfogadás, az abszolút figyelem, a megértés vagy az elismerés megfelelő módjai. Meggyőződésem, hogy

nagy tanítóim, a gyermekeim nélkül ezeket ma nem élvezhetném.

Stresszel jár mindez, persze, akad abból hol több, hol kevesebb. Nem is akarom ezeket lekicsinyleni, a tudományt megcáfolni. Csak azt szeretném, hogy ne beszéljünk a gyermeknevelésről csupán a számok szintjén. Mert ha mélyrehatóan és a szubjektív tényezőket is figyelembe véve akarjuk feltárni a témát, akkor nem olyan egyszerű a képlet, hogy „a több gyermek jobban lestrapál”. Már csak azért sem, mert – akinek van gyermeke, pontosan tudja – az önfeledt gyermeki kacaj, a csintalan mosolyok, a reggelenként közénk bújó apróságok, egy ölelés vagy egy „szeretlek, anya!” nemcsak a szülői lét fáradalmait, de minden másból adódó nehézséget is egy pillanat alatt el tud feledtetni.

A gyermeki szeretet képes megtisztítani a lelket, és képes különleges erővel felruházni azt.

Mindent összevetve bár el kell fogadnunk a kutatás logikai ívét, és száraz tényeit, ne felejtsük el, hogy végső soron minden végkimenetel az egyénen, egyének összhangján múlik. A szülőkön, a szülők közötti kapcsolaton, a gyermekek nevelésén, a családi környezeten és az élethez való viszonyuláson.

Nem hinném, hogy pusztán a gyerekek számának növekedése öregíthet – önmagában legalábbis biztosan nem. És ha a gyermeknevelésben örömünket leljük, ha ki tudunk benne teljesedni, és egy jól működő csapatként vezetjük egymást az előttünk álló éveken, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy „megöregedett” öregkor helyett emlékekkel, tartalmakkal és mély érzésekkel teli időskor várhat ránk.