Felfoghatatlan kegyetlenségek társulnak az úri igények kielégítéséhez: a bozóthús nyomában

Mi a bozóthús?

A bozóthús vagy „bushmeat” a vadon élő állatok orvvadászok általi legyilkolásából származó húsáruja. Afrika-szerte valamennyi piacon árulják, és a bivaly- és elefánthústól kezdve a madárhúson át a majmok és gorillák húsáig terjed a kínálat. Az sem ritka, hogy az elejtett állatok napokig hevernek a melegben, és már bomlásnak indult állapotukban érintkeznek a nem megfelelő higiéniai eljárásokat alkalmazó emberekkel, esetleg haszon- vagy kóborállatokkal. És már meg is van a baj...

A bozóthús mint luxuscikk

A kíméletlen vadorzók az elejtett zsákmányt füstölik vagy szárítják, de olyan is akad, hogy a fakitermelő társaságok kamionjaival szállítják a piacra, ahol friss húsként árulják. Merthogy a bozóthús már nem (csak) az éhező emberek tápláléka! A legújabb tendenciák szerint a bozóthús kifejezetten jómódú emberek keresett árucikke: számukra a drága vadhús megvétele státusszimbólum.

A Jane Goodall Intézet tájékoztatása szerint az afrikai bozóthús megtalálható amerikai és európai éttermek kínálatában is, ráadásul az erre épülő üzlet virágzik:

olyan nagyvárosokban, mint Los Angeles, Toronto vagy Párizs havonta hat tonnányi illegálisan elejtett vadhús kerül forgalomba.

A gasztronómiai fellengzések borzalmain túl számos más hozadéka van a jelenségnek: az árván maradt csimpánzkölyköket (akik túl kicsik ahhoz, hogy húsukért adják el őket) egzotikus állatként értékesítik, esetleg a szórakoztatóipar rabszolgái lesznek. Érző ember számára felfoghatatlan kegyetlenségek társulnak az úri igények kielégítéséhez: a nőstényeket lelövik, csapdába ejtik, kutyákkal vadásszák le őket vagy éppen megmérgezik – mindezt azért, hogy a kölykeiket elfoghassák, és eladhassák a piacon.

A bozóthús fogyasztásához köthető orvvadászat és kereskedelem egyre terjed, mára akkora méreteket öltött, hogy az érintett térségekben a legtöbb kis- és nagytestű emlős-, madár- és hüllőfaj tucatjai tűnhetnek el a Földről a következő évtizedben. Persze csak akkor, ha továbbra sem tesszük meg a szükséges ellenintézkedéseket.

Bozóthús, a járványok forrása

Zoonózis, vagyis állatról emberre terjedő betegség – ezt a fogalmat is egyre többen megtanuljuk, ugyanis egyre többször halljuk. A tudósok szerint az embereket érintő fertőző betegségek 60 százaléka zoonotikus eredetű, ráadásul ezen állat-közvetítette betegségek 80 százaléka potenciális biológiai fegyverként is szerepelhet az emberiség jövőjében.

Egy 2020-as előadásában Dr. Jakab Ferenc hosszasan beszélt a jelenségről, és annak veszélyeiről. Elmondta, hogy ezek a zoonozisok körbe-körbe keringenek az állatvilágban, fajokról fajokra „ugrálnak”, majd képesek „átugrani” a haszonállatokra is, és ha ilyenkor nincs megfelelő fellépés a további fertőzések ellen, akkor a koronavírushoz hasonló járványok megjelenésére számíthatunk:

Hogy mennyire vegyük komolyan ezt? 2012-ben légylárvákat távolítottak el egy emberi szemből, amelyek vizsgálati céllal a Magyar Természettudományi Múzeum Diptera gyűjteményébe kerültek. Ezek a „légylárvák” valójában Pentastomidak, azaz féregatkák voltak. A pete alak mikroszkópikus méretű, a lárva rágcsálókban fejlődik, majd a kifejlett féreg a rágcsálókkal a kígyóba kerülve azok tüdejében élősködik, rengeteg petét ürítve oda. Az ember elejti a kígyót, bozóthúsként értékesíti, a fogyasztó megeszi és megfertőződik. A szembe csak ritkán kerülnek, a legtöbb esetben a fertőzés rejtve marad, és a tudósok még azt sem igen tudják, hogy miképp terjedhet át a kórokozó az emberre, hiszen a kígyókat fogyasztás előtt alaposan megsütik. Ráadásul Afrikában számos kígyófarmon dolgozó embernél ez „foglalkozási betegségnek” számít, tehát szimplán egzotikus állat tartásával is veszélyeztethetjük egészségünket, nem utolsósorban közvetve akár egy járvány kialakulásához is hozzájárulhatunk. 

A fekete halál, a spanyol influenza és a HIV/AIDS az emberiség történetének legpusztítóbb járványai közé tartoznak. Ezek a betegségek is zoonózisok. Hasonlóképpen a sárgaláz, a Lyme-kór, a veszettség és a malária is zoonózisos zavarok. Ezek a betegségek az állati gazdaszervezetről az emberre sokféle módon terjedhetnek, a leggyakoribb módja a közös vektorok (például a malária okozta szúnyogok), a közvetett érintkezés (például a rágcsálók ürülékének való kitettség) vagy az állatokkal való közvetlen érintkezés fogyasztás, állatharapás vagy sérülés révén.

Az elmúlt években újabb és újabb járványok érkeznek Európába. Az addig csak egy adott területen veszélyt jelentő vírus már más, távolabbi vidékeken is súlyos problémát jelenthet, ráadásul egyre veszélyesebb, egyre halálosabb fajtákkal kell szembenéznünk. Nemrégiben még aligha számoltunk a Kárpát-medence közepén a Krími-kongói vérzéses lázzal vagy a Nyugat-nílusi lázzal illetve a hantavírusokkal, ma viszont már szinte nincsenek határok: a globalizáció, az ember világot átalakító tevékenysége felbolygatott mindent. A fejlett orvostudomány és a biotechnológia csodái ellenére bizonyos szempontból sérülékenyebbek vagyunk, mint valaha. 

Ezért is jó volna, ha a „luxus” miatt nem veszélyeztetnénk feleslegesen egymás és a magunk életét. Nem utolsósorban az élővilágot.