Ego az van, józan ész már kevesebb: véleményem a tyúk nélküli tojásokról és a tyúkólnak nevezett bioreaktorokról

Abban jelenleg talán mindenki egyetért, hogy a tojás egy rendkívül tápláló, sokoldalú fehérjeforrás. Beltartalmi értékei mellett hozzájárul a tészta állagának javításához, színéhez, ízéhez, aromájához, valamint számos élelmiszerünk általános textúrájához és megjelenéséhez. A tojásfehérje hab sokak számára egyet jelent az élelmiszertudomány természeti csodájával, és milliók rajonganak a habcsókokért, macaronokért, szuflékért, mousse-okért, amiknek mind fontos alkotóeleme. Nos, a jó hír (?), hogy

már tyúkokra sincs szükség ahhoz, hogy a tojást mindezen előnyeivel élvezni tudjuk.

Az úgynevezett sejtes mezőgazdaság egy viszonylag újkeletű, de annál gyorsabban terjedő fogalom. Bevetésekor a keletkező végtermékek gyakran ugyanazok, mint a klasszikus termelésnél, a különbség az elkészítés módjában van: a sejtes mezőgazdaság a hagyományos mezőgazdasági rendszerek helyett sejtes organizmusokat és „bioreaktorokat” használ élelmiszereink összetevőinek előállítására. 

A tojásgyártó technológia neve precíziós fermentáció: ez lehetővé teszi a sejtes szervezetek számára, hogy összetett molekulákat, például a természetesekkel azonos fehérjéket állítsanak elő. Ezt a – sörfőzéshez hasonló – technológiát évtizedek óta alkalmazzák élelmiszer-adalékanyagok, például különféle enzimek és tejoltók, valamint gyógyászati ​​termékek előállítására is, így sok izgalom nincs vele kapcsolatban. Illetve nem volt, addig a napig, mígnem úgy gondolták, eljött az ideje, ovalbumint csinálni a technológiával. Így szeretnék megteremteni a környezetkímélő, tyúkmentes tojáselőállítást.

Így készül a tyúkmentes tojás

A Trichoderma reesei-t a második világháború alatt fedezték fel, amikor a katonai vezetők azt kutatták, mi tehető felelőssé a katonai ruházat és a sátrak gyors tönkremeneteléért a Salamon-szigeteken. Dr. Elwyn T. Reese tudós és társai izolálták ezt a gombafajt, aminek étvágya szinte kielégíthetetlen. A tojásnak nevezett készítményeket a Trichoderma reesei gomba segítségével állítják elő, ami képes a szénhidrátokat fehérjévé alakítani, illetve képes arra is, hogy lignocellulóz anyagokat inputként hasznosítson. Ez utóbbi tulajdonsága lehetővé teszi az anyaghatékonyság fejlesztését az emberi táplálkozásra alkalmas szénhidrátforrásokon túl is.  A precíziós fermentáció során az ovalbumin genetikai tervét bejuttatják a T. reesei sejtekhez, így azok saját fehérjéik helyett tojásfehérjét kezdenek termelni. A gyártók a szükséges információkat tudományos genetikai adatbázisokból nyerik.

A gyártás során hagyják a mikroflórát az optimális környezetében növekedni, ami bioreaktorokban történik. A folyamat során hol agyonetetik ezt az ügyes kis mikroflórát (glükózzal és más tápanyagokkal), hol éheztetik – ezzel tudják a tojáshozamot befolyásolni. Ami ez után jön, már „semmiség” az előbbiekhez képest. Hogy a gyártót idézzem: „A folyamat végén a következő generációs tyúkólunk, azaz a bioreaktor megtelik ovalbuminnal, vízzel és a mikroflórából származó biomasszával. A biomasszát elválasztjuk a tojásfehérjétől, a folyadékot pedig porrá szárítjuk”. 

A tyúkmentes tojás fogadtatása

A precíziós fermentáció vezető képviselői megalapították a Food Fermentation Europe (FFE) nevű összefogást, aminek fő célja egy új Fenntartható Élelmiszer-keretrendszer kidolgozása az EU-ban, olyan termékekkel a központban, mint az Onego Bio cég Bioalbumen összetevője – az ovalbumin alteregója.

A kampány során olyan kecsegtető előnyök listáját lebegtetik, amik szinte kiüthetetlenné teszik a technológiát: azt ígérik, hogy képes jelentősen csökkenteni a legtöbb mezőgazdasággal kapcsolatos hatást, tízszer nagyobb erőforrás-hatékonysággal és akár kilencven százalékkal alacsonyabb környezeti lábnyommal jár a tojások előállítása, ami számos pozitív előnyt hoz az éghajlat, a biológiai sokféleség és a globális egészség és az élelmezésbiztonság szempontjából is. 

Véleményem a tyúkmentes tojásról

Tisztelem és mívelem is a tudományt, de csak addig a határig, amíg mindannyian tudjuk, hol a helyünk, és meddig tart a birodalmunk. Emberek vagyunk – részei és nem urai a rendszernek, amiben élünk. Ezt sajnos egyre többen és egyre többször felejtik el...

Csak úgy

pörögnek az eurómilliók a tyúkmentes tojások fejlesztésére, miközben a problémák (amire ez a technika megoldást kínál) megelőzése az érdektelenség homályába vész.

Olyan csúcstechnológiákról és világmegváltó tervekről hallunk és olvasunk, amelyek első blikkre valóban fantasztikusak. De ha a szívünkre tesszük a kezünket: bízunk eléggé önmagunkban, az emberi tudásban ahhoz, hogy ennyire eltávolodjunk a természettől? Vannak válaszaink olyan egyszerű kérdésekre, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás, vagy valós, mélyen átgondolt válaszok nélkül teremtjük újra a valóságunkat?

Ha valaki, akkor én elkötelezett vagyok az élhető, kiegyensúlyozott, tudatos és fenntartható emberi lét mellett, de nem hiszem, hogy a tyúkmentes tojások ehhez visznek közelebb. A legnagyobb problémám ezzel a fejlesztéssel ugyanaz, mint a legtöbb olyan megközelítéssel, amelyik azt mondja, „megoldjuk valahogy” ezt a klímaváltozás-sztorit, kiokoskodjuk, mit kellene csinálni... akármit is követeljen ez. 

Szerintem nem természetidegen alternatívákat és művi utakat kell keresni, fenntartva a mérhetetlen pazarlást és túltermelést, hanem

vissza kellene venni, megfelelően szűk méretre kellene állítani a gatyamadzagot.

Nem űrtechnológiás tojásokat kell gépekből kipottyantgatni, hanem egészséges környezetet kell biztosítani annak a sok millió szárnyasnak, akivel osztozunk a földön, és hagyni kell nekik elvégezni az ősi mozdulatokat. Hadd kapirgáljon, adja bele a közösbe szolgáltatásait (amivel egyébként nem kevés környezeti hasznot is hoz(na)), tojja a tojásokat, ahogyan azt az anyatermészet elrendelte neki, mi meg becsüljük meg azt, amit ebből kaphatunk.

Értem én a földi baby boom-ot, a modern kényelmet, meg amúgy mindent is meg tudok érteni – de valahogy képtelen vagyok befogadni az összekotyvasztott tojások jövőképét, amit úgy akarunk megoldásként lenyomni a nép torkán, hogy közben tojástartók ezrei kerülnek félig telin a szeméthalomra. Mert amíg így van, az jól mutatja: ego az van, józan paraszti ész annál kevesebb…