Megosztó

Ego az van, józan ész már kevesebb: véleményem a tyúk nélküli tojásokról és a tyúkólnak nevezett bioreaktorokról

Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Hogy melyik, azt nem tudom, de hogy mi lesz a következő, arra van egy határozott tippem, ugyanis polcra kerültek az első tyúk nélküli tojások. Igen: tojások, amiket nem kellett kitojni…

Abban jelenleg talán mindenki egyetért, hogy a tojás egy rendkívül tápláló, sokoldalú fehérjeforrás. Beltartalmi értékei mellett hozzájárul a tészta állagának javításához, színéhez, ízéhez, aromájához, valamint számos élelmiszerünk általános textúrájához és megjelenéséhez. A tojásfehérje hab sokak számára egyet jelent az élelmiszertudomány természeti csodájával, és milliók rajonganak a habcsókokért, macaronokért, szuflékért, mousse-okért, amiknek mind fontos alkotóeleme. Nos, a jó hír (?), hogy

már tyúkokra sincs szükség ahhoz, hogy a tojást mindezen előnyeivel élvezni tudjuk.

Az úgynevezett sejtes mezőgazdaság egy viszonylag újkeletű, de annál gyorsabban terjedő fogalom. Bevetésekor a keletkező végtermékek gyakran ugyanazok, mint a klasszikus termelésnél, a különbség az elkészítés módjában van: a sejtes mezőgazdaság a hagyományos mezőgazdasági rendszerek helyett sejtes organizmusokat és „bioreaktorokat” használ élelmiszereink összetevőinek előállítására. 

A tojásgyártó technológia neve precíziós fermentáció: ez lehetővé teszi a sejtes szervezetek számára, hogy összetett molekulákat, például a természetesekkel azonos fehérjéket állítsanak elő. Ezt a – sörfőzéshez hasonló – technológiát évtizedek óta alkalmazzák élelmiszer-adalékanyagok, például különféle enzimek és tejoltók, valamint gyógyászati ​​termékek előállítására is, így sok izgalom nincs vele kapcsolatban. Illetve nem volt, addig a napig, mígnem úgy gondolták, eljött az ideje, ovalbumint csinálni a technológiával. Így szeretnék megteremteni a környezetkímélő, tyúkmentes tojáselőállítást.

Így készül a tyúkmentes tojás

Trichoderma reesei-t a második világháború alatt fedezték fel, amikor a katonai vezetők azt kutatták, mi tehető felelőssé a katonai ruházat és a sátrak gyors tönkremeneteléért a Salamon-szigeteken. Dr. Elwyn T. Reese tudós és társai izolálták ezt a gombafajt, aminek étvágya szinte kielégíthetetlen. A tojásnak nevezett készítményeket a Trichoderma reesei gomba segítségével állítják elő, ami képes a szénhidrátokat fehérjévé alakítani, illetve képes arra is, hogy lignocellulóz anyagokat inputként hasznosítson. Ez utóbbi tulajdonsága lehetővé teszi az anyaghatékonyság fejlesztését az emberi táplálkozásra alkalmas szénhidrátforrásokon túl is.  A precíziós fermentáció során az ovalbumin genetikai tervét bejuttatják a T. reesei sejtekhez, így azok saját fehérjéik helyett tojásfehérjét kezdenek termelni. A gyártók a szükséges információkat tudományos genetikai adatbázisokból nyerik.

A gyártás során hagyják a mikroflórát az optimális környezetében növekedni, ami bioreaktorokban történik. A folyamat során hol agyonetetik ezt az ügyes kis mikroflórát (glükózzal és más tápanyagokkal), hol éheztetik – ezzel tudják a tojáshozamot befolyásolni. Ami ez után jön, már „semmiség” az előbbiekhez képest. Hogy a gyártót idézzem: „A folyamat végén a következő generációs tyúkólunk, azaz a bioreaktor megtelik ovalbuminnal, vízzel és a mikroflórából származó biomasszával. A biomasszát elválasztjuk a tojásfehérjétől, a folyadékot pedig porrá szárítjuk”. 

