„Én már nem érdemlem meg, hogy párkapcsolatom legyen?” – Élet HPV-pozitívan

Megosztó

„Én már nem érdemlem meg, hogy párkapcsolatom legyen?” – Élet HPV-pozitívan

Mégha a HPV-pozitivitás a legtöbb esetben nem is jelent rákos megbetegedést, az érintettség sokféle pszichés és kapcsolati terhet róhat az egyénre. Zsuzsa (28) érintettként él már több mint egy éve. Interjúnkban megosztotta velünk élményeit és tapasztalatait. 

Szinte mindenhol arról írnak, a HPV-fertőzöttség csak nagyon ritkán derül ki időben, holott lenne lehetőség a szűrésre. Nálad hogy derült ki, hogy érintett vagy?

Nagyon tudatos vagyok az egészségemmel kapcsolatban, szinte már hipochonder. Rendszeresen járok az éves rákszűrésre. Ott javasolták, hogy két évente érdemes STD-szűrést végeztetni, ami a szexuális úton terjedő betegségek vizsgálata. Egyszer megcsináltattam már 2019 elején a HPV-tesztet, az negatív volt. Aztán 2021 elején már pozitív. A vizsgálat azt is megmutatja, hogy melyik típussal vagyok fertőzött: a 16-ossal, ami a legagresszívebb. Ez, és a 18-as típus okozza a legtöbb méhnyakrákot, 70 százalékát a megbetegedéseknek. Az én példám ilyen szempontból rendhagyó, mert általában csak a hámsejtelváltozás után csinálnak tipizálást, hogy lássák, hogy magas rizikójú vagy kevésbé kockázatos típusról van szó. Nálam ez fordítva történt: már volt egy tipizálásom, és csak később lett kóros elváltozásom. 

Milyen volt szembesülni az eredménnyel? Mi volt az első reakciód?

Sírtam, majd 4 napot töltöttem az interneten. Elolvastam a HPV-ről mindent is. Akkor még nem tudtam, mit jelent a 16-os típus. Mikor elolvastam, nagyon megijedtem. Rajta volt a diagnózist közlő papíromon az is, hogy kontrollt javasolnak. Mire visszamentem a nőgyógyászhoz, felírtam 25 kérdést. Nagy szerencsém volt vele, mert mindent elmagyarázott, rajzolt nekem, hogy megértsem, mi történik velem. Ez sokat segített. Végül abban maradtunk, hogy mivel a citológia negatív, járjak félévente szűrésre, és évente ellenőrizzük, HPV-fertőzött vagyok-e még. Mivel fiatal vagyok, az immunrendszerem legyőzheti. Elvileg fél és két év közötti időszak kell a szervezetnek ahhoz, hogy megölje a vírust. De azt nem tudni, mikor kaptam el. Kaptam immunerősítőt, azt szedtem 3 hónapig. Közben beoltattam magam HPV-ellen. Megvettem az oltásokat, ami nemcsak, hogy nagyon drága volt, de hiánycikk is akkoriban.

Fertőzöttként is érdemes ezek szerint oltatni.

Igen, mert ha lesz egy új partnere az embernek, akkor el lehet kapni újra a vírust. Ráadásul akár többfélét is egyszerre, akkor pedig még sokkal nagyobb esélyed van a méhnyakrákra. Amúgy stabil párkapcsolatban előállhat egy ping-pong játék: lehet, hogy te HPV-pozitív vagy, átadod a másiknak, de közben a te szervezeted legyőzi, a másiké viszont nem, és visszafertőz téged. Mivel a HPV nem kerül be a véráramba, így a fertőzés által nem is alakul ki rá immunitás. 

Említetted, hogy fél-2 év alatt győzi le általában a szervezet a fertőzöttséget, viszont te már több mint egy éve igazoltan fertőzött vagy…

Igen, valószínűleg az immunrendszeremnek a 2021-es év különösen megterhelő volt. Elkaptam a Covidot, nagyon megviselt maga a betegség, utána elég sokáig rosszul voltam még. Nem volt a szervezetemnek ideje és energiája a HPV-re is koncentrálni. De bízom benne, hogy le fogja gyűrni.

Te vagy az első ismerősöm, akiről tudom, hogy HPV-érintett, ami elképesztő, különösen annak fényében, hogy a statisztikák szerint nagy valószínűséggel szinte mindenki elkapja egyszer élete során. Hogy látod, tabu ez a téma?