A tyúkmentes tojás fogadtatása

A precíziós fermentáció vezető képviselői megalapították a Food Fermentation Europe (FFE) nevű összefogást, aminek fő célja egy új Fenntartható Élelmiszer-keretrendszer kidolgozása az EU-ban, olyan termékekkel a központban, mint az Onego Bio cég Bioalbumen összetevője – az ovalbumin alteregója.

A kampány során olyan kecsegtető előnyök listáját lebegtetik, amik szinte kiüthetetlenné teszik a technológiát: azt ígérik, hogy képes jelentősen csökkenteni a legtöbb mezőgazdasággal kapcsolatos hatást, tízszer nagyobb erőforrás-hatékonysággal és akár kilencven százalékkal alacsonyabb környezeti lábnyommal jár a tojások előállítása, ami számos pozitív előnyt hoz az éghajlat, a biológiai sokféleség és a globális egészség és az élelmezésbiztonság szempontjából is. 

Véleményem a tyúkmentes tojásról

Tisztelem és mívelem is a tudományt, de csak addig a határig, amíg mindannyian tudjuk, hol a helyünk, és meddig tart a birodalmunk. Emberek vagyunk – részei és nem urai a rendszernek, amiben élünk. Ezt sajnos egyre többen és egyre többször felejtik el...

Csak úgy

pörögnek az eurómilliók a tyúkmentes tojások fejlesztésére, miközben a problémák (amire ez a technika megoldást kínál) megelőzése az érdektelenség homályába vész.

Olyan csúcstechnológiákról és világmegváltó tervekről hallunk és olvasunk, amelyek első blikkre valóban fantasztikusak. De ha a szívünkre tesszük a kezünket: bízunk eléggé önmagunkban, az emberi tudásban ahhoz, hogy ennyire eltávolodjunk a természettől? Vannak válaszaink olyan egyszerű kérdésekre, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás, vagy valós, mélyen átgondolt válaszok nélkül teremtjük újra a valóságunkat?

Ha valaki, akkor én elkötelezett vagyok az élhető, kiegyensúlyozott, tudatos és fenntartható emberi lét mellett, de nem hiszem, hogy a tyúkmentes tojások ehhez visznek közelebb. A legnagyobb problémám ezzel a fejlesztéssel ugyanaz, mint a legtöbb olyan megközelítéssel, amelyik azt mondja, „megoldjuk valahogy” ezt a klímaváltozás-sztorit, kiokoskodjuk, mit kellene csinálni... akármit is követeljen ez. 

Szerintem nem természetidegen alternatívákat és művi utakat kell keresni, fenntartva a mérhetetlen pazarlást és túltermelést, hanem

vissza kellene venni, megfelelően szűk méretre kellene állítani a gatyamadzagot.

Nem űrtechnológiás tojásokat kell gépekből kipottyantgatni, hanem egészséges környezetet kell biztosítani annak a sok millió szárnyasnak, akivel osztozunk a földön, és hagyni kell nekik elvégezni az ősi mozdulatokat. Hadd kapirgáljon, adja bele a közösbe szolgáltatásait (amivel egyébként nem kevés környezeti hasznot is hoz(na)), tojja a tojásokat, ahogyan azt az anyatermészet elrendelte neki, mi meg becsüljük meg azt, amit ebből kaphatunk.

Értem én a földi baby boom-ot, a modern kényelmet, meg amúgy mindent is meg tudok érteni – de valahogy képtelen vagyok befogadni az összekotyvasztott tojások jövőképét, amit úgy akarunk megoldásként lenyomni a nép torkán, hogy közben tojástartók ezrei kerülnek félig telin a szeméthalomra. Mert amíg így van, az jól mutatja: ego az van, józan paraszti ész annál kevesebb…

Ajánljuk még:

Fogadott tesók meg pótanyák – néha a nem igazi az igaz

Nemrég belefutottam egy posztba, ahol egy fiatal anyuka pótnagyszülőket keresett nemrég született kislányának. Eszembe jutott, hogy milyen nagyon-nagyon sokáig vágytam rá, végül bele is kóstolhattam az örömbe, amikor az igazi helyett lett pótanyukám. Nem is egy, ahogy teltek az évek, itt is meg ott is szárnyaik alá vettek szerető szívek.