Nagyon érdekes ez nekem is, mert korábban én sem beszéltem róla senkivel. Most, hogy érintett lettem, és elmeséltem, velem mi van, más is el meri mondani, vele mi a helyzet. Mint kiderült, nagyon sok embert ismerek, akinek ezzel problémája van. Volt, akiről kiderült, hogy műteni is kellett, ki kellett vágni a méhnyakát, és csak azért tudok róla, mert én felhoztam a témát.

Most fel tudnék sorolni 10 embert, aki elmondta, hogy HPV-je van, de valószínű, még van 20 az ismeretségi körömben, aki nem beszél róla. És valószínűleg még 100, aki nem tudja, hogy neki van.

Intim téma, valószínű ezért is nem beszélünk róla. Mivel köze van a szexhez, megbélyegző lehet. Nem tapasztaltál ilyesmit?

Persze, sokan azt hihetik, hogy rengeteg emberrel lefeküdtem, egyéjszakás kalandokból állt az életem, hát nem is csoda, hogy elkaptam. A valóság viszont az, hogy abban az időszakban, mikor megfertőződtem, csak próbáltam ismerkedni, párt találni. Randizgattam, és akivel komollyá vált a dolog, lefeküdtem. Nem váltogattam össze-vissza a partnereimet, összesen három sráccal randiztam az évben úgy, hogy történt is valami. De nem lehet megmondani, hogy ki volt az, aki megfertőzött. Az viszont biztos, hogy mindenkivel úgy voltam együtt, hogy óvszert használtunk. Ez is mutatja, hogy érintéssel, akár pettinggel is terjed a vírus.

Az új kapcsolataidra milyen hatással van a betegség?

Négy olyan srác volt, akikkel az ismerkedés időszakában megosztottam ezt. Az elsővel pont akkoriban találkozgattunk, amikor kiderült, hogy pozitív vagyok. Aznap este konkrétan elsírtam neki mindent telefonban, zaklatott voltam és már úgy éreztem, hogy bízhatok benne. Akkor támogatónak tűnt, azt mondta, rá számíthatok, minden rendben lesz. De sajnos nem lett túl szép a kapcsolat vége. Szerintem nem emiatt, de ghostingolt engem egy pár hét után, csak úgy felszívódott. Már előtte is kicsit úgy éreztem, hogy nem stimmel valami, szóval azt gondolom, az nem ezen csúszott el, de lehet, hogy része volt benne. Aztán egy másik ismerkedés alatt elmondtam a srácnak, és mondtam neki azt is, hogy menjen haza, gondolja át, olvasson utána és jelentkezzen a döntésével kapcsolatban. Vele folytatódott az ismerkedés, később le is feküdtünk, és nem volt különösebb korlát köztünk, ő nem érezte ezt problémának. Végül nem lett belőle hosszabb kapcsolat, de ott biztosan nem emiatt. Volt még egy srác, akinek a harmadik randin mondtam el. Vele végül nem is jutottunk el addig, hogy lefeküdjünk, de ő is nagyon támogató volt, azt mondta, hogy ha szeretném ő is elmegy szűrésre. A negyedik sráccal volt egy hosszabb, fél éves párkapcsolatom, ami nemrég ért véget. Neki is elmondtam, és időt adtam, hogy utánaolvasson és eldöntse, kilép vagy folytatja így. Nem lépett ki.

Milyen egy ilyen beszélgetés?

Kellemetlen. Gondolj bele, találkoztatok már párszor, kezd úgy alakulni, hogy

lassan lehet, hogy szóba kerülne a szex, és akkor én behúzom a kéziféket, ráadásul egy olyannal, hogy „figyu, van valami, amit el kell mondanom”.

Nyilván nem az első vagy a második randin hozom fel a témát, csak akkor, ha már komolyabb a dolog. Próbálom egyszerűen elmondani, mi ez, hétköznapi példákat hozok. Elmondom azt is, hogy milyen gyakori ez a fertőzés. De megadom mindenkinek az esélyt, hogy utánaolvasson és döntsön róla, ha esetleg emiatt nem akar velem tovább ismerkedni. 

Említetted, hogy most ért véget a kapcsolatod. Abban milyen módon mutatkozott meg a HPV-pozitivitás hatása?

Óvszert használtunk, illetve nem volt orális szex az ő részéről felém. Ez az ő kérése volt, és én abszolút megértem. Szakítás után megkérdeztem tőle egyébként, hogy volt-e bármilyen szintű része ennek a nőgyógyászati problémának abban, hogy a dolgok így alakultak köztünk. Azt mondta, hogy nem, az egyáltalán nem volt probléma. Egyébként nagyon támogató volt végig, így még van bennem egy kis remény, hogy így sem teljesen lehetetlen párt találni. 

Mennyire befolyásolja a mindennapjaidat a betegség?

Fizikai szinten nekem nem fáj, hogy pozitív vagyok. De vannak azért olyan dolgok, amiket befolyásol. Például túl vagyok egy vitaminkúrán, most meg 3 hónapig hüvelygélt kell használnom minden este. 13 ezer forint egy egyhónapos kezelés, de a következő 21 ezer lesz havonta. Ez anyagilag sem elhanyagolható. Ráadásul ezt a „rutint” most minden este elvégzem lefekvés előtt. Ez is befolyásolja az ismerkedést. Ha ott alszom valakinél vagy nálam alszik, furcsán jön ki, hogy este kiküldöm a szobából vagy én tűnők el a fürdőszobában, mert magamba lövök egy ilyet. Utána pár percig gyertyaállásban kell állni, hogy biztosan lefolyjon a méhnyakamra a gél. Elég furán veszi ki magát egy ilyen az alakuló kapcsolatban. Nem is erőltetem most egy darabig az ismerkedést. Lelkileg megterhelő ez. Ráadásul az, hogy elzárom magad az ismerkedéstől, plusz terhet ró az egészre, ami alapból is nehéz.

Sokszor felmerül a kérdés: „Most akkor vonuljak cölibátusba? Nem érdemlem meg, hogy legyen párom?”

Milyenek a kilátásaid?

Ha rosszabbodik, vagy évekig stagnál, akkor kell egy kimetszés. Kimetszik a méhnyakat vagy egy részét. A méhnyakat speciális hámréteg vonja be, amit megtámad ez a vírus, megváltoztatja a hámsejteket. Ezt mutatja ki a rákszűrés. Ha kivágják, kisebb az esély, de persze még a maradék szövetben is okozhat problémát. Nagyon súlyos esetben, ha már daganatod van, eljuthatsz oda is, hogy kiveszik a méhedet mindenestől.

Amikor megkaptam az első leletet, nagyon kivoltam ezen az egészen. Most is kivagyok. De próbálom nyugtatni magam azzal, hogy szinte mindenki átesik rajta, és 80 százalékban legyőzik a betegséget, mégis felmerülnek nehéz gondolatok. Sokat fáj például a hasam, ilyenkor azért ott van a gondolat, hogy vajon már átterjedt-e a petefészekre, meg a belekre és az fáj? Peteérésem van? Vagy csak meg fog jönni a menstruációm?

Vizionálom, ahogy osztódnak a rosszindulatú sejtek.

Amikor mennem kell rákszűrésre már előtte két nappal be vagyok feszülve, gyomorgörcsöm van és sírva jövök ki mindig. Hiába trenírozom már előtte 2 héttel magam, nem bírom ki. És akkor még ott van az a 2-3 hét, amit várni kell a leletre. Nyáron megkaptam a negatív leletet, most meg jött, hogy kóros hámelváltozásom van. Zokogva hívtam mindenkit, aztán elkezdtem fórumokat olvasni. Ez segít. Júniusban megint mennem kell, akkor meglátjuk, hogy állunk.

Hogy gondolsz ma a HPV-re?

Igyekszem azt tudatosítani, hogy valamilyen szinten elnagyolt rajta ennyit agyalnom, mert egy népbetegség. Egy orvos mondott egy nagyon jó képet, az sokszor eszembe jutott. Szerinte a HPV egy ketrecbe zárt róka a tyúkudvarban: ott van, és csak akkor okoz gondot, ha kiszabadul. De ha kiszabadul, akkor nagy mészárlást tud csinálni. Szóval gyakran rá kell nézni, és el kell járni a szűrésekre. Akkor is, ha azt hiszed, nincs gondod! 

Ajánljuk még:

„Ott terem a boldogság, ahol elhagyjuk a kényelmi zónánkat” – interjú Navratil Andreával

Életsűrítmény, bölcsességesszencia, tudásvelő, lélekhúrszövet – csupa ilyesmit készít és tanít Navratil Andrea népdalénekes, tanár és biológus, aki nem belenevelődött, hanem tudatosan választotta a népi kultúra mintáit. Ahová a hangja nem ér el, példája oda is hat: így is rendet lehet vágni magunkban. Hogy nehéz? Egyre inkább. Hogy életmentő-e? Feltétlenül. Két feladat közt egy szusszanásnyi idő a mi beszélgetésünk, éppen csak a dallamát pedzegetjük valami keserédes dalnak, amit az élet kottáz a lelkünkben, és közben azt reméljük, hogy a „bárcsak” „lám csak”-ot terem, a dal belső csendességet és rendet hoz mindannyiunk számára